Budapest, 1968. (6. évfolyam)
9. szám szeptember - Bajor Nagy Ernő: Egy teleplakó észrevételeiből
Parkőr egyelőre nincs. Nyilván abból a meggondolásból, hogy csak azt lehet őrizni, ami már van. Pedig arra is vigyázni kell, ami lesz! Ments isten, hogy ebből bárki is arra gondoljon, hogy én a gyermekek pajkosságától féltem a telepet. Én a gazdátlanságtól féltem. Közönyös vállalatok Valamelyik nap egyik szomszédom nyalábnyi régi újságot gyömöszölt be a kukába. — A MÉH adna érte vagy tíz forintot, de azt se tudom, hol van itt a felvevőhelye. Én sem tudom, és azt sem, hogy nem jutott még senki illetékesnek az eszébe, hogy vagy a lépcsőházi hirdetőtáblákon, vagy a telep néhány pontján elhelyezett faliújságon tájékoztassa a lakókat: hol találják a legközelebbi MÉH-et, a legközelebbi cipőjavító KTSZ-t, Patyolat fiókot, Gelka kirendeltséget, Javító-szerelő KTSZ-t, könyvtárat és így tovább. Az új gazdasági mechanizmus viszonyai között szinte fölfoghatatlan számomra, hogy a szolgáltató vállalatok milyen arisztokratikus közönyt tanúsítanak a többezer új lakó iránt, aki régi környezetéből kiszakadva tétován keresi: kivel, vagy kikkel végeztesse el a háztartásával kapcsolatos munkákat. Ezt a vákuumot, hellyel-közzel, ügyesen használják ki a maszekok. Egy szikvízgyártó kisiparos emberei például triciklin házhoz szállítják a szódát, — pillanatok alatt tucatnyian kapják közre, ha megszólaltatja kolompját. . . Előszobafalhoz, karnisokhoz, fregolihoz úgy jutottam, hogy a pesti oldalról egy asztalos ügynökei jöttek és fölajánlották a munkának méret szerinti elvégzését. Méregdrágán, elég silány munkát végeztetett munkaidő utáni fusizóival a mester, de helybe jött ajánlatával, és ha többszöri korrekcióval is, de megcsinálta. Az új lakásokban a névtábla készítéstől a speciális igényeket megvalósító villanyszerelő munkáig, tucatnyi apró művelet akad — csak állami vállalattal vagy szövetkezettel nem akadtam össze, amelyik a helyszínre sietve fölajánlotta volna ilyen irányú szolgálatait az új lakóknak. Inkább azt tapasztaltam, hogy az állami vállalat — ahol teheti — becitálja a lakók sokaságát. A villanyóráért Pestre kell átmenni. Jobb az a népgazdaságnak, hogy százak mulasszanak munkaidőt a villanyóra átvétel miatt, mintha ugyanazt a gondnoki irodában intéznék el a helyszínen ? A Gázművek szintén személyes megjelenéshez ragaszkodik a gázóra ügyében, — miért ne ragaszkodjék, nem az ő munkaórái porlanak el ily módon. Telepi közösséget Az ehhez hasonló jelenségeknek nem csak gazdasági, pszichikai következményei is vannak. Hátráltatja annak a lokálpatriotizmusnak a kialakulását, amire sehol sem volna olyan nagy szükség, mint éppen az új lakótelepeken. Itt, a Kelenföldön, ütött-kopott házikók és mihaszna mocsarak helyén korszerű, megyeszékhelynyi méretű település épül a társadalom roppant anyagi erőfeszítése révén. Indokolt volna, hogy már az építkezés stádiumában minél több történjék, hogy az ideköltözőket sok érzelmi szál fűzze a formálódó új városrészhez. Közszemlére kéne kiállítani a telep terveit. Illő volna rendszeresen tájékoztatni a lakókat: a parképítés befejezését ekkorra kontempláltuk; mozink ekkor és ekkor lesz; X időre elkészül talán a