Budapest, 1968. (6. évfolyam)

9. szám szeptember - Idegenforgalmunk az ügyész szemével

vagy devizagazdálkodást sértő cselekmé­nyekre használják ki. Volt olyan „vendég­látó", aki nagy készletet vásárolt fel az itt könnyen beszerezhető, de külföldiek szá­mára kelendő cikkekből, és azokat kellő fel­árral értékesítette vagy külföldi fizetőesz­közért adta el a nála megszálló vendégek­nek. Előfordult az is, hogy a vendéglátó a külföldiek által értékesítés céljából, vagy ép­pen személyes szükségletre magukkal hozott áruféleségeket vásárolta meg nagyobb meny­nyiségben és azokkal üzletelt. Egy másik vendéglátó szobáját a külföldiekkel folyta­tott tiltott kéjelgés céljára bocsátotta rend­szeresen rendelkezésre. Nem szükséges velejárói ezek a fizetőven­dég-szolgálatnak. Arra intenek azonban, hogy a szolgáltatásban résztvevők tevékeny­ségét időszakonként célszerűnek látszik fe­lülvizsgálni. Egyúttal azonban a tapasztalatok arra is ösztönözhetnék az arra illetéseket, hogy na­gyobb számban létesítsenek, viszonylag ol­csóbb szállodai férőhelyeket, valamint hogy a főidényben az eddiginél is nagyobb arány­ban vegyék igénybe a diákotthonokat, diák­szállókat a külföldi vendéglátás céljára; és azokat jobban propagálják is. Az utazások módjában is lényeges válto­zás következett be. Amíg idegenforgalmunk a kezdetben leginkább a társasutazások ke­retében bonyolódott le, ma már az egyéni és a szervezeten kívüli, családi utazások a jellemzőek. A személygépkocsival utazók száma is erőteljesen megnövekedett. Ez a rendelkezésre álló idő jobb kihasználását és egyúttal a tartózkodási idő lerövidülését is magával vonta, — de a közlekedés zsúfolt­ságának növekedését és a közlekedési bal­esetek számának emelkedését is eredmé­nyezte. Ez éreztette hatását a gépkocsik jogtalan használatának és a gépkocsi feltörések számá­nak fokozatos emelkedésében is. Fővárosunk­ban kevés az éjjel is őrzött, biztonságos par­kolóhely. A félreeső utcákban éjszakára leál­lított kocsik feltörése és az azokban elhelye­zett tárgyak eltulajdonítása sok külföldi szá­mára okozott kellemetlen meglepetést és ha­gyott bennük fájó emléket. A gyakran ered­ményes felderítés sem tudja ezeket a kelle­metlenségeket elfeledtetni. Az ilyen cselekmények elleni védekezés nem hárítható kizárólag a rendőri szervekre. A megelőzés elsősorban szervezési és gazda­sági kérdés, amelynek megoldása az idegen­forgalom növekedésével egyre sürgetőbbé válik. NEM VITATHATÓ AZ ÖSSZEFÜG­GÉS az idegenforgalom fellendülése és a titkos prostitúció felélénkülése között sem. A közelmúltban is több olyan fiatal nőt lep­leztek le bűnüldöző szerveink, akik kereső foglalkozás nélkül, vagy éppen látszatfoglal­kozás vállalása mellett megélhetésüket kül­földiekkel kötött alkalmi ismeretségből igye­keztek fedezni. Rossz példájuk vonzónak bizonyult. Mulatóhelyeinken egyre nagyobb számban tűntek fel a könnyű pénzszerzésre vágyó, elsősorban a nyugati turistákra pá­lyázó titkos prostituáltak. A büntető eljárá­sok anyagából is tapasztalatként szűrhet­tük le, hogy gyakran találtak jó segítőtársra egyes portásokban, vendéglátóipari alkal-22 mazottakban, esetenként gépkocsivezetők­ben is, akik részükre partnereket közvetítet­tek vagy szobáztatással nyújtottak segítsé­get. Természetesen, nem önzetlenül. A prostitúció megélénkülése nem csupán erkölcsi, hanem egészségügyi féren is káros következményekkel járt. A nemi betegségek száma a legutóbbi években mind magasabbra ugrott. így pl. a szifiliszben megbetegedet­tek száma fővárosunkban az 1963. évi 3 esetről az elmúlt évben már 382-re emelke­dett, de a gonorrheás megbetegedések száma is több, mint kétszeresére növekedett. Ezek az adatok igen kedvező egészségügyi hely­zetünket lényegesen nem befolyásolják ugyan, azonban elgondolkodásra késztetnek és erő­teljesen figyelmeztetnek. Nem szükségszerű velejárói ezek sem az idegenforgalomnak, — és határozott egészségügyi intézkedések nélkül rohamosan szaporodhatnak. Egész­ségügyi és közrendészeti szerveinknek ren­delkezésére állanak a határozott intézkedés lehetőségei. Azokkal élnek is; így biztosított­nak látszik a további emelkedés megakadályo­zása vagy legalábbis a kedvezőtlen jelenség gyorsabb terjedésének meggátlása. A DEVIZA- ÉS VÁMBŰNCSELEK­MÉNYEK az idegenforgalommal összefüg­gésben állanak. Számuk néhány év alatt megháromszorozódott, — de a szabálysér­tési magatartások száma is számottevő. Az országban ezen a téren a leginkább fertőzött terület a főváros. Ez az adottságokból követ­kezik. Az elkövetők között sok az olyan tisztes­séges, becsületesen dolgozó személy, aki a deviza- és vámrendelkezések hiányos isme­rete miatt került a hatóságokkal összeütkö­zésbe. Állandó és visszatérő probléma a kül­földről beutazók felvilágosítása jogszabálya­inkról, valamint az átutazók által átvinni szándékozott értékek megítélése, illetve az ilyen személyek kioktatása. De vita tárgyát képezi az értékbehozatali tanúsítvány rend­szer és az ebből eredő tévedések és szán­dékos visszaélések elhatárolása is. Deviza- és vámrendelkezéseink megismer­tetése az utóbbi hónapokban a rádióban és a sajtóban is sokkal hatékonyabb volt, mint az elmúlt években. Mindez azonban — tapasz­talataink szerint — még mindig nem elég­séges. A kiutazó magyar állampolgárok ugyan már többé-kevésbé tudják, hogy mit és milyen mennyiségben szabad külön engedély nélkül kivinni és vámmentesen be­hozni; — de a beutazó külföldi állampolgá­rok ezzel bizony nincsenek mindig tisztában. Belépésükkor pedig a torlódás miatt rend­szerint fizikailag nincs lehetőség alapos ki­oktatásukra. Ezért aztán néha később, itteni tartózkodásuk alatt, esetleg visszautazásuk­kor kerülhetnek kellemetlen helyzetbe. Ha­tóságaink igyekeznek ugyan a spekuláns és ellenséges elemek kivételével a külföldiek itteni tartózkodását zavartalani.á és kelle­messé tenni, — elvétve azonban a jogszabá­lyok értelmében és a külföldiek hiányos is­meretei miatt intézkedésekre is sor kerül. A deviza- és vámrendelkezések megismer­tetése okvetlenül további fontos feladat. Különösen a beutazó külföldiek felvilágosí­tásának javítása, idegenforgalmunk érdeké­ben is, elengedhetetlen. Célszerű lenne azokat idegenforgalmi kiadványokban ismertetni. AZ IDEGENFORGALOMBAN KÖZ­REMŰKÖDŐ SZERVEINK, vámköze­geink eljárásainak kulturáltsága, udvariassága a külföldiek által is elismert. Kényes felada­taikat általában sok tapintattal, de kellő ala­possággal és lelkiismeretességgel végzik. Természetes azonban, hogy annak, akinek jogszabályellenes tevékenységét leleplezik, az intézkedés nem nyeri el tetszését. Bár az esetek többségében ezek a személyek is elis­merik az eljárás udvariasságát és kulturált­ságát. Azonban kivétel ezen a téren is adód­hat. A feleslegesen okoskodó, a becsüle­tes utasban is csempészt vagy devizabüntet­tet elkövetőt vélő közegekkel szemben az arra illetékes felettes szerveink igen határo­zottan lépnek fel. A hivatását teljesítő közegekkel arrogánsan fellépő, az ugyancsak feleslegesen okoskodó, a szükséges eljárást felesleges zavarásnak te­kintő, fegyelmezetlen utasokkal szemben — amennyiben magatartásuk bűntettet nem takar —, ilyen határozottsággal azonban senki nem lép fel. Adjuk meg a kellő meg­becsülést kulturált magatartásunkkal, pon­tosságunkkal az eljáró közegeknek is. Az idegenforgalom az utasokért van. Ab­ban, az utasokon kívül, az azt lebonyolító szervek dolgozói is részt vesznek, sőt nélkü­lük nincs idegenforgalom. Saját hibáikat az utasoknak is észlelniök kell, az utazási izga­lom természetesen mindenkit fűt, az uta­soknak azonban maguknak is közre kell működniük abban, hogy utazásuk kellemes, nyugodt legyen. Az árnyékos oldalak megszüntetése nem vár­ható kizárólag a hatóságoktól, hivatalos szer­vektől. Az idegenforgalomban részt vevő uta­sok, turisták elsősorban maguk hivatottak erre. Az idegenforgalom szervezői és lebonyolítói csak közreműködhetnek, a lehetőségek meg­teremtésével segítséget nyújthatnak abban, hogy az utazás felejthetetlen élményt, zavar­talan emléket, sok kedvező tapasztalatot eredményezhessen. Ez önmagában iss nagy feladat. És még sok tennivaló adódik meg­valósítása érdekében. Dr. Borsai Tibor Tasnádi Varga Éva Hajnali Duna-part Piros fák közt zúg a szél, utam mentén elszalad, Duna vizén áll a hold, s eltűnik egy perc alatt. Vizes lépcsők, ezüst fal, köbe vésve a nevem, eső mossa, por fedi, meddig tart a szerelem ? Messze túl a partokon már szeptember mocorog, ujjaimon átszitál fehér lisztként a homok. Csiga lettem, gyöngyszinű, nyári batyuk hátamon, s fejem fölött most az ősz nagy léptekkel átoson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom