Budapest, 1969. (7. évfolyam)

3. szám március - Murányi—Kovács Endréné: Kedvező fordulat a fővárosi gyermekvédelemben

kai az ideges, súlyosabb rendellenességekkel küzdő gyermekekkel és fiatalokkal, akiknek vizsgálatára és kezelésére a nevelési tanácsadók egyszerűbb tárgyi és személyi feltételei nem alkalmasak. Hasonló feladatot lát el az ugyancsak legkorszerűbb felszereléssel, és a 10 év óta ismert Központi Gyermekideggondozó Intézet régi gyakorlott munkatársaival, ennek utódjaként működő Fővárosi Gyermek-mentálhygieniai Központ (V. Rosenberg házaspár u. 27.), Dr. Schnell János pszichiáter vezetésével. S végül nem kis jelentőségű, hogy végre megindult a veszélyeztetett és a nehezen nevelhető gyermekek nevelőinek kiképzése. Az általános iskolai pedagógusok egy lelkes kis gárdája a budapesti pedagógus-továbbképzés keretében, speciális tanfolyamon és szemináriumon sajátítja el a gyermekvédelem elméleti és gyakorlati ismereteit; a nevelőotthoni pedagógusok részére pedig lehetővé tették, hogy a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 2 éves kiegészítő (levelező) „nevelőotthonitanár" szakot végezzenek el. A veszélyeztetett gyermekek rehabilitációja Szélesebb társadalmi szinten és tudományos körökben is indulnak akciók a budapesti gyermekek érdekében. Ezek közül ki kell emelni a Magyar Rehabilitációs Társaságnak „A veszélyeztetett gyermekek rehabilitációja" témakörben az elmúlt év novemberében összehívott kerekasztal konferenciáját. A vitát dr. Kun Miklós, az Országos Ideg-Elmegyógyintézet osztályvezető főorvosa vezette, a vitapartnerek orvosok, szociológusok, a főváros és az országos gyermekvédelem irányítói, pszichológusok, jogászok voltak. A kerekasztal konferencia sokszínű anyaga ízelítőt ad a kérdés bonyolultságából és megközelíthetőségének szerteágazó útjairól, ezért hasznosnak vélem főbb gondolatait röviden ismertetni. Az első felszólaló, Dr. György Júlia Kossuth-díjas pszichiáter azt fejtegette, hogyan retardálódik értelmileg, érzelmileg és erkölcsileg a kicsi korában szülői szeretetben nem részesült gyermek. Leírta a beilleszkedni nem képes gyermekek különböző típusait, felvázolta azokat a családi környezeti és élménybeli feltételeket, amelyek között a gyermekek agresszivitása és közösségellenes magatartása általában létrejön. Binét Agnes pszichológus e témához csatlakozott. Nézete szerint javítani kell a sérült gyermekek „érzelmi ellátottságát" az iskolákban és a nevelőotthonokban. Dr. Konrád György szociológus és Dr. Szabó András jogtudós a gyors iparosodás és az urbanizáció adatait taglalták a gyermekek veszélyeztetettsége szempontjából. Dr. Konrád György kimutatta, hogy a háború óta félmillió ember költözött vidékről Budapestre, s ezeknek egy része rossz lakás-és jövedelmi viszonyok között él. Ök maguk és gyermekeik is nehezen tudnak beilleszkedni a városi civilizációba. A falun erősebb kontrollhoz szokott család a lazább társadalmi ellenőrzés mellett atomizálódik, a gyermekek az iskolában lemaradnak, csavarogni kezdenek, veszélyeztetettekké válnak. A nevelésszociológiával foglalkozó Dr. Pataki Ferenc felvetette, hogy vajon pathológikus viselkedésnek lehet-e nevezni, ha az asszociális környezetben nevelkedő gyermek jól alkalmazkodik ehhez a környezethet? Nézete szerint inkább veszélyeztetett társadalmi rétegről kellene beszélnünk, veszélyeztetett gyermek helyett. Beszámolt arról a megfigyeléséről, hogy a nevelőotthoni gyermekekben erősen él „diszkriminációs" helyzetük tudata: ettől állandóan szenvednek, még akkor is, amikor látszólag jól érzik