sportpálya; reméljük, hogy ennyi és ennyi idő múltán kulturházat adhatunk ál . . . . Tudom, menetközben gyakran és sok minden módosulhat. De a változást tudomásul venni még mindig könnyebb, mint azt, hogy itt épül egy üzletház, de az ördög tudja, milyen boltok kapnak helyet benne, odébb egy másik épület állványozásához használt anyagban csetlek-botlok, de nem tudom, mi lesz az . . . Kis községekben népmozgalommá vált már a falukrónika írása. Hányan boldogan írnák, fényképeznék egy ilyen telep születését, hiszen ez Budapest történetének egy szép és eredményes fejezete — ha tudnák, mi történik körülöttük. Az a gondolat vezérelt, míg e sorokat írtam, hogy nem elég falakat építenünk, meg kell építenünk azt az emberi közösséget is, amely a falak és a falak határolta otthonok gazdája lesz. Bajor Nagy Ernő LELKES MIKLÓS Megújulás emlékszel még? együtt jöttünk a télből minden kapuját kitárta Kelet s még kömerev ága az almafáknak sárt be levegős, tágas kerteket a kéken átzuhogtak a gömbmellű galambok s a homlokzaton a nyüzsgő ablakok magukhoz méltó csillag-díszt kerestek zsebkendő hiján a náthás eresz orrából a lé erre-arra cseppent s a dőzsölő fehéren a mesék mosolygó kis manói simogatták a gyermekkor kövér hóemberét.. . Jubilál a Gellért Aki ismeri, csak egyszer is élvezte forrásvízének gyógyító melegét, így említi: a Gellért. . Bizalmas jó barátnak, meleg szívű, kedves ismerősnek a nevét mondjuk ki ilyen szeretettel. így vagyok vele most én is, amikor a jubiláló Gellértet köszöntöm. Most ötven éves a gyógyvizek fölé emelt épület. A gyógyító vizek forrásai évezredek óta buzognak föl a föld mélyéből, a Gellérthegy dolomit sziklái alól. És évezredek óta, mióta ember települt erre a tájra, a források vizében gyógyulást talált. Az i. e. 3. században a Duna mentét meghódító kelták, aztán az őket követő rómaiak, később Attila fejedelem hun seregei, majd Árpád vezér honfoglaló magyarjai táboroztak ezen a vidéken. Arpádházi királyaink már ispotályokat is emeltek a gyógyforrások mellett. A középkori Szent Margit legenda szerint II. Endre leánya, Szent Erzsébet, egy ilyen ispotályban maga ápolta a betegeket. Georgius A g r i c o 1 a, a XVI. század neves német orvosmineralógusa Physica subterranea című könyvében a budai források vegyi összetételét ismerteti és dicséri azok gyógyító hatását. Oláh Miklós humanista író, esztergomi érsek több mint négy évszázaddal ezelőtt megjelent Hungaria et Attila című müvében arról ír, hogy a Szent Gellérthegy tövében, a Duna partjától alig húsz lépésnyire fakadó gyógyvizek a kiütéses és sorvadásos betegnek gyógyulást adnak. A törökök fürdőkultúráját a ránk maradt építészeti emlékek őrzik. Egy török-arab író a Gellérthegyet Gürdzse Éliás hegyként említi és arról ír, hogy az itt fakadó vizek nagyon forrók és a legkülönbözőbb rosszindulatú betegségeket is meggyógyítják. Buda török uralom alól való felszabadulásakor (1686) a hosszú ostrom ideje alatt a budai fürdők súlyos pusztulást szenvedtek. Közvetlenül a török uralom után 1687-ben a mai Gellért-fürdő ősét: a Sáros-fürdőt 1. Lipót császár az orvosának, dr. Himer Frigyesnek ajándékozta, aki új épületet emeltetett a források mellé és a nevét is megváltoztatta: Sárosfürdőből (Blocksbad) Szüzek fürdője (Jungferbad) lett. Illmer halála után, éppen 250 esztendeje ennek, Buda város tulajdonába került ismét Sáros-fürdő névvel a gellérthegyi gyógyvíz. De miért is nevezték Sáros-fürdőnek? Egyszerű a magyarázata: a hegy szikláiból előtörő forrásvizek dolomithomokot mostak ki, amely lerakódott és iszapossá, sárszerűvé vált. Buda tulajdonában közel egy évszázadig volt a fürdő, aztán újra magánkézbe került. Ebben az időben igen szegényes fürdőépület támaszkodott a hegy sziklafalának. És ez a kép hosszú ideig nem változott. Pest és Buda egyesülésekor (1873) a budai fürdők a főváros tulajdonába kerültek. Két évtized sem múlt el, amikor a Ferenc József-híd elkészült (1894), a híd környékét Pesten és Budán rendezték, és a Sáros-fürdő épületét lebontották. Néhány év múlva a főváros vezetősége modern gyógyfürdő és gyógyszálló építését határozta el. Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor építészek tervei alapján 1911 nyarán kezdtek hozzá az építkezéshez, amelyet a háború kitörése félig kész állapotban talált. A modern gyógyszállók jellegzetes stílusában épült Gellért 1918 szeptemberében nyitotta meg kapuit, és azóta is nap mind nap kora reggeltől késő estig emberek ezreinek nyújt felüdülést és gyógyulást. A Gellért téri villamos sínek, az úttest alatt 18 méterre törnek fel a gyógyforrások és egy tágas forrásmedence gyűjti össze ezeket. 23 forrás percenként 1000 liter 22— 46 C fokú gyógyvízzel látja el a Gellértfürdőt. „BUDAPEST FÜRDŐVÁROS". Már a harmincas években ezzel a megtisztelő — és hasznot hozó! — jelzővel illették fővárosunkat. És így ismerték egész Európában, sőt kontinensünk határain túl is. Akik megfordultak itt, a Gellért nevét máig sem felejtették el. Milyen bölcs és hasznos lenne, ha jó propagandával megismertetnénk a Gellértet, a Lukácsot, a Rudast meg a többi gyógyfürdőnket azokkal a külföldiekkel, akik azóta nőttek fel... A mozgásszervi betegségekben szenvedők számának emelkedése nemcsak hazai, hanem világjelenség. Prospektusok és plakátok ezrei, tízezrei vigyék szét Európába orvosokhoz és utazási irodákba: „Budapest Fürdőváros"! Magyarország gyógyfürdőkben és ásványvizekben Európa leggazdagabb országa. Fürdőink vannak szív- és érbetegségekre, reumatikus bajokra, nőgyógyászati, ideg- és bőrbetegségekre. Ásványvizeink gyomor- és bélbajoknál, máj és epeutak megbetegedésénél, anyagcsere, pajzsmirigy, vesebetegeknél, légzőszervi zavaroknál gyógyító hatásúak. Világviszonylatban is jelentős gyógyvizeinket jobban meg kell becsülnünk és okszerűbben kell felhasználnunk. Van bőven gyógyvizünk, de bűn felhasználni ipari célokra, fűtésre addig, amíg a kétmilliós főváros fürdőit általában a túlzsúfoltság jellemzi. Több fürdőre lenne szükség. A fővárosban 150 forrás 45 millió liter meleg és 35 millió liter langyos gyógyvizet ad naponta. Bár „a jó bornak nem kell cégér" — ez a közmondás ez esetben csak itthon igaz. Kifelé a jó bornak és — a jó gyógyvíznek is kell hírverés! Kedves Gellért, szívből kívánjuk, hogy forrásaid sose apadjanak ki és hajlékodban leljen mindenki gyógyulást. S amit még kívánok: inkább a barátság fűzzön hozzád, mint a betegség . . . dr. Fónyad Ernő 29