Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Szinyei-Merse Anna: Kerényi Jenő köztéri szobrai

Akik a pedagógiai szaksajtót ismerik, gyakran találkoznak a Fővárosi Tanács Aranyérmével most kitüntetett Fél Ella általános iskolai igazgató nevével, gazdag tapasztalatokra épülő írásaival. Azt azonban, hogy két évtizeden át tanácstag is volt, hogy körzete lakóinak ügyes-bajos dolgait mindig híven intézte, azt csak az érdekeltek tudják — azok azonban annál jobban. Most, amikor kitüntetése alkalmából tanácstagi működéséről, emlékeiről kérdezem, szerény szavaiban minduntalan a pedagógus szólal meg: személyében ugyanis lehetetlen a két funkciót szétválasztani. A kerületi — egy időben a fővárosi — tanácsban is mindig az igazi tanár nevelő szándékával, emberismeretével és humanizmusával végezte feladatát, az iskolában pedig közéleti ember volt és maradt, a szó közösségformáló értelmében. Mint a főváros lakói közül oly sokan, ő sem budapesti születésű: Kiskőrösről került föl fiatal tanítónőként, vagy 35 esztendeje a fővárosba, s olyannyira otthonra lelt, hogy ma már lakóterületének emberei szinte családtagjuknak érzik, s a város a lokálpatriotizmus ezer szálával láncolja magához. — Hogy mikor lettem tanácstag, arra alig emlékszem. Nem vagyok múlton merengő ember, a jubileumok mindig meglepnek. Csodálkozom, ha az eseménye k rádöbbentenek a gyorsan futó időre. Újakra készülök inkább, tervek, tennivalók izgatnak. Ezért különösen öröm számomra, hogy folyton kísérletező iskolában taníthatok. Annak idején a mi iskolánk — a Váci utcai iskola volt egyik kísérleti intézménye az Országos Pedagógiai Intézetnek, mi próbáltuk ki a nevelési terv téziseit. Most Varga Tamás elképzelései alapján a matematika-oktatás új módszereivel kísérletezünk. Ez utóbbi újítás különösen közelről érint, lévén szaktárgyam a matematika, s az új módszerekkel eddig elképzelhetetlenül nagy tudásanyagot adhatunk annak a korosztálynak, melynek pedig réme volt ez a tantárgy. A gyermek mindent megért, és mindent befogad, csak az a kérdés, hogyan tálaljuk számára. Mégis, sokszor kénytelen vagyok visszafogni, mérsékelni magam és kartársaim újító szenvedélyét, nehogy a többi tantárgy rovására túlzottan megterheljük a gyermekeket. Nem tévesztjük szem elől azt, hogy emberekkel kísérletezünk, s az ö személyes érdekük a legfontosabb. Próbálkozunk a komplex fogalmazástanítással is — ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv és irodalom, de a jobb kifejezőkészség fejlesztése érdekében minden tantárgy keretében tartunk fogalmazási gyakorlatokat. — Szívesen hallanánk valamit Fél Ella tanácstagként végzett munkájáról is. — Nagyon nehéz elkanyarodnom az iskolától, mert az életem az iskola. Mondhatnám, álmomban is itt vagyok. Ezért vállaltam a tanácstagságot, amíg bírtam erővel, és azért nem vállaltam a legutóbbi választások óta, mióta az iskolában mind jobban elszaporodtak az összes energiáimat igénylő tennivalók. — Tanácstagként ugyanazokkal az emberekkel álltam kapcsolatban, mint az iskolában, hiszen több mint három évtizede lakom itt —, s bár ez a Váci utcai az ötödik fővárosi iskola, ahol tanítok — körzetem felnőtt tagjait nagyjából mind innen ismerem: legtöbbjük szülő, nagyszülő, testvér, rokon vagy legalább barátja, esetleg ismerőse az idejáró tanulók családtagjának. így a felnőtt nevelést, oktatást — amit legfontosabbnak véltem, itt könnyű volt fejlesztenem. A szülőkről igen jó a véleményem — meggyőződésem, hogy ha valahol rossz a tantestület és a szülők kapcsolata, akkor a tantestület a hibás. Az én tapasztalatom szerint a szülők készségesek — ha segíteni kell —, tanulni vágyók, érdeklődők, ha tájékoztatásukra kerül sor. Ők maguk kérték, hogy tartsunk előadásokat az újfajta matematika oktatásról: megtettük, alig akadt hiányzó. De ugyanígy, más tantárgyak keretében is meg akarták ismerni a módszereket, s mi előadásainkban arra törekedtünk, hogy segítőtársakat nyerjünk bennük. Nem házitanítókat, de olyan szülőket, akik érdeklődnek gyermekeik tanulmányai iránt és készségfejlesztő gyakorlatokkal elmélyíthetik az oktatást. Együttműködésükre csak egyetlen példát: van egy nagyapánk, orvosprofesszor a debreceni egyetemen, onnan jár föl egészségügyi kérdésekről előadni a mi szülőinknek. Nálunk a szülői munkaközösség, és én mint tanácstag, ugyanebben a kollektívában tevékenykedtem. Akinek indokolt kérése, panasza volt, azt mindenkor elintéztem, s ha nem volt indokolt a kérés, mindig meg tudtam győzni a panaszost, s az elfogadta magyarázatomat. Fővárosi tanácstagként szintén kulturális kérdésekkel foglalkoztam, főszemponként ott is a felnőttnevelés, közösségformálás gondolata vezetett. „flz életem az iskola..." Fejes László felvétele A szomszéd szobából szonatina hangjai szűrődnek át. — Zenei iskola a Váci utcai? — Az. A matematikával oly szorosan összefügg — hiszen mindkettőben otthonos a harmónia, és mindkettő a logikus gondolkodást formálja — hogy nem is lehetne ilyen eredményeket elérnünk a matematikában, elmélyült zeneoktatás nélkül. E két tantárgy kooperációja végtelenül fontos. Hogy csak egy példát említsek, a törtek ismerete nélkül nem lehet megérteni az egész, fél, negyed, stb. hangértékeket sem! Ahol a gyermekek az énektlmélet és a számtan nehézségét panaszolják, ott sajnos külön utakon jár mind a kettő. — De más haszna is van annak, hogy zenei iskola vagyunk. Ennek révén vehetünk föl más kerületekből is gyermeket, s ez bizonyos kitenkintést, kapcsolatot teremt más kerületekkel. — Sok távollakó jelentkezik? — Igen. Még kőbányai gyermekünk is akad. Nagyon sajnálom őket a közlekedés miatt, de mégsem utasíthatom el, mert a távollakók az ,,unokáim". Egykori tanítványaim gyermekei. — Eszerint ez az iskola igen nagy létszámú, és így érthető az egész körzetet átszövő kapcsolatok hálózata is. .. — Ezer tanuló jár hozzánk, többségük természetesen környéki. De osztályaink 30 körüli csoportokat foglalnak magukba, a tanács megértő és a szükségletek szerint engedélyezi a csoportok bontását. Nem, korántsem azért, mert az igazgató tanácstag volt — ha mindenkinek segítettem is gondjaiban, a magam iskolájának soha semmilyen előnyt nem szereztem. A megértés az oktatási osztály és a VB-elnök érdeme. — Ilyen osztálylétszám mellett érthető, hogy a szülőkkel is személyesebb, közvetlenebb viszony alakul! — Igen, minden gyermekkel és minden szülővel igyekszünk egyénileg, elmélyülten foglalkozni. A bajokat megelőzendő nevelési tanácsokat adunk, és van még egy újításunk, melegen ajánlom mindenkinek, mert felbecsülhetetlenül hasznos és megéri a többletmunkát: a jövendő elsőosztályosok szüleit már májusban összehívjuk és megkérjük, készítsenek a nyár folyamán följegyzéseket gyermekükről, amit ősszel majd átadnak. E jegyzetek alapján már az első napokban személyes ismerősünk minden kis elsőosztályos. De a végzős nyolcadikosokat sem minősítjük titokban: jellemzésüket megvitatjuk a szülőkkel, hadd lássák az iskola véleményét, és gazdagítsák a maguk megfigyelésével a mi értékélesünket. Mondjam, hogy e beszélgetések már ,,pályaválasztási" tanácsadások? Valami olyasmi bontakozik ki bennük, bár a pályaválasztást még sok minden befolyásolja. Kölcsönös bizalom, jó szándékú együttműködés nélkül mindez lehetetlen volna. Köszönet érte egykori választóimnak, a szülőknek, akiket munkatársaimnak tekintek, hiszen legdrágább kincsüket bízzák miránk, s mi azt csak velük együtt tudjuk emberré formálni. Négy órakor szülői értekezlet kezdődik. Ahogy az iskolából távozom, a folyosón, a kapu előtt, mindenfelől érkező csoportok feketéllnek. A zeneszobákból kicsendülő dallamok már előre jelzik a megbeszélés meghitt alaphangjait: a szülők, akik idejönnek, fejlődni, tudásban gazdagodni akarnak, s nem csupán érdeklődni, hogy mi baj van már megint azzal a gyerekkel.. . Fél Ella igazgató életcélja, hogy megteremtse bennük, az egyénben és a közösségben, a harmóniát. Bozóky Éva 18