Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Szamos Rudolf: Óbuda

ÓBUDA Az aquincumi romok modern védőépületei (Gink Károly felvétele) A mai Óbuda, pontosabban a főváros harmadik kerülete a legváltozatosabb budapesti település. Az idén — 1969-ben — a kerület központjává lett Óbudán ezer lakást kell lebontani. Az elmúlt két esztendőben 1150 rozzant földszintes lakás került már csákány alá, és 1961-től 2200 új lakás épült — a kerületben mégis 4000 „sürgős igényű" család vár elfogadható lakásra. A zöldövezet és a kertes település ellenére a kerület hihetetlenül zsúfolt. 38,3 négyzetkilométeren 1968-ban 90 ezer ember élt. Nyaranta a hegyi negyedekben a tábor-, arany-és csillaghegyi részeken nincs víz, úthálózatából 248 000 négyzetméternyi burkolatlan földút. A városmag kivételével az egész kerület csatornázatlan. Gáz csak a belső területeken található, annak ellenére, hogy itt van a főváros nagy gázgyára. Az Aranyhegyen barlanglakások, a Bécsi úti téglagyár környékén a harmincas évek hírhedt nyomortelepe, a Juhász-falu még áll. (Két év múlva bontják.) ... És amerre a csákány és ásó beletúr itt a földbe, egymásra rakódott kultúrák nyomai bukkannak elő. A legrégebbi, mindmáig megmaradt emlékek, föld alatti és föld feletti épületek és építmények két évezred távlatait idézik. A rómaiak Augustus császár uralkodása idején, az időszámításunk előtti 9—8-ik évben érték el a hajdani kelta Ak-ink település táján a Dunát, és vetették meg Aquincum alapjait. A katonai tábor szomszédságában az első évszázadban kialakult a polgárváros is, és amikor Traianus császár 100 körül két tartományra osztoliu Pannóniát (Alsó- és Felső-Pannóniára), Aquincum lett az Alsó (Inferior) Pannónia székvárosa. 124-ben városi jogot is kapott (municípium, majd 194-ben colonia rangú város lett). Hogy milyen jelentős településsé nőtt, azt nemcsak a Nagyszombat utcai feltárt (s ma bizony eléggé elhanyagolt) katonai amfiteátrum és a Római-fürdő közelében a Csigadombon épült polgárvárosi amfiteátrum közötti mintegy hat kilométeres távolság jelzi, hanem a közelmúltban a Meggyfa utcai általános iskola építkezése során napvilágra került Herkules-villa pompás mozaikkal díszített termei is arról a gazdagságról adnak hírt, amely nélkül mindez nem születhetett volna meg. A szorosan vett Óbuda erre az ősi római romvárosra épült. A Flórián téren emelkedő Lottó-ház pincéjében és a mellette levő mozi alatt találhatók a légiós tábor nagyobbik fürdőjének látványos romjai... (Ezt is a II. számú kisegítő légió építette i. sz. 150 körül.) Az Árpád-híd budai hídfőjének környékén az ember nem is tudja, hol kezdjen belekóstolni az évezredekkel ezelőtt itt élt emberek csodás emlékeket kínáló világába. Aki járt már Splitbtn és bolyongott Hadrianus római császár remek, épen megmaradt palotája labirintjai között, irigykedve gondol az Adria békés teknőjére, ahol szinte ma is lakható épségben maradt meg a császár palotája, míg az óbudai kisebb hájószigeten a splitivel egy időben — pontosabban néhány évvel korábban — épült kelet-pannóniai császári rezidenciának csak az alapfalai maradtak meg. (A teltárás után a mintegy 9 ezer négyzetméter felületű épület-maradványt a mozaik padló és a falfestmény-részek elszállítása után a Hajógyár termelési érdekei miatt vissza kellett temetni. A mozaik az Aquincum múzeumban látható.) Az óbudai plébánia templom és a málladozó zsinagóga közötti kopár terület alatt rejtőzik a római színház és hangversenyterem körívesen haladó fala. Az aquincumi rommező, a Korvin Ottó utca 61—63. szám alatt előkerült, kétezer éves lakóházak maradványai mind-mind egy hajdan virágzó város életéről szólnak, mígnem 400 körül a népvándorlással érkező hunok távozásra nem kényszerítik a római légiókat. A városban csak a szegényebb lakosság maradt. S az a viharos fél évezred, ami a magyarok bejöveteléig eltelt (keleti gótok, longobárdok, gepidák, avarok, frankok), eltörölte a hajdani kultúra nyomait, kivéve a csigadombi amfiteátrumot, melyet Árpád vezértársa, Kurszán száll meg és benne rendezi be várát, míg csak Árpád le nem számol vele, és nemzetsége el nem foglalja Kurszán várát. (Kurszán, mint dűlőnév még a XV. században is előfordul.) A XI. században itt alapítják a budai káptalant, ösbuda III. Béla idején királyi székhelyként is szerepel, a XIII. század közepéig pedig a nagyböjtök idején itt tartották a királyok a kúria bíráskodási és igazgatási ülésszakait. Óbuda a tatárjárás után lett ó, addig Buda néven szerepelt, s csak miután a településtől délre III. Béla a Duna jobb partján várat kezdett építeni és az új vár körül kialakult a polgár város: Buda, a nevet is elhódította a régebbi várostól. Óbuda a középkorban (Nagy Lajos 1343-ban adományozta anyjának, Erzsébetnek) királynői birtok volt, bár később felerészben az óbudai káptalan birtokolta. 1346-ban Erzsébet királynő a klarissza apácáknak 14