magukat a nevelőotthonban. László József, a Művelődési Minisztérium Gyermekvédelmi Osztályának vezetője országos viszonylatban tárta fel a problémákat. Nézete szerint potenciálisan veszélyeztetett minden hátrányos helyzetű gyermek és ifjú. Éppen ezért széles körű, kormányszintű intézkedések szükségesek a felmerült nehézségek megoldásához. Ilyen átfogó intézkedésnek tartja például az iskolák funkciójának megváltoztatását. A cél: hogy az iskola ne csak az oktatást, hanem a gyermek minden irányú egésznapos foglalkoztatását vállalja magára. Mezei Gyula, a Fővárosi Tanács V. B. Oktatási Főosztályának vezetője több felszólalásában sok adattal dokumentált helyzetképet adott. Beszámolt arról a kedvezőtlen tényről, hogy a budapesti gyermekek tekintélyes része — a napköziotthoni férőhelyek hiányában — a tanításon kívüli időben többé-kevésbé felügyelet nélkül van, hogy a 18 000, ún. „túlkoros", azaz bukás miatt nem saját évfolyamának megfelelő osztályba járó gyermek eleve a veszélyeztetettek kategóriájába tartozik, továbbá arról, hogy a nagy létszámú — 40-en felüli — osztályokban a pedagógusok nem tudnak egyénileg foglalkozni az arra rászorulókkal. Csatlakozott a többek által kifejtett álláspontjához, hogy a társadalmi struktúra átalakulása az iskolával szemben új igényeket támaszt. Nézete szerint „forradalmi lépésekkel kell megoldani az iskola struktúra- és funkcióváltozását, a célból, hogy a pedagógusok képesek legyenek minden egyes gyermeket számontartani." A konferencia lezárása előtt Mezei Gyula csoportosította a gyermekvédelem feladatait: 1. az ifjúság egészére vonatkozó feladatokat társadalompolitikai és iskolapolitikai eszközökkel kell megoldani, 2. az átlagosnál több figyelmet igénylő gyermekek ügyét az iskola légkörének javításával, a kerületi nevelési tanácsadók segítségének igénybevételével és hetes internátusok szervezésével kell előmozdítani, 3. a veszélyeztetett gyermekeket állami gondozásba kell venni, de elhelyezésüket nem adminisztrációs eljárásokkal kell lebonyolítani, hanem pszichológiai, egészségügyi és pedagógiai vizsgálatokkal kell eldönteni, hogy milyen típusú nevelőotthonba, vagy nevelőszülőhöz helyezendők. Az intézetben nevelkedő gyermekeknek a „kinti" világtól való elszigeteltségét meg kell szüntetni és biztosítani kell, hogy rátermett és szakmailag képzett nevelőkre legyenek bízva. FAZEKAS LAJOS Gellérthegyi monológ A Dunán öreg vontató-hajó úszik lefelé, fával rakottan. Délen gyárváros; füst, füst, illanó. S egy lökös villan fönn a magosban. A hidak előtt lassú kavargás zöld tereket szorít gyűrűjébe. Keleten — a városon túl — barnás dombvonulat; Gödöllő vidéke. S e sziklatetőn — csoda, hogy kinőtt — néhány csenevész fű, bokor s fa leng; — meg nem kötik az áradó időt, s a Dunát a pillérek odalent. Szívemet sem köti meg e város, hiába kívánt mohón. — Itt állok tornyai felett; kapkod bokámhoz a szél s járja az ördögi táncot. Testtartásom, mint szirteké, merev; szédítő utak s mélység alattam, — tűröm a napot s állom a szelek metsző élét, — állok mozdulatlan: Heggyé változtam, darabja vagyok, akár e szirt, amelyre kiálltam; s mögöttem szálfás, zöld magaslatok szövetsége áll az égi tájban. TASNÁDI VARGA ÉVA Játék Utánam néz a mályva rezzenéstelen, halványszínű virága. S elindulnak a kútra a gyerekkori kék bádogkarmák újra. Óarany homokdombok várják, hogy este új játékot mondok. És felhasít az égre a jegenyefák sötétzöld ívelése. S ha ránézek a házra . .. — A szívem itt ugyan mit is magyarázna? Elmúlt nyarak esője csobog, hull időtlenül a háztetőre. 24