Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Bajor Nagy Ernő: Ferencvárosi séták

A csepeli gyorsvasút végállomása a Boráros téren Bajor Nagy Ernő Ferencvárosi séták Pálya holdfényben Csontváry zaklatott boldogsággal festette volna a látványt: néptelen lépcsősorok egy aréna körül; holdfény zuhog a gyepre; az ezüstkék égre ácsorgó toronydaru góliátalakja vetül szótlan tárgyilagossággal. És nem a taorminai görög színház romja ez, hanem az FTC pálya maradványa hold ragyogástól megvilágitottan. Budapest kilencedik kerületének a nevét százezrek ismerik Rómában, Moszkvában, Rio de Janeiróban és Kairóban is. E világhír ezen a holdfényben fürdő pályán született, itt mindig akadt tizenegy fiatal férfi, aki a győzelem reményében mérkőzhetett földünk bármelyik klubcsapatával. Újjáépítik végre a pályát, melynek lelátóit a legragaszkodóbb közönség népesíti majd be. E forrószívű szurkolőhadról gyakran hangzanak el feddő és magasztaló vélemények. De olyan egy sem, amelyik kétségbe vonná, hogy nincs még egy magyar sportegyesület, melynek győzelmét annyian és olyan követelően áhítanák, mint a Ferencvárosét. S hogy a ragaszkodás milyen ? A pálya jelenlegi gondnoka életének ötvenhét évéből ötvenegyet itt élt le. Itt volt labdaszedő gyerek a teniszpályán. Itt nőtt nemzetközi méretekben is számottevő teniszjátékossá — egy ideig hivatásos teniszező volt —, majd itt lett edző. És jár ide egy nyugdíjas, kilencvenkét éves mérnök, akiről azt tartja a legenda, ő hozta annakidején Magyarországra az első futballlabdát és a játék szabályainak ismeretét... Ha ő hozta, megérdemelné, hogy nevét, arcmását megőrizze a magyar sporttörténet. Milyen játékoskedvű kerület is ez. Hiszen a szó, Franzstadt, sem csupán német megfelelője a Ferencvárosnak, hanem dörmögőn kedélyes becenév is. Mint ahogy becenév a Fradi... Van-e még egy kerület és klub, melyet ilyen pajtáskodó közvetlenséggel emlegetnek ? Végek — végletek Nincs még egy kerület — de még város sincs országunkban —, melynek olyan hoszszú főutcája volna, mint az Üllői út. Másfél órát ballagtam rajta Kispest határvonalától a Calvin térig. Ferencváros legkorszerűbb negyede, a József Attila lakótelep mellett jöttem el a „periférián", és a belváros felé közeledve mind több elaggott utcába pillanthattam be. Az Ernő, a Viola, a Bokréta, a Páva utca és társaik a századelő Franzstadtjának képét idézik föl az emberben. Komolyabban véve a „Franzstadt" szó eredetét: a múlt században még német szótól lehettek hangosak a leánderes-ecetfás milimári udvarok. A plébánia anyakönyvében az első keresztelésről hírt adó bejegyzés 1822. november i-ről való. Aznap tartották keresztvíz alá Fogl József kocsis és Gratzer Katalin gyermekét, Ferencet. A keresztszülők neve: Sid Lénárd és Grósz Katalin... És jónéhányat kell lapoznunk az anyakönyvben, míg egy magyar névre bukkanunk. Nem véletlen tehát, hogy a Ráday utcában az a tábla, mely az 1838-as árvíz szintjét mutatja — még német szövegű. És itt született századunknak talán legnagyobb magyar költője. A Gát utca 3-ban a szoba-konyha — ma már emlékmúzeum — új parkettjével, a templomfehér falakkal és a kegyelet parancsára rendbehozott környezettel még csak nem is sejteti, milyen lehetett az az otthon, ahonnan a gyermek József Attila kosarat és szatyrot cipelni jár csekélyke fillérekért, vizet árul az Üllői úti Világ moziban, fát-szenet lopni indul a Ferencvárosi pályaudvarra, segíteni szeretne mosónő anyjának, mert „a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket a lábuk s fejük fáj a vasalástól. . ." (Az idők során a József család lakott a Márton, a Szvetenay, a Páva, a Bokréta és más utcákban, valamint a Ferenc téren is.) Franzstadt. .. Több mint két évtizedet élt itt Móricz Zsigmond. Még első felesége, Holies Janka iránti szerelme is ide vonzotta, aki a Márton utca 35/c-ben lakott.. . Franzstadt. Itt élt Thaly Kálmán, akinél jobban még a zágoni Mikes Kelemen sem szerethette Rákóczit. Ő kutatta föl Rákóczinak és társainak hamvait, ő vitte el Rákóczi szemfödőjének egy darabját a Turinban élő Kossuthnak, ő annak az „antiplágiumnak" hőse, amelynek során névtelen kuruc költő munkájának minősített saját versei közül olyanokat, mint az Esztergom megvételérül, 578