Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Kereszty András: Egy városrész három arca (Rákospalota, Pestújhely)

Faluból város Újpesti hírességek Hogy Budapest árnyékában 1871 óta milyen nehéz várossá lenni, arra példa Kispest, a főváros XIX. kerülete. A kerületek vetélkedőjében a vakszerencse két hajdani peremvárost: Újpestet és Kispestet hozta össze az ország nyilvánossága előtti mérkőzésen. Önálló városi életük nagyjából azonos időben kezdődött és kettejük különbsége ma mégis annyi, mint egy ősi város és egy kis mezőváros közötti különbség. Kispest 1950-óta tartozik a fővároshoz, Újpest úgyszintén. Azonban amíg Újpest kialakította Pest szélén a maga — ha szegényes is — városközpontját, addig Kispest mind a mai napig megmaradt földszintes falunak. A XIX. kerület kora pontosan 100 esztendős. Ugyanis a hajdani Grassalkovich-birtokot két pesti mérnök és egy ügyvéd (Herrich Károly, Egert József és Rózsa Lajos) 1869-ben ölenként 80 krajcárért — miután a belga banktól a területet megvásárolták — házhelyeknek parcellázta ki. (Hivatalosan 1873. július 20-án alakult Kispest községi szervezete, és Pest-vármegye közgyűlése 1874-ben 318-as számú határozatával hagyta ezt jóvá.) A német nyelvű parcellázási iratok ,,Colonie Klein-Pest" címmel jelölték az egykor volt Szentlőrinc-puszta helyét. (Az Árpád-korban a Duna jobb partján, a Gellérthegy tövén volt kicsiny falut nevezték Kispestnek.) A Határ út szélén épült a mai 8,94 négyzetkilométer nagyságú és 68 ezer lakosú kerület első háza: az 1700-ban királyi parancsra alapított beszálló-vendéglő. Itt állt a Pest határát jelző kőoszlop is. A határkövet nemrég elvitték - be Pestre a Múzeumba, — ahogy a kispestiek kissé szomorkásán mondják, mert 1958-ban alapított helytörténeti múzeumuk egyetlen „őskori lelete" lenne. A csárdát 1964-ben lebontották, s ma csak az előtte levő benzinkút emlékeztet rá. Kispest — azsombékos, mocsaras, lakatlan vidék—arebelliónak és Pest-Buda rohamos fejlődésének köszönheti létét, mert a kiegyezés utáni időben a három városból egyesült Budapest ipari fejlődésének lett elötelepülése, s mint ilyen a kisemberek és a Pestről kiüldözött radikális polgárok lakóhelyévé vált. Fejlődésére jellemző, hogy a XX. század kezdetén lakóinak száma: 9804. 10 évvel később már több mint 20 ezer ember él itt és gyarapodását az olcsó házhelyeknek és olcsóbérű lakásainak köszönheti, mert így a fejlődő ipar munkásainak egy része itt telepedett le. Lakói főleg a keleti országrészek falvaiból Pestre áramló agrárproletárok, akik nagyüzemi dolgozók lettek, ám a lakók környezetükben ragaszkodtak a falusias jelleghez, amely az elhagyott múltra emlékeztetett és valamit megőrzött a hajdan volt patriarchális falusi idillből is. Kispest mai képe még mindig ezt a falusias jelleget konzerválja. Földszintes város, kertes házak, zsúfolt és elavult lakások. Kispest 1922-ben városi rangot kapott, de mondhatni „csupán cím volt, haszon nélkül", ugyanis az ellenforradalmi korszak negyedszázada Kispesten jószerével semmit sem fejlesztett. Kispestből igazából a mostani nemzedéknek kell várost kialakítani. A kerületben 20 483 lakás található, s hogy az összes fővárosi kerület közül Kispest a „legszegényebb", mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy helyiséges „lakás" 1674 akad, míg a szoba-konyhások száma: 9478. A legsürgősebben az Ős-kispesti részen 10 428 lakást kellene lebontani és 5—15 év során legalább 16 ezer korszerű lakást kell felépíteni. Valaha a 30-as években Tabánra mondták, hogy az elaggottak Graz-a, ma a főváros 22 kerülete közül Kispest a legöregebb. Lakóinak 46 százaléka nyugdíjas és nem kereső. Sajátos módon a tulajdonviszonyok is konzerválódtak. A kerület több mint 80 százaléka magántulajdonban van, 50—200 négyszögöles parcella nagyságokban. Egyetlen elfogadható negyede a Wekerle-telep, melynek teljes kiépítése 1908-ban kezdődött és 1925-ben fejeződött be és ahol zömében kistisztviselők telepedtek meg a múltban. Itt 5400 darab két-háromszobás lakás található. 1900-ban indul meg Kispest és Pest között az első villamos. És 3 évvel korábban , 1897-ben már felvetődött Budapesthez való csatolásának gondolata. A kerület Csepelhez, Újpesthez hasonlítva lényegesen kevésbé iparosodott és gyárai is a századforduló táján épültek. Ezek közül a legjelentősebb: a Vörös Csillag Traktorgyár (Hoffer és Schrantz) a Hungária Jaquard Selyemszövő, és az 1950-ben 28 fővel egy kis szabóműhelyben elindult Vörös Október Ruhagyár. A kerület, talán mert hiányzik évezredes múltja, közelmúltjából próbálja történelmi emlékeit meríteni. Büszke arra, hogy Móricz Zsigmond első felesége (Janka) itt, a polgárok áldozatkészségéből fenntartott polgári iskolában tanított, és hogy 1890-től kezdve Seper Kajetan szerkesztésében radikális lap talált otthonra a nagyközségben. Még falu volt Kispest, amikor megalakult a Kispesti Atlétikai Klub —1909 — a mai Honvéd előde; de ugyanebben az időben építik színházukat is, az Üllői út és Árpád utca sarkán; és 1894-ben megalakul a kispesti Munkás Kör. Azt mondják. Kispest azért nem fejlődött a múltban, mert 1867 óta csak radikális és ellenzéki képviselőt választott. Őrizte ezzel a márciusi ifjak egyikének, Madarász Lászlónak politikai hagyományát, akihez a híres mondás fűződik: „Ugocsa non coronat." A plebejus lázadó szellem Kispestről számos művészt és írót indított útnak. Híressé vált a Kispest—Pestszentlőrinci Képzőművészek Nagy Balogh János egyesülete, melynek névadójára az 1919-es proletárdiktatúra figyel fel, bár akkor már művei a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Az 1929-ben alakult szerény művésztelep és egyesület tagjai közé tartozott Ernőd Aurél festő, Kaszab Károly szobrász, Klimó István festő, Mészáros László szobrász, Pankotai Farkas Béla szobrász és Komjáthy Gyula, a rézkarc európai hírű mestere. Kispest mai szellemének művelői, fejlesztői a tv-vetélkedő kapcsán olyan könyvecskét jelentettek meg, amely az alig egy évszázados településtörténetét, minden jelentősebb eseményét magában foglalja és ápolja azoknak emlékét, akik ebből a sajátos proletárkerületből országos hírnévre vergődtek. A népművelők csakúgy mint a városfejlesztők együttesen munkálkodnak azon, hogy a főváros jelenleg legelavultabb kerülete az elkövetkező években végre elindulhasson a fejlődésnek azon az útján, amelyről a század elején lemaradt. Szamos Rudolf Az alábbiakban néhány név, évszám, esemény megemlítésével kívánom kiegészíteni azt, amit Újpestről írt, korábbi cikkünkben elmondtunk. Űjpest hangulata, egyszerű embereinek sorsa, munkás élete nemcsak az ott született vagy élt költőket és írókat ihlette meg, hanem másokat is. így Ady Endrét, Tóth Árpádot, Babits Mihályt, Bródy Sándort, Darvas Józsefet, Déry Tibort, Gábor Andort, Heltai Jenőt, Móricz Zsigmondot. Gereblyés László, aki a 30-as években a Magyar Pamutiparban dolgozott, szociográfiai írásaival tünt ki. Kassák Lajos önéletrajzából (Egy ember élete) tudjuk meg, hogy az Osztrák-Magyar Jutafonóban szervezett sztrájkban részt vett. Illés Béla egyetemi tanulmányai alatt Újpesten lakott, itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal, a Tanácsköztársaság idején az újpesti direktórium egyik titkára. Kaffka Margit a leánypolgári iskolában (a mai Komjáth Aladár utcában) tanított. A 26 éves korában Baumgarten-díjas Komjáth Aladár újpesti születésű, Babits kedvenc tanítványa volt abban az iskolában, ahol Gaál Mózes pedagógus-író tankerületi főigazgató volt. Ugyancsak itt tanított Kónya Lajos, Kossuth-díjas költő is. A Könyves Kálmán Gimnázium diákjai közül került ki Major Tamás, Pécsi Sebestyén orgonaművész, Radnai György operaénekes, Randé Jenő, Szepesi György riporter, dr. Szigeti György, a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatója. Az újpesti ,, Asztaltársaság" -ot Berda József fogta össze, 