Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Bertalan János: Az iparkitelepítés

Villamos Berendezés és Készülék Művek 200 főt foglalkoztató telepe 1969-ig Kaposvárra, az ugyancsak 200 főt foglalkoztató Szerszám- és Gépelemgyár kisrugó üzeme ez évben Tatabányára, a 360 főt foglalkoztató Csavarárugyár Nagytemplom utcai telepe -ugyancsak ez évben Ongára, a 2450 főt foglalkoztató Baromfi Országos Vállalat kilenc tollfeldolgozó telepe egy évi késedelemmel, 1971-ig Kecskemétre települ. A Betonelemgyártó Vállalat 300 főt foglalkoztató telepe 1970-ig Szolnokra, a 200 főt foglalkoztató Tisza Bútorgyár Vállalat telepe a harmadik ötéves terv utolsó évében szintén Szolnokra, a Budapesti Bútoripari Vállalat 180 főt foglalkoztató telepe 1969-ben Gyulára, a 600 főt foglalkoztató Papíripari Vállalat 3 telepe egy évi késedelemmel, 1971-ben Tatabányára, az ugyancsak 600 főt foglalkoztató Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat egy évi késéssel, 1970-ben Debrecenbe költözik. Az ipartelepítés gazdasági ösztönzése Az új gazdaságirányítási rendszer nemcsak biztosítja a helyes területfejlesztést, hanem a múlthoz képest jelentősen bővítette az elmaradott országrészek iparosításának eszközeit. A jövőben a beruházások jelentős része vállalati döntés alapján, saját pénzügyi forrásból vagy bankhitelből valósul meg, ami az ipar területi arányait befolyásolhatja. Ezért az iparilag elmaradottabb területeken megvalósítandó vállalati beruházások ösztönzésére a kormány fejlesztési alapot bocsátott az illetékes tanácsok rendelkezésére. Ezenkívül a Fővárosi Tanács részére is biztosított fejlesztési alapot, azzal a céllal, hogy abból támogassa az egyes üzemek Budapestről vidékre, a kijelölt körzetekbe, illetve városokba telepítését. Az iparfejlesztési alapból Szabolcs, Hajdú, Somogy, Tolna, Zala, Békés, Szolnok és Bács megyék meghatározott településein, valamint néhány jelentősebb, de iparilag még fejletlen városban végzett ipari beruházásokat lehet juttatásban részesíteni. A térítés mértéke a beruházási költségek 20 —50°„-ig terjedhet. Az iparilag fejletlen területek iparosításának előmozdítására a beruházó vállalatok hitelkedvezményben is részesülnek. Ugyancsak az iparilag elmafadt területek fejlesztését szolgálja az az intézkedés, hogy a harmadik kategóriába sorolt vállalatoknál 1968. január i-től képződő amortizációt és vállalatfejlesztési alapot zárolt számlán kell elhelyezni, amit — néhány kivételtől eltekintve — csak a vidékre telepítés céljára lehet felhasználni. Az üzemkitelepítések hatása Budapesten A III. kategóriába sorolt üzemek kitelepítésére hozott határozatok végrehajtása a budapesti munkaerő és népesedési problémákat távolról sem fogja megoldani. A kitelepítéssel elért létszámcsökkentés csak viszonylagos. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a budapesti szocialista iparban foglalkoztatottak abszolút létszáma továbbra is emelkedik, és emellett állandóan jelentős számú munkaerőhiány van a fővárosban. Az évi bevándorlás még mindig 18 ezer főt tesz ki, a naponként bejáró ingázók száma pedig évenként több mint két ezer fővel növekszik. Mindezekből következik, hogy Budapest gazdaságfejlesztésének irányzatát — az iparkitelepítési határozatok érvényben tartása mellett — meg kell változtatni. Feltétlenül elsőbbséget kell biztosítani a munka technikai felszereltségének növelésében, ami jelentős minőségi változást eredményezne a főváros szocialista iparában. Magasabb technikai színvonalon, azonos idő alatt, a jelenleginél lényegesen kevesebb munkáslétszámmal a termékek nagyobb tömegét lehetne előállítani. Tehát csakis a technikai színvonal emelésével párhuzamosan csökkenthető abszolút értelemben is a fővárosban foglalkoztatott munkások száma. Várnai Zseni versei Eltűnt az éjben Budapest.. Talán ?na jön, ma éjszaka, e vad novemberéjben! Rettegve virraszt városom fekete köntösében, villanyszemei alszanak, tilos ragyogni fénynek, az ég haragvó homlokán csillagjelek sem égnek. Talán ma jön, ma éjszaka, ma tör le ránk az éjben. Mint űzött vad, elrejtezünk az éj rengetegében, sötét a Duna tükre is, holdfény nem tükröz benne, eltűnt az éjben Budapest, mint hogyha nem is lenne. Halálos csönd van odakint, s ami fölzúg az éjben, csupán a szél, nem repülők, nem repülök, ó, mégsem! Más tájakon suhannak át, más népeket keresnek. .. talán a legfőbb irgalom irgalmaz Budapestnek. Remegünk, és reménykedünk az éj keblére bújva; ó, már talán nem nyul felénk a pusztulás tüz-ujja, talán bennünket elfelejt, elfelejt mindörökre. . . falak, tetők és emberek jajdulnak könyörögve. Még egy napot, egy éjszakát, még uj tavaszt megérni! Ne jöjjenek a repülök, nem akarunk elégni! Anyánk, gyerekünk, kedvesünk, mindenünk odaveszne. . . Ne dobjatok le tüzeket az árva Budapestre! Rettentő máglyák füstje száll, feketén száll az égre. Kicsik vagyunk, nincs fegyverünk, s tüzünk ellenkezésre. .. Ülünk a halál küszöbén az éj ölébe veszve.... Boruljon rá az irgalom palástja Budapestre! 1943 Ének Budapesthez Gyönyörű szép város, népünk szemefénye, ki a Duna partján ülsz vagy ezer éve, s hegy-völgyes Budáról átmosolyogsz Pestre, te vagy a mi szívünk drága Budapestje. Hídjaid ölelő karjai kinyúlnak a nagy Duna fölött átívelő útnak. .. budai nép Pestre, pesti át Budára. . . fut a testvériség fénylő selyemszála. Évszázadok során tenger véred ömlött, török, tatár, labanc, mind reád özönlött, amit építettél, lerombolták újra, szakadatlan harc volt történelmed utja. De nem kell messzetünt századokba nézned, vad náci-hordáknak dúlását még érzed, embert és hidakat öltek a Dunába, haragvón hömpölygött a nagy folyam árja. Budapest, szemedből véres könnyek hulltak, amikor házaid, gyáraid kigyúltak, s mint a kotlós, mikor héja csap le rája: vetted szülötteid szárnyad sátorába. Gyereknek és vénnek adtál menedéket, de már hősi karok fegyvert fogtak érted, s mikor a hatalmas szabadítók jöttek, akkor már fölöttünk villámok pöröltek! Még egy-két nehéz év, s jött a virúlásod: népünk legjobbjai ültek nagy Tanácsot, s kimondták itt Pesten, falun, városokban: —Amit eddig tettünk, tegyük százszor jobban! — S, mintegy varázsszóra házak magasodtak, hosszú gyárkémények füstfelleget fújtak, uj iparvárosok, mint erdőn a gomba bújtak ki a földből, egyre sokasodva. S kik munkáskarokkal falaid emelték, vasbeton alapját vérükkel keverték, hogy a tűz, hogy a vész már ne fogjon rajta, s minden kis hajlékod boldog ember lakja. Határtalan Holnap virágzik a Mából, dolgos ifjuságunk nagy jövőt kovácsol, mérföldeket lépdel, csillagokat bolygat, s holnap talán feldob egy még fénylőbb holdat. Te szépséges város, hazánk ékessége, ki a Duna partján őrködsz ezer éve, s hegy-völgyes Budáról átmosolyogsz Pestre, légy most már a Béke boldog Budapestje! i960 HAZA Haza . . . haza. . . haza! Bárhonnan is haza! Rómából és Velencéből Párizsból és Firenzéből, még a világ végéről is haza! . . .Haza . . . haza! Volt, amikor rossz volt, akkor is csak vonzott haza. . . haza. . . haza. . . Tári az anyanyelvem, örök nagy szereltnem . . . benne szólt a Haza! Se földem, se házam, mégis hazavágytam, veszélyben is haza . . . anyám bölcsődala, mint egy bús ballada hívott haza . . . haza! Nagy a világ szép is, sokféle a nép is, de csak Egy a Haza .. Fölnézek az égre, ragyogj föl már végre, szegény földi népre Béke szép csillaga! 1968 21