Budapest, 1968. (6. évfolyam)

6. szám június - Furkó Zoltán: Szobraink a korszerű városképben

FÓRUM Szobraink a korszerű városképben A művészetek közül a tárgyi valósághoz a legközelebb a szobrok három dimenziós felépítése áll. A szobor a forma szépsége mellett a térélmény örömével is megajándékoz. Lehet portré, emlékeztető vagy kifejező arcmás; de lehet megjelenési formájában ható művészi alkotás is. Az ókori görögöknél az emberformára faragott oszlop támasztékul szolgált; máskor mint istenek mása vagy sportoló tökéletes alakjának ábrázolója nyert értelmet. A szobor élt, létezett, mert mint az épület szerves része, mint a szentély istene, vagy a mozgásba lendülő test emberi állapotot magába záró tömbje kapott jelentést. A történelmi korok folyamán a szobrok útja viszontagságos volt; az eszményített szépségtől a sekélyes naturalizmusig sokfajta minőségben találkozhatunk vele. Változottakifejezendő tartalom is, anyaga pedig a kőtől és bronztól egészen a műanyag, az acéllemezek és hegesztett fémek rendszeréig mindent felölel. Minden kor a maga eszméit faragta meg. A XX. század embere sokszor nem a közegének megfelelő szobrok, hanem a XIX. sz. felszínes romantikája és a századelő teátrális jelenetei között találja magát. Az ő szobrai javarészt még most készülnek, vagy még nem kaptak teret. Köztereink szobrászata fontos művészi, de igen nagy jelentőségű városesztétikai probléma; s nem megvetendő nevelő hatása sem. Nem mindegy az, hogy mit, és az sem, hogy milyen minőségben látnak maguk előtt az emberek. Fontos, hogy mi az, amit egy gondolat vagy hős szimbólumaként elfogadnak. Ha minden szobor ugyanabban a pózban áll, ha csak az együgyű szituációkat és szájbarágó attribútumokat vél a szobrász vagy a zsűri jónak — akkor a szobor nem nemesíti környezetét, nem hat nézőjére, s előbb-utóbb unott lomtári holmi lesz. A kérdés művészetesztétikai oldala: mi a jó ? A csendes középszer, vagy a modern, de érthetetlen? A válasz csak paradox lehet: a jó mindig az igazi műalkotás — és az a modern is egyúttal. Spontán őszinteségében közel áll hozzánk, kvalitásával pedig a tökéletesség, az esztétikum örömével hat. Múltszázadi formanyelv, felvilágosodás-korabeli szimbolika nem alkalmas már a mai bonyolultabb gondolattartamok kifejezésére. Ahogy eklektikus, fantáziátlan épületeinket szűknek érezzük, úgy együgyű szobraink még tovább rontják közérzetünket. Pedig olykor éppen egy jól sikerült műalkotásnak kell lepleznie az épület vagy a tér tökéletlenségét, józan arányával. Szürke, bántóan dísztelen épület elé tett dinamikus, jól illeszkedő szobor életet vihet az együttesbe. Nemrég egy kisfilm trükkök segítségével néhány ifjú szobrász munkáját különböző környezetekbe helyezte, s hamar kiderült, hová valók. Érdemes lenne ezt a kísérletet minden új köztéri létesítmény felállítása előtt elvégezni, hiszen a környezet káros hatásától sok szobor szenved, s talán egy-egy sikeres csere javítana a helyzeten. Új szobraink felállításakor a minőség mellett elsősorban a környezetbe illeszkedést kellene alaposan megvizsgálni; figyelembe véve a szobornak mint műalkotásnak szerepét és dekoratív hatását a városkép szempontjából. A szobrászat általános szintjének emelésére is törekedni kell; ha csak egyedi művek szolgálják jól az esztétikai és kommunális Medgyessy Ferenc alkotása, a „Gellért legenda", elhanyagolt környezetben (Szelényi Károly felvétele) Jól harmonizál a modern épülettel Buza Barna Irinyi János szobra 31