1966. július 5-én bekövetkezett haláláig. A fiatal korában lakatos, kifutó, könyvügynök — akinek első verseihez Krúdy Gyula írt előszót —, halála előtt három héttel írta az asztaltársaság egyik tagjának: „Egészségi állapotom, sajnos, olyan rossz, hogy a következő évi (65.) születésnapomat végleg megszüntetem." Festőművészeink közül a már említett Szőnyi Istvánon kívül Újpesten lakott 1910-ben a Lőrinc u. 2. sz. alatti házban Koszta József. Fényes Adolf „Űjpest Angyalföldről nézve" című képe az Ernst Múzeumban szerepelt. Lötz Károlynak is volt itt műterme, és 1897 — 1900 között Mednyánszky Lászlónak is számos képe készült itt. Nyáron a megyeri nyaralójában tartózkodó Telepy Károly ugyancsak sok képet festett erről a környékről. Derkovits Gyula utolsó festészeti korszakában Újpesten lakott, a József u. 72. sz. alatt. Bokros Birmann Dezső Kossuth-díjas szobrászművész a kerület szülötte. Az újpesti színészetről a legrégibb adat, amire a „Nefelejts" 1863. évi, április 5-i száma utal: „Újpesten Keszey József magyar színtársulata működik — tán a legelső színtársaság, mely az új telepítvényt meglátogatta, s dacára, hogy a lakosság német ajkú, a magyar színtársulat szép pártolásban részesül." 1876 januárban Wolfner Lajos telkén színház építése indult meg, tíz évvel később megnyílt a 600 néző befogadására alkalmas Colosseum. Itt lépett fel először Vaály Ilona — Venetianer újpesti főrabbi leánya —, aki 1921-ben az akkori Revü, később Blaha Lujza Színház, majd a Király Színház primadonnája. A Theatrom R. T. 1920. október 21-én Csiky Gergely „Nagymamá"-jával nyitotta meg kapuit. Balogh Béla (1885-1945) filmrendező - „A Pál utcai fiúk" első megfilmesítője — 60 évvel ezelőtt Újpesten működött. Odry Árpád, a magyar színjátszás ki • emelkedő alakja, Odry Lehel operaénekes fia Újpesten nőtt fel, az evangélikus templomból átalakított házban. Említést érdemel Újpest zenei élete is. 1893-ban tartotta az Újpesti Zeneművelő Egyesület alakuló gyűlését. Két hangversenyt tartott itt Bartók Béla: 1905. május 25-én és 1921. április 25-én. Dohnányi Ernő háromszor lépett fel Újpesten. Itt halt meg F.llinger József operaénekes, az 1848-as nemzetőr. A kerület szülötte Pernye András zenetörténész. A város helytállására az 1848 — 49-es szabadságharcban és az 1919-es Tanácsköztársaság idején már utaltunk. A lakosság érzelmi megnyilvánulását tükrözi, hogy Beniczky Lajos honvédezredes 1868. október 4-i temetésén mintegy 70 ezren vettek részt abban a menetben, amely a Hatvani utcában (ma Kossuth Lajos utca), az Ország úton (ma Tanács irt., ill. Bajcsy Zsilinszky út) és Váci úton haladva kísérte az ezredes hamvait az újpesti temetőbe. Újpest, amely kezdettől munkás település volt, természetesen korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1889 októberében alakult az Újpesti Munkásképző Egylet, amelynek a Szúnyog-szigeten rendezett nyári mulatságán tízezren vettek részt. Az egylet a Gyár u. 41. sz. alatt tartotta összejöveteleit, majd később a Kakas vendéglőben. A munkásmozgalomra vonatkozólag a Chinoin és a Duclos Gépgyár történetéből áll bő anyagforrás rendelkezésre. A mozgalom harcosai közül az 1918-ban született Bán Tibor már péksegéd korában kapcsolatba került a szervezett munkásokkal. Számos partizánakcióban és harcban részt vett. Az újpesti nyilasház felrobbantásakor szerzett sérüléseibe halt bele 1945. január 10-én. Egy évvel később már felavatták emléktábláját a róla elnevezett utca és József Attila utca sarkán. Braun Éva 1938-ban a Chinoin Gyógyszergyár kísérleti osztályán dolgozott. Killián György az Egyesült Izzó segédmunkása, 1927-től a „Vörös Tungsram" szerkesztője. Újpest mozgalmi életében a ma élők közül részt vett Ajtai Miklós, aki a felszabadulás előtt a Chinoin Gyár vegyészmérnöke, a „Marót" partizáncsoport egyik vezető tagja volt. Kisházi Ödön, Döbrentei Károlyné, Nagy Józsefné, Vályi Péter, Mód Aladár. dr. Berti Béla 12