Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Volly István: Pest-Buda dalai II.

A főváros életéből A Bécsben nagy sikert aratott Budapest-kiál­litás tovább vándorolt Helsinkibe, ahol október 25-éü nyitották meg. Következő állomása Stock­holm volt, majd innen Bolognába utazik. A Közlekedéstudományi Egyesület kon­ferenciát tartott, ahol az alábbi érdekes tervek ke­rültek szóba: Budapesten jelenleg több mint 77 ezer, 1980-ban 187 ezer, 1990-ben körülbelül 300 ezer személyautó fut majd. Kiszámították, hogy a gépkocsiforgalom emelkedése miatt mi­lyen útvonalakat kell átépíteni. 1980—85 körül a Rákóczi úton és a Kiskörúton meg kell szüntetni a felszíni villamosforgalmat, s már ez előtt meg kell építeni a gyorsvasúthálózatot. A távolabbi időben szükség lesz három új Duna-híd és egy alagút építésére. Szélesíteni kell az Árpád-hidat, korszerűsíteni a Szabadság-hidat. Budapest legnagyobb fája a László kórház épülete mögött áll: egy fekete nyár. Törzsmére­te, mellmagasságban 820 centiméter. A főváros legnagyobb boglárfái a Lukács fürdő kertjében díszlenek. A Köröndön, a Városligetben és a Margitszigeten is találhatók boglárfák, ezek azon­ban alig haladják meg az 5 méteres törzskörmére­tet. A lukácsfürdői fáknak viszont egyike 6 és fél méter kövér, másika majdnem 8 méter. A főváros legnagyobb fatermetű bodzája a Kútvölgyi út 2-es számú ház kertjében áll: magassága 10 mé­ter, körmérete 120 centiméter. Több pesti bányát legkésőbb 1970-ig meg­szüntetnek — jelentették be a Fővárosi Tanács építési osztályán. Budapest lakosságának régi tö­rekvése, hogy megakadályozza a fővárost övező hegyek pusztulását. Most — úgy látszik — sike­rül megállítani a budai hegyek elhordását, s meg­kezdhetik az elpusztult hegyoldalak feltöltését és rendezését. Ez még nagyon sok időbe telik; saj­nos, a mészkő- és agyagbányák éppen a lakott te­rület közelében, a legszebb helyeken okoztak gyakran már jóvátehetetlen kárt. Budapest és Szófia között rövidesen aláír­ják a tanácsi együttműködési szerződést. A két baráti főváros kapcsolatai az utóbbi években gyorsan, fejlődtek, elsősorban a kulturális életben. Az 1967-es Budapesti Művészeti Hetek egyik ki­emelkedő eseménye volt például a Szófiai Opera vendégjátéka. A szerződés most jelentősen kibő­víti az együttműködést. A kereskedelemben, az építészetben, a közlekedésben és a tanácsi munka többi ágában is megszervezik a tapasztalatok cse­réjét, a dokumentációk kölcsönös ismertetését. Lehetőség nyílik a fővárosi vállalatok és intézmé­nyek közvetlen együttműködésére is. A budapesti városháza, az egykori invalidu­sok palotája, egyre fiatalodik. Kapualját és folyo­sóit restaurálták. Az egyik lépcsőház új vörösmár­vány fokokat kapott, a folyosókon a fakeretes üveg­ajtókat bronzszerkezetű, nagy üvegtáblás ajtókra cserélték, a fogantyúkon bronzba öntve a főváros címere. A folyosó bolthajtásáról lecsüngő villany­égők helyett korszerű, mégis archaikus üvegburás falikarokat szereltek fel. A belső helyreállítás után hozzákezdenek az épület homlokzatának res­taurálásához. Régi fényképek alapján újból ki­faragják az oromzat allegorikus szobrait, helyre­állítják a városháza tornyának óraszerkezetét is, és szobrok kerülnek azokba a folyosófülkékbe, amelyeket az épület egykori tervezője, Martinelli császári építőmester épített, de amelyek mind­máig üresen maradtak. A Halászbástyán étterem és presszó nyílik. A SZÖVOSZ erre vonatkozó építési kérelmét a Fővárosi Tanács bizonyos feltételekkel elfogadta. Az északi nagytoronyhoz csatlakozó árkádsor be­üvegezését nem engedélyezték, ezért az árkádsor csak az étterem nyitott terasza lesz, a helyiség bel­ső építésére pedig még külön tervet kell készíteni. Az étterem az elképzelések szerint a Halászbástya földszintjén, a presszó a nagytorony galériáján, a borozó pedig a bástya pincéjében kap majd he­lyet. A tervet elhamarkodottnak tartjuk, s rendkí­vül tanácsos lenne, ha az engedélyt kiadó építési hatóságok felülvizsgálnák. A hazai mentőszolgálat történetében egye­dül álló eset fordult elő októberben Budapesten. Éjszaka riasztották a mentőket egy súlyos baleset­hez. A helyszínre érkezett mentőorvos megállapí­totta, hogy a súlyos koponyasérülés következté­ben már beállt a halál a sebesült fiatalasszonynál. A szerencsétlen fiatalasszony 8 hónapos terhes volt és az orvos magzati szívhangokat hallott. Pil­lanatokon belül előkerült a sebészkészlet és a men­tőautóban másodpercek alatt császármetszéssel világra segítették a halott anya élő gyermekét. Ez­után megtámogatták a gyermek szívműködését, hogy folyamatos legyen a vérkeringés. A gyerme­ket még időben sikerült a János-kórházba szállí­tani. " A Budapesti Pártbizottság határozata nyo­mán a Fővárosi Tanács megvizsgálta a fizikai dol­gozók gyermekeinek 1966 — 67. évi középiskolai tanulmányi eredményeit. Megállapították egye­bek között, hogy a középiskolai tanulók megosz­lása megközelítően sem tükrözi társadalmunk va­lóságos arányait. Míg a VIII. általánosban a ta­nulók 53 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, a középiskolák első osztályaiban már csak 38 száza­lék volt arányuk a vizsgált időszakban, s még ked­vezőtlenebb a helyzet a gimnáziumi első osztá­lyokban. Kiderült, hogy a fizikai dolgozók gyer­mekeinek csak 62 százaléka jutott el az érettsé­giig. A végrehajtó bizottság több fontos határoza­tot fogadott el, hogy változtassanak ezen a hely­zeten. Megjavították az oktatómunka feltételeit a munkáskerületekben, nagyobb összegeket fordí­tottak a külső negyedek iskolai hálózatának fej­lesztésére, megnyitottak egy új kollégiumot is, s csaknem 600 ezer forint értékű szociális és tanul­mányi segélyt osztottak ki a munkás szülők gyer­mekei között. Kevesen tudják, ki volt a szerzője azoknak a régi, szinte már a budapesti folklórhoz tartozó da­loknak, mint például: Egy régi nótát hoz Budáról át a szél, A muzsikusnak dalból van a lelke, Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát, Maga rég nem lesz a világon, mikor én még mindig imádom . . . Egy darab régi Pest tűnt el Kóla József zeneszer­ző halálával, aki október 23-án, 67 éves korában hunyt el Budapesten. A Budapesti Állami Közjegyző Iroda évente 70 000 ügyet intéz. Az irodában 23 köz­jegyző dolgozik,két csoportra osztva: egyik a ha­gyatéki ügyekkel, közokirat-szerkesztéssel, a má­sik végrehajtással és hitelesítésekkel foglalkozik. Az anyagi javak gyarapodásával, tehát az életszín­vonal növekedésével párhuzamosan az utóbbi idő­ben emelkedik az ügyfélforgalom. Évenkét pél­dául 9000 hagyatéki ügy fut át a kezükön. A Víziváros Buda egyik legérdekesebb terüle­te. Központi fekvésű, könnyen megközelíthető, szép panorámát nyújt a Dunára, Pestre — építé­szetileg mégis elhanyagolt. Csúszik ugyanis a ta­laj. A Fővárosi Tanács rendezni akarja most a Vízivárost, ezért 60 millió forintot fordít támfalak és szivárgók építésére. Három évig tartott a budapesti Ferences templom tatarozása. Több mint 150 tonna ke­ménykövet használtak fel, mert a 100 évvel ez­előtt épült barokk torony puha mészkövei annyi­ra málladozni kezdtek, hogy már-már veszélyez­tették a Kossuth Lajos utca biztonságát. Minden egyes kőről gipszmintát vettek, majd 650 kemény, haraszti mészkőből kifaragták a minták alapján az eredeti formát. A több mint 60 méter magassá­gú torony tetején a két és fél méteres keresztet 24 karátos arannyal borították. Hogy mérsékeljék a kereszt kilengését, szárát nehezékkel terhelve 6 méter mélyen besüllyesztették a toronyba. A templom tatarozása több mint 4 millió forintba került. Egy munkás, egy angyal — egy munkás, egy angyal. Ez az érdekes momentum ragadta meg dr. Mihályfi János figyelmét a Ferencesek templomán 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom