Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Szüts László: Budapest — „mezőváros”

Ilyen a gombatermelés. A Duna Tsz-nek például a kertészkedés mellett fő üzemága. Csepeli, kőbányai, budai pincékben több mint 30 ezer négyzetméteren termelik a gombát, évi 100 vagonnyit megközelítő mennyiségben. (A pesti téesz-ek együttesen ezt a mennyiséget még meg is haladják — s ezzel az ország gombatermésének 80—85 százalékát ők állítják elő.) Jellemző, hogy két éve a Gombatermelési Vállalatot a Duna Tsz-be olvasztották, s ma már a téesz 70—80 vidéki téesz-ben segíti elő a gombatermesztés fejlesztését. Ilyenformán ez melléküzemágnak tekinthető-e ? Vagy annak tekinthetők-e a virágkertészetek? A fővárosi téesz-ek virágértékesítése 40—50 millió forintra rúg — ez csaknem fele az országos mennyiségnek. A virágtermelés a Sasad Tsz-nek például egyik fő profilja, a szőlő és gyümölcs, a primőr áruk termelése mellett. Az országban a legnagyobb üvegházi területtel (20 ezer négyzetméter) rendelkező gazdaság dísznövényei ma már Európa-szerte ismertek: az Erfurti Virágkiállításról minden évben arany-, ezüst-, bronz-érmekkel térnek haza. Itthon pedig 24 saját üzletben árusítják díjnyertes dísznövényeiket, virágaikat. Az értékesítésben a pesti téesz-ek — már csak hagyományaik révén is — leleményesek, találékonyak. Az Óbudai Tsz például úgynevezett „balkon-akciót" indított, hogy előmozdítsa a nagyvárosi lakások erkélyeinek virággal való díszítését. Telefonhívásra a téesz speciális brigádja ehhez minden segítséget megad. A pesti virágtermelő téesz-ek a vidékiekkel közös kereskedelmi vállalkozást hoztak létre Hungaroflor néven, a Sasad Tsz pedig a Flóra elnevezésű nemzetközi vállalkozásban is részt vesz. A 14 fővárosi téesz vagy másfélszáz saját üzletben árusítja a zöldséget, gyümölcsöt, tojást és húst, a virágot, s ezekben az üzletekben mintegy 400 vidéki gazdaság azonos termékeinek értékesítését is vállalják. Ezzel nemcsak az illető gazdaságot segítik, de a főváros lakosságának folyamatos ellátását is biztonságosabbá teszik. Kiegészítő tevékenységükről mostanában sok vita folyt. A pesti téesz-ek különleges körülmények közt dolgoznak és lehetőségeiket igen életrevalóan kihasználják. Feldolgozó tevékenységük mindenképpen indokolt. A legnagyobb ilyen vállalkozás például a Duna Tsz 100 vagonos zöldség- gyümölcsszárító és savanyító üzeme. De feldolgoznak más termékeket is, és foglalkoznak nem mezőgazdasági áruk előállításával is. Persze, effajta tevékenységük csak addig indokolt, amíg alapvető feladatuk jobb teljesítését segíti elő. Az újabb és újabb lehetőségek feltárását azonban mindenképpen folytatniok kell. A nagyvárosi környezet nemcsak előnyökkel jár, hanem hátrányokkal is: a város mind többet „harap le" földjeikből és a kisebb területen mind igényesebb tagságnak kell — egyre intenzívebb és sokoldalúbb tevékenységgel— állandó munkaalkalmat és jó jövedelmet biztosítani. Nagyvárosi parasztság A fővárosi termelőszövetkezetek taglétszáma az utóbbi években rohamosan gyarapodott. A múlt év elején 4597 tagot számláltak és év végén már 6378-at. Az új téesz-törvény hatályba lépése pedig — mint az országban mindenütt — rendezte soraikat, s javította a szövetkezethez való viszonyukat. Bár Budapesten a mezőgazdasági dolgozók már évek óta az országostól elütő és jobb helyzetben élnek és dolgoznak. A különleges körülmények kialakítják a nagyvárosi parasztság sajátságos arculatát. A pesti téesz-ekben az országos átlagnál jobbak a munkakörülmények. A kertészkedés, a belterjes, korszerű állattartás, a modern, nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermelés, a sokoldalú melléktevékenység a legtöbb téesz-ben csaknem évi elfoglaltságot nyújt. Könnyebben találnak együttműködésre hajlandó ipari üzemeket. A mezőgazdaság tétlen napjaiban a soroksári Vörös Október Tsz tagjai már évek óta „bedolgozói" a Csepel Motorkerékpárgyárnak. A kiegészítő tevékenység bővülésével a gazdaságokban 60 százalékkal emelkedett a felhasznált munkanapok száma. Budapesten a mezőgazdasági munkanap általában 10 órásnak számítható. Akad téesz, ahol a tagok évi teljesítménye átlag 700 munkaegység. Ehhez igazodik a keresetük. Persze, az egyes gazdaságok e tekintetben erős differenciáltságot mutatnak. A pesti téesz-ekben általában 20—30 ezer forint között mozog az emberek évi átlagkeresete, de némely téeszben a 40 ezer forintot is meghaladja, sőt, egyes üzemágakban az 50 ezret is megközelíti— ugyanakkor viszont más téesz-ekben a 20 ezer forintot se éri el. Budapesten úgynevezett „gyenge" téesz-t mégsem találunk. Igaz, hogy a nagyváros nagyobb igényeket is diktál az életkörülményeket illetően, s a nagyobb igények kielégítése több keresetet követel. A főváros parasztsága művelődési, szórakozási lehetőségekben jobb helyzetben van, mint a falusi parasztság. A magasabb kereset, a jobb munka- és életkörülmények hatása megmutatkozik a téesztagság összetételében. A Sasad Tsz 650 tagjából 240 harminc éven aluli, a Duna Tsz tagságának 70 százaléka egészen fiatal, többségében kertészkedést kitanult lány. Ugyanez a téesz 50 olyan tagot számlál, aki 20—25 éve kertészkedik, s lánya vagy fia is ebben a szakmában látja saját jövőjét. Mert a nagyvárosi parasztság egyik legjellemzőbb sajátsága, hogy egyre magasabb szinten igyekszik gazdálkodni, tehát egyre többet kell tanulnia. Évente több tucat szakmunkás tanfolyamon a pesti téesz-ek sok száz tagja tanulja a szőlő- és gyümölcstermesztés korszerű módszereit, vagy a kertészkedést. A főváros dísznövénytermelő szakmunkás iskoláját jelenleg 300 tanuló végzi. A Sasad Tszben már most 100 szakképzett virágkertész, 17 mezőgazdasági mérnök és 33 technikus dolgozik. Ilyen fokú szakember-ellátottságot talán az ország egyetlen téesz-ében sem találunk. Fiatal szakembereik, Európát bejárva, 1—2 éves külföldi gyakorlattal bővítik tudásukat. A világ mezőgazdaságához igazodó, modern mezőgazdasági szakemberek dolgoznak ma már a főváros határában. (MTI Urban Nándor felvétele) A Rozmaring Tsz juhnyája (MTI Fehérváry Ferenc felvétele) 5