Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Sulyok Katalin: Ápolónőhiány

gálta a kedvesnővéreket, és kezétcsókolommal köszönt az előkelő és gazdag betegeknek. A felszabadulás után átszervezték, új alapokra helyezték az egészségügyet. S az új egészségügynek új ápolónökre volt szüksége. Szükségmegoldásként a régi, kórházban dolgozó nővéreket gyors tanfolyamokon átképezték, levizsgáztatták . . . 1946-ban alakult meg az első, demokratikus jellegű ápolónőképző iskola, a „Varga Katalin". Ahol már két év alatt alapos elméleti és gyakorlati oktatásban részesültek a jövendő ápolónők. A negyvenes évek végén sorra megalakultak az egészségügyi szakiskolák, ahonnan az eltelt húsz év alatt a betegápolást szakszerűen végző okleveles ápolónők ezrei kerültek ki. A modern diagnosztika és terápia, az új gyógymódok bevezetése, a műszerek kezelése, a gyógyszerek sokfélesége, az ápolónőtől ma már nemcsak alapos szakmai képzettséget, de áttekintő készséget, gyors reagálást is kíván. Már nem elég, ha csak végrehajtja az orvos utasítását, tudnia kell, mit és hogyan alkalmazzon. A kórházakban már kevés a régi — négy-hat elemivel — rendelkező nővér. A fiatal ápolónőknek nemcsak a nyolc általánosa van meg, de nagy százalékuk a munka mellett elvégezte, vagy jelenleg végzi a gimnáziumot. Már nem kivétel az érettségizett ápolónő. Az érettségizettek 1957-ben kormányhatározat született: tízezer, csak érettségizettekkel betölthető állást kapott az egészségügy (1970-ig bezárólag). A kormányhatározat célja kettős: magas szakmai képzettségű, kulturált egészségügyi dolgozókat adni a betegágyakhoz ; s az érettségizett lányok munkába állítása. A tízezer állást szétosztották a megyék és a főváros között. Egyegy budapesti kórház évente 8 — 30 ilyen állást kapott. A kormány intézkedését örömmel fogadták, hiszen a munkaerőgondjukon segít. De hiába hirdettek napi- és hetilapokban, hiába teremtettek kapcsolatot a gimnáziumok igazgatóival és tanáraival, az érettségizettek nem jelentkeztek. Még ma is, sok helyütt az 1967-ben kapott állások egy része is betöltetlenül áll. Hogy a tavalyelőtt és a tavaly érettségizett lányok nem mentek a kórházakba dolgozni, annak több oka van. A kormányhatározat szerint három év alatt munka mellett megszerezhetik az általános-, gyermek-, ideg- és elmeápolói-, asszisztensi-, csecsemő- és gyermekgondozói-, valamint szociális otthoni ápolónői oklevelet. Az oklevél megszerzéséig fizetésüket havi 800 —XI00 forintban állapították meg (a gyakorlatban ez 800 — 900 forint). Keveslik a fizetést, hiszen éppen abban a korban vannak, amikor tizenkét évi tanulás után végre keresni akarnak, öltözni, szórakozni szeretnének. És sokallják a képzés időtartamát: érettségi után még három évig tanuljanak az ápolónői oklevélért ? A fővárosban munkaerőhiány van. A gyárak, üzemek, vállalatok kapva kapnak minden új munkaerőn. További tanulás és szakképesítés nélkül is azonnal el tud helyezkedni az érettségizett leány, s kezdőfizetésként 1100—1200 forintot kap. És ezért a pénzért munkaideje reggel nyolctól délután négyig, félötig tart, s nemcsak a vasárnapja, de legtöbb helyen már a szombatja is szabad. Nálunk még mindig él az a múltból örökölt szemlélet, hogy a fizikai munka alsóbbrendű, mint a szellemi; függetlenül a munka követelte szaktudástól, az íróasztalnak nagy a vonzereje. S még nagyobb, ha azt jobban meg is fizetik! Az utánpótlás képzése A jövő középfokú egészségügyi dolgozóinak képzése — az érettségizettektől függetlenül — jelenleg több síkon is folyik. Az egészségügyi szakiskolákban évente több százan végeznek a nappali tagozatokon, s több százra tehető a munka melletti tanfolyamokon résztvevők száma is. Minden évben sokan végeznek, de az egészségügyi intézmények munkaerőigényét nem tudják kielégíteni. Ezért is hívták életre az egészségügyi szakközépiskolákat. Ezekben az iskolákban az általános műveltség mellett egészségügyi előképzést is kapnak a tanulók. S az itt szerzett érettségi bizonyítvány a gimnáziumi, illetve a többi középiskolai bizonyítvánnyal egyenértékű, de nagy előnye, hogy tulajdonosa érettségi után azonnal az érdeklődésének megfelelő területen, mint ápolónő, gondozónő, asszisztens, orvosírnok dolgozhat, s fél vagy egy év után megszerezheti az oklevelet. Az egészségügyi szakközépiskolák iránt országosan, de a fővárosban is nagyon nagy az érdeklődés. Az első osztályokba többszörös túljelentkezés volt. * A középfokú egészségügyi dolgozók képzése önmagában nem elég. A szakképzett egészségügyi dolgozókat meg is kellene tartani a pályán, a kórházakban, a betegágyaknál. Azt mondjuk, a betegápolás női szakma. Valóban, csak a nő képes akkora önfeláldozásra, gyöngédségre, mint amit a betegápolás követel. A társadalom — minden egyes beteg — elvárja a nővértől, hogy munkáját hivatásának érezze. Az ápolónő viszont azt várja a társadalomtól, hogy mindezt kellőképpen honorálja. 13