Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Dr. Pénzes Antal: Lágymányos

DR. PÉNZES ANTAL LÁGYMÁNYOS FŐVÁROSUNKNAK nincs még egy olyan része, ahol egy rövid emberöltő alatt olyan nagy változás állott volna be, mint a Lágymányoson. Itt még ezelőtt 36 éve csónakáztak, halásztak — és ma autók robognak, magas házak emelkednek. Ennek a rohamos átalakulásnak az a következménye, hogy sok pesti ember azt sem tudja már: hol van és milyen is a Lágymányos. Még a forgalomban levő térképeink is legtöbbször megtévesztő adatokat mutatnak a tényleges helyzetről. De lássuk először a Lágymányos múltját, ahogyan a régi térképek ábrázolják. A rendelkezésre álló legrégibb térkép 1686-ból való; ezen azt látjuk, hogy a Duna a Gellérthegytől lefelé Csepelig tölcsérszerűen kiszélesedett, s a közepén két kis sziget emelkedett ki. Múlt századbeli térképen (1896) már a tölcsérszerű Duna egy részét gát vágja le, a mai Összekötő-híd helyén. A Gellérthegy déli oldalán, az üres, beépítetlen területeken mindössze két útvonal fut végig. Egy nagy téglagyárat ábrázol még a térkép, a mai Villányi úti Feneketlen-tó környékén. A legrégibb útvonal a Budafoki út, amely már a római időkben is megvolt. A mai legforgalmasabb útvonalak egyike a Fehérvári út, a múlt század első harmadában készült el. Vidékünk életében az első nagy változást az 1873—76-ban a Gellérthegytől délre húzódó töltéspart megépítése hozta, mellyel kihasították a tölcsérszerűen kiszélesedő Dunából a mai Lágymányosi-tó öblét. Ennek déli végét keresztezte a szintén ebben az időben elkészített Összekötő-híd, mely először kötötte össze a Duna bal és jobb parti részét vasúttal. A vasút tovább haladt, a mai Kelenföld-állomásig, ahol a már meglevő Délivaspálya Társaság vonalával egyesült. A mai Lágymányosi-tavat és a Téli-kikötőt tehát a Duna medréből hasították ki. Azelőtt a Duna partja a mai tó nyugati, részben már betöltött szélén haladt. A térképeken itt látjuk először a Lágymányos elnevezést — amellyel a tavat jelölt

ék. Későbbi írások Kelenföldnek vagy Lágymányosnak nevezték a Gellérthegytől a Tétényi fennsíkig terjedő részt. Újabban a terület északi részét, a Gellérthegytől az Összekötő-vasútvonalig Lágymányosnak, a délre eső részt pedig Kelenföldnek nevezik. A Kelenföld elnevezés mindenesetre régibb; már a XI. században előfordul. Egyesek szerint a Kőérföldből —Kreenfeld, Kreynfeld — lett a Kelenföld. A monda szerint a név onnan ered, hogy 377-ben a hunok Keve vezérlete alatt itt keltek át a Dunán. Hogy mi ebből az igazság, nehéz megállapítani; de a honfoglaláskori időkben ezen a széles és sekélyvizű Dunarészen csapadékszegény időben valóban könnyen átgázolhattak lovascsapatok. A LÁGYMÁNYOS ELNEVEZÉST Joanovics Pál könyvében a következőképpen magyarázza: A hozzánk menekült budai szerb kolónia élén mint katonai parancsnok a rácok hadnagya állott, akit a császári „Leutnant" (hadnagy) elnevezésből torzítottan rácul ,,Latymann"-nak neveztek. Ennek a Latymann-nak volt birtokában a későbbi Nádor kert és környéke. Ezt a területet hívták ,,Latymanos"-nak vagyis hadnagyi földnek. Innét a „Lágymányos". Akárhonnan ered a szó, mindenesetre jellemző vizenyős, süppedős területünkre. Igazi fejlődést az 1896-ban elkészült FerencJózsef-híd hozott: a már hatalmassá növekedett pesti oldal lakóinak lehetővé tette, hogy az elhanyagolt budai vidékre kiránduljanak. Ebben az időben különben is nagy vigasság uralkodott Pesten. Az ország ezeréves fennállását ünnepelték. Az ezeréves kiállításra a Kárpátoktól az Adriáig megmozdult minden magyar, hogy múltjában gyönyörködjék. Á Lágymányosi-tó környéke is hangos a mulatozó magyaroktól. A Budafoki út 34. számú háznál 1686-ban készült térkép a Gellérthegy alatti kiszélesedő, kettős nyíllal jelzett kisszigettel 1896. A régi Lágymányos és Kelenföld térképe 1931. Az utolsó halászat a Lágymányosi-tavon 1937. Az 1686-os térképen jelzett sziget még mindig a dankasirályok tanyája volt