Budapest, 1968. (6. évfolyam)
12. szám december - Endrei Walter: Textiltörténeti múzeum lehetőségei — Óbudán
csévélőorsót pergetett volna. Hamarosan kiderült, hogy a patak esése és víztömege ehhez nem elegendő. Emiatt az orsók egyharmada — sokszor fele — állandóan ki volt kapcsolva. Száraz nyarakon többet állt a vízikerék, mint amennyit forgott — és 1789-ben a vállalkozás csődbe jutott. A gépeket a század végéig elhordták, a roppant épület üresen maradt, és bár sok javaslat hangzott el hasznosítására, lassan romlásnak indult. 1822-ben még áll, de (talán az 1838-as árvízkor) összedől, mert 1850 táján már csak a „nyomairól" esik olykor említés. Alighanem a környék lakói hordják szét köveit. Viszont a 19. század eleje óta a környéket „Selyemgyári földeknek", németesen „Filatori Feldernek" jelölik a térképek. Ebből a dűlőnévből származott azután az árvízvédelmi gát építése nyomán a Filatorigát elnevezés. Erről persze a szomszédban élő lakosság ma mit sem tud; úgy mesélik, hogy: „egy Filatori nevű olasz mérnök építette a gátat" . . . Bármilyen csúfosan indult meg és múlt ki az óbudai filatórium, a láncreakció kezdetben folytatódott. 1783-84-ben átmenetileg fonalhiány támadt, jóllehet a gubó termés kielégítő volt; okozó: a gombolyításban fennálló szűk keresztmetszet. II. József hozzájárult egy öreg (ekkor már közel 70 éves) jóhírű velencei szakember, Mazzocatto Ágoston meghívásához és ahhoz, hogy Óbudán gubófojtásra és gombolyításra tervei szerint berendezett üzem létesüljön. A levéltárban az ellipszoid épület eredeti vázlatai éppúgy fennmaradtak, mint Tallherr Ferenc építész végleges rajzai. Az emeletes épület ma is áll (Harrer Pál u. 66). Földszintjén 40 katlan helyezkedett el, az emeleten 8000 mázsa gubó tárolására elegendő hely volt. 1786-ban 10 katlan indult, rövidesen teljes kapacitással dolgozott és az ország különböző tájairól (Tolnából, Bácskából, Szerémségből) ide küldték a gombojyítónőket, hogy elsajátítsák Mazzocatto módszerét. A 90-es években súlyos selyemhiány lépett fel és az agg üzemvezető panaszt tett, hogy nincs elég gubója „az eperfáknak csekély száma végett és a lakosok sem iparkodnak a Selem Bogarak tartássán, ezért lehetetlen, hogy a Selem Culture elöl mehessen." Amikor 1814-ben csaknem 100 esztendős korában meghal, honfitársa, a budai selyemszövetgyáros Roscogni Károly veszi át az igazgatást. A gömbölyítő feltehetően 1830 felé szüntette meg működését. A textilnyomás is ekkor gyökeresedett meg Óbudán. Már az 1780-as években féltucat üzemről tudunk. A legtekintélyesebb ekkor az 1788-ban létesült Kánitz Lobi Dávid cég volt, amely 7 festőkáddal, 200 nyomódúccal dolgozott, és a század végén már debreceni lerakattal is rendelkezett. 1821-ben már 20—25 főt dolgoztatott, és 200 000 forintos forgalmat bonyolított. Mégis, csak az 1784-ben alapított Goldberger Ferenc-féle kékfestő üzem bír tartós jelentőséggel, hiszen máig legnagyobb nyomógyárunk; várostörténeti szempontból érdekes törzsépülete ma is áll. A textilipar e hősi korszaka után sem szüneteltek a gyáralapítási kezdeményezések. Széchenyi pl. Újlakon, a hengermalom mellett tervezte el az Iparegylet gyapjúfonodáját. De igazi lendületet az ipari forradalom adott — száz év késedelemmel — a helybeli textiliparnak is. A 19. század vége óta elszaporodnak a kikészítőgyárak; először a Goldbergerrel hevesen konkurráló Kartonnyomó létesül, azután az Óbudai Fehérítő, majd a Textilfestőgyár és a Filtex. De kötszövőüzemeket (GFB Harisnyagyár, Columbia), szövőüzemeket (Händler) is alapítanak. Ma 6 nagy textüüzem áll Óbuda területén, köztük az ország nyomóüzemeit összefogó Pamutnyomóipari Vállalat, nem szólva a peremkerületen levő Csillaghegyi Lenárugyár-ról és a textiliparral szerves kapcsolatban álló gépgyárról ( Fonógépalkatrészgyártó). Egy tervezett textiltörténeti műszaki múzeum színhelyének megválasztása során erre a városrészre kell gondolnunk elsősorban. Az említett épületeken kívül csak a Valerogyár 1840-ben elkészült, V. kerületi, Honvéd utcai épülete maradt fenn a főváros textilipari múltjának emlékeként; de abban ma a Honvédelmi Minisztérium van. Viszont Óbudán a Zichy-kastélyban és a gombolyítóban néhány — igen korszerűtlen — lakást találunk. A funkcióváltoztatás jól beleillenék a városrendezési elképzelésekbe. A két számításba jövő épület közül az előbbi látszik alkalmasabbnak múzeum céljaira. A Zichy-kastély tágasabb a hajdani gombolyítónál, központibb fekvésű, és az őt körülvevő épülettömbben raktár is létesíthető. Mindenekelőtt azonban igyekeznünk kell: egyik legszebb rokokó műemlékünk sürgős restaurálást érdemel! A kettő együtt megoldható lenne. Endrei Walter Az óbudai filatórium homlokzata (1782) A Császár malomban működő kallók alaprajza 1877-ből A Zichy kastély homlokzata jelenlegi állapotában (Révész Tamás felvétele) 35