Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Dr. Gáspárdy László: Buda város jogkönyvéből

A régi hazai törvényalkotások sorában kiemelkedő jelentőségű Buda város XV. században keletkezett jogkönyve. Ez egy sötétpiros bőrrel bevont, sárgaréz gombokkal és kapocsfogókkal díszített könyvbe másolva maradt fenn az utókor számára. A jogkönyv eredetije a kutatások szerint 1413 és 1421 között keletkezhetett, s ma már az említett bőrkötéses fólión kívül csupán az 1560-ban íródott Cromer-codex lapjaira másolva őrződött meg. Buda város jogkönyvéről, erről a becses tudományos forrásmunkáról írtak már nyelvészeti és művelődéstörténeti műveket. Szorosan vett jogi szempontból azonban különösen érdekes a Zsigmond király korabeli jogforrás tanulmányozása. 550 éves paragrafusok A XV. század első harmadában Buda városát főként német polgárok lakták; lényegesen kisebb volt náluk a magyar lakosság lélekszáma; de olaszok és zsidók is éltek falain belül. A német polgárság számbeli túlsúlya Buda város jogkönyvében két vonatkozásban is tükröződik. Egyfelől abban, hogy a kódex német nyelven készült (eredeti címe: Ofner Stadtrecht), másfelől pedig abban, hogy a jogkönyv számos kérdésben a szászok hajdani törvényét, a XIII. század első felében keletkezett Sachsenspiegelt utánozza vag}' követi. A középkor jogi életének jellegzetes megnyilvánulásai a jogkönyvek, ezek egyetlen könyvben sűrítik egy országra, országrészre vagy városra érvényes jogszabályokat. Buda város jogkönyve részint a tekintélyes elődre, a Szásztükörre támaszkodik, kimutatható azonban benne az ugyancsak hírnévre jutott magdeburgi városi jog, a magyar királyok okleveleinek és a szokásjognak a hatása is. A jogkönyv bevezetésében szerzője bocsánatot kér munkája hiányosságai miatt, és azt kéri az olvasótól, hogy tulajdonítsa azokat betegségnek, vagy gyönge tehetségének („tumhait ). Ezután a hajdankori jogász a helyes városi kormányzásról és a tisztviselők magatartásáról értekezik. A jogkönyv voltaképpeni anyaga négy főrészre tagozódik. Az első főrész a város kormányzatát tárgyalja, a második a Budán folytatott foglalkozásokról szól, a harmadik főrész tárgya a városi igazságszolgáltatás, a negyediké pedig az idegen kereskedők jogállása. Ha a kódex szövegezése a filológusi vélemény szerint kezdetleges, sőt olykor homályos is, rendszerezése pedig nem éppen kifogásta.40 Buda város pecsétje a XV. századból DR. GÁSPÁRDY LÁSZLÓ Buda város jogkönyvéről A jogkönyv első oldala lan, annyi bizonyos, hogy az ismeretlen szerző alapos kodifikátor lehetett, hiszen jogkönyvében a középkori város gazdasági, társadalmi és szellemi életének úgyszólván teljes, jogi szempontú enciklopédiáját nyújtja. A szerző személyes képességeinél fontosabb a jogkönyvnek az a jellege, amely a középkori polgárvárosok számos tipikus vonását juttatja kifejezésre a jogi szabályozásban. Ilyen mindenekelőtt az a sajátosság, melyet polgár-központúnak nevezhetünk. Ez a budai polgár jogi státuszára vonatkozó szabályokban nyer megalapozást : ők a városban ingatlannal rendelkező iparosok vagy kereskedők. A jogkönyv főszereplője a polgár. Az összes többi társadalmi réteg, osztály vagy csoport — a királytól a hajósokig — megszorító, illetőleg diszkriminatív szabályok hatálya alatt áll. Az uralkodóval szembeni engedelmesség a budai jog szerint nem kötelez, ha a király eretnek, zsarnok vagy kiközösítették az egyházból. A jogegyenlőtlenséget kimondó szabályok vonatkoznak a nőkre (olykor előjog formájában is), továbbá a házasságon kívül született gyermekekre, az idegenekre és a kétkezi munkásokra. A polgárközpontúság és a belőle folyó jogegyenlőtlenség mellett a kódex másik alapvonása a vallásos jelleg. Ezt fejezik ki a szövegbe illesztett bibliai idézetek, valamint a vallás elleni cselekményeket büntető rendelkezések is. A jogkönyv vallásos szelleme azonban sajátosan kapcsolódik a budai polgárság autonómiára irányuló törekvéseihez. A város plébánosát a bíró és az esküdtek útján a polgárok választották meg, ha a jelölt megfelelt a jogkönyvben részletezett kívánalmaknak. Szorosan vett jogi szempontból a jogkönyv két jellemzőjét emelnők ki. Az egyik a jogszabályszerkesztés primitív-kazuisztikus jellege, vagyis az aprólékos, az általánosítást rendszeresen mellőző szerkesztésmód, ami úgyszólván az érett burzsoá jogalkotásig a kodifikáció sajátja volt. (Pl. a Budai jogkönyv arról is rendelkezik, hogy a megerőszakolt leány kuszált hajjal szaladjon a bíróság elé panaszra.) Jogelméleti szempontból érdekes az is, hogy a szabályozás tárgyait, az életviszonyokat a kodifikátor gyakran ötletszerűen, mintegy asszociációk láncára fűzve veszi sorra, vagyis tudatosan kiépített j ogrendszerről a Zsigmondkori Budán nem lehet beszélni. A legrégibb hivatalnok A jogkönyvben tárgyalt szabályokat tárgyuk szerint két nagy csoportra oszthatjuk. A szabályok