Budapest, 1968. (6. évfolyam)

9. szám szeptember - Idegenforgalmunk az ügyész szemével

vagy devizagazdálkodást sértő cselekményekre használják ki. Volt olyan „vendéglátó", aki nagy készletet vásárolt fel az itt könnyen beszerezhető, de külföldiek számára kelendő cikkekből, és azokat kellő felárral értékesítette vagy külföldi fizetőeszközért adta el a nála megszálló vendégeknek. Előfordult az is, hogy a vendéglátó a külföldiek által értékesítés céljából, vagy éppen személyes szükségletre magukkal hozott áruféleségeket vásárolta meg nagyobb menynyiségben és azokkal üzletelt. Egy másik vendéglátó szobáját a külföldiekkel folytatott tiltott kéjelgés céljára bocsátotta rendszeresen rendelkezésre. Nem szükséges velejárói ezek a fizetővendég-szolgálatnak. Arra intenek azonban, hogy a szolgáltatásban résztvevők tevékenységét időszakonként célszerűnek látszik felülvizsgálni. Egyúttal azonban a tapasztalatok arra is ösztönözhetnék az arra illetéseket, hogy nagyobb számban létesítsenek, viszonylag olcsóbb szállodai férőhelyeket, valamint hogy a főidényben az eddiginél is nagyobb arányban vegyék igénybe a diákotthonokat, diákszállókat a külföldi vendéglátás céljára; és azokat jobban propagálják is. Az utazások módjában is lényeges változás következett be. Amíg idegenforgalmunk a kezdetben leginkább a társasutazások keretében bonyolódott le, ma már az egyéni és a szervezeten kívüli, családi utazások a jellemzőek. A személygépkocsival utazók száma is erőteljesen megnövekedett. Ez a rendelkezésre álló idő jobb kihasználását és egyúttal a tartózkodási idő lerövidülését is magával vonta, — de a közlekedés zsúfoltságának növekedését és a közlekedési balesetek számának emelkedését is eredményezte. Ez éreztette hatását a gépkocsik jogtalan használatának és a gépkocsi feltörések számának fokozatos emelkedésében is. Fővárosunkban kevés az éjjel is őrzött, biztonságos parkolóhely. A félreeső utcákban éjszakára leállított kocsik feltörése és az azokban elhelyezett tárgyak eltulajdonítása sok külföldi számára okozott kellemetlen meglepetést és hagyott bennük fájó emléket. A gyakran eredményes felderítés sem tudja ezeket a kellemetlenségeket elfeledtetni. Az ilyen cselekmények elleni védekezés nem hárítható kizárólag a rendőri szervekre. A megelőzés elsősorban szervezési és gazdasági kérdés, amelynek megoldása az idegenforgalom növekedésével egyre sürgetőbbé válik. NEM VITATHATÓ AZ ÖSSZEFÜGGÉS az idegenforgalom fellendülése és a titkos prostitúció felélénkülése között sem. A közelmúltban is több olyan fiatal nőt lepleztek le bűnüldöző szerveink, akik kereső foglalkozás nélkül, vagy éppen látszatfoglalkozás vállalása mellett megélhetésüket külföldiekkel kötött alkalmi ismeretségből igyekeztek fedezni. Rossz példájuk vonzónak bizonyult. Mulatóhelyeinken egyre nagyobb számban tűntek fel a könnyű pénzszerzésre vágyó, elsősorban a nyugati turistákra pályázó titkos prostituáltak. A büntető eljárások anyagából is tapasztalatként szűrhettük le, hogy gyakran találtak jó segítőtársra egyes portásokban, vendéglátóipari alkal-22 mazottakban, esetenként gépkocsivezetőkben is, akik részükre partnereket közvetítettek vagy szobáztatással nyújtottak segítséget. Természetesen, nem önzetlenül. A prostitúció megélénkülése nem csupán erkölcsi, hanem egészségügyi féren is káros következményekkel járt. A nemi betegségek száma a legutóbbi években mind magasabbra ugrott. így pl. a szifiliszben megbetegedettek száma fővárosunkban az 1963. évi 3 esetről az elmúlt évben már 382-re emelkedett, de a gonorrheás megbetegedések száma is több, mint kétszeresére növekedett. Ezek az adatok igen kedvező egészségügyi helyzetünket lényegesen nem befolyásolják ugyan, azonban elgondolkodásra késztetnek és erőteljesen figyelmeztetnek. Nem szükségszerű velejárói ezek sem az idegenforgalomnak, — és határozott egészségügyi intézkedések nélkül rohamosan szaporodhatnak. Egészségügyi és közrendészeti szerveinknek rendelkezésére állanak a határozott intézkedés lehetőségei. Azokkal élnek is; így biztosítottnak látszik a további emelkedés megakadályozása vagy legalábbis a kedvezőtlen jelenség gyorsabb terjedésének meggátlása. A DEVIZA- ÉS VÁMBŰNCSELEKMÉNYEK az idegenforgalommal összefüggésben állanak. Számuk néhány év alatt megháromszorozódott, — de a szabálysértési magatartások száma is számottevő. Az országban ezen a téren a leginkább fertőzött terület a főváros. Ez az adottságokból következik. Az elkövetők között sok az olyan tisztességes, becsületesen dolgozó személy, aki a deviza- és vámrendelkezések hiányos ismerete miatt került a hatóságokkal összeütközésbe. Állandó és visszatérő probléma a külföldről beutazók felvilágosítása jogszabályainkról, valamint az átutazók által átvinni szándékozott értékek megítélése, illetve az ilyen személyek kioktatása. De vita tárgyát képezi az értékbehozatali tanúsítvány rendszer és az ebből eredő tévedések és szándékos visszaélések elhatárolása is. Deviza- és vámrendelkezéseink megismertetése az utóbbi hónapokban a rádióban és a sajtóban is sokkal hatékonyabb volt, mint az elmúlt években. Mindez azonban — tapasztalataink szerint — még mindig nem elégséges. A kiutazó magyar állampolgárok ugyan már többé-kevésbé tudják, hogy mit és milyen mennyiségben szabad külön engedély nélkül kivinni és vámmentesen behozni; — de a beutazó külföldi állampolgárok ezzel bizony nincsenek mindig tisztában. Belépésükkor pedig a torlódás miatt rendszerint fizikailag nincs lehetőség alapos kioktatásukra. Ezért aztán néha később, itteni tartózkodásuk alatt, esetleg visszautazásukkor kerülhetnek kellemetlen helyzetbe. Hatóságaink igyekeznek ugyan a spekuláns és ellenséges elemek kivételével a külföldiek itteni tartózkodását zavartalani.á és kellemessé tenni, — elvétve azonban a jogszabályok értelmében és a külföldiek hiányos ismeretei miatt intézkedésekre is sor kerül. A deviza- és vámrendelkezések megismertetése okvetlenül további fontos feladat. Különösen a beutazó külföldiek felvilágosításának javítása, idegenforgalmunk érdekében is, elengedhetetlen. Célszerű lenne azokat idegenforgalmi kiadványokban ismertetni. AZ IDEGENFORGALOMBAN KÖZREMŰKÖDŐ SZERVEINK, vámközegeink eljárásainak kulturáltsága, udvariassága a külföldiek által is elismert. Kényes feladataikat általában sok tapintattal, de kellő alapossággal és lelkiismeretességgel végzik. Természetes azonban, hogy annak, akinek jogszabályellenes tevékenységét leleplezik, az intézkedés nem nyeri el tetszését. Bár az esetek többségében ezek a személyek is elismerik az eljárás udvariasságát és kulturáltságát. Azonban kivétel ezen a téren is adódhat. A feleslegesen okoskodó, a becsületes utasban is csempészt vagy devizabüntettet elkövetőt vélő közegekkel szemben az arra illetékes felettes szerveink igen határozottan lépnek fel. A hivatását teljesítő közegekkel arrogánsan fellépő, az ugyancsak feleslegesen okoskodó, a szükséges eljárást felesleges zavarásnak tekintő, fegyelmezetlen utasokkal szemben — amennyiben magatartásuk bűntettet nem takar —, ilyen határozottsággal azonban senki nem lép fel. Adjuk meg a kellő megbecsülést kulturált magatartásunkkal, pontosságunkkal az eljáró közegeknek is. Az idegenforgalom az utasokért van. Abban, az utasokon kívül, az azt lebonyolító szervek dolgozói is részt vesznek, sőt nélkülük nincs idegenforgalom. Saját hibáikat az utasoknak is észlelniök kell, az utazási izgalom természetesen mindenkit fűt, az utasoknak azonban maguknak is közre kell működniük abban, hogy utazásuk kellemes, nyugodt legyen. Az árnyékos oldalak megszüntetése nem várható kizárólag a hatóságoktól, hivatalos szervektől. Az idegenforgalomban részt vevő utasok, turisták elsősorban maguk hivatottak erre. Az idegenforgalom szervezői és lebonyolítói csak közreműködhetnek, a lehetőségek megteremtésével segítséget nyújthatnak abban, hogy az utazás felejthetetlen élményt, zavartalan emléket, sok kedvező tapasztalatot eredményezhessen. Ez önmagában iss

nagy feladat. És még sok tennivaló adódik megvalósítása érdekében. Dr. Borsai Tibor Tasnádi Varga Éva Hajnali Duna-part Piros fák közt zúg a szél, utam mentén elszalad, Duna vizén áll a hold, s eltűnik egy perc alatt. Vizes lépcsők, ezüst fal, köbe vésve a nevem, eső mossa, por fedi, meddig tart a szerelem ? Messze túl a partokon már szeptember mocorog, ujjaimon átszitál fehér lisztként a homok. Csiga lettem, gyöngyszinű, nyári batyuk hátamon, s fejem fölött most az ősz nagy léptekkel átoson.