Budapest, 1968. (6. évfolyam)
9. szám szeptember - A címlapunkon: Ami egyébként tilos (Ágoston István felvétele)
# VI. ÉVFOLYAM 9. SZAM 1968 SZEPTEM BER D FOVAROS FOLYOlRflTA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: SZAMOS RUDOLF Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest V. József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre ... 60,—Ft egy évre . . 120, — Ft 68.2136 100 éves az Athenaeum Nyomda íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBOL Bertalan János: Munkanélküliség ? - Munkáshiány! 3 5 Nemzeti Színház 1968. Jósfay György cikke 6 Szamos Rudolf: A Gellérthegy legendája . . 8 10 Fazekas János: Ezek a fiatalok 12 dr. Visz kei Mihály: Mennyibe kerül a város tisztasága 13 A Kiscelli Múzeumban (Képes tárlat) 15 A kelet-nyugati tengely. Dr. Nagy Ervin cikke .... 18 Idegenforgalmunk az ügyész szemével 21 FÓRUM A lakbér-megállapítás módszerei 26 Századelej i építészetünk . . 27 Bajor Nagy Ernő: Egy teleplakó észrevételeiből 28 Történelem: Landler Jenő emlékezete 32 Major Ottó cikke Lengyel Józsefről 34 Radikális mozgalom a század elején 36 Egy szuper-város gondjai — Tokió 40 A budai pasák vári palotája 42 Tasnádi Varga Éva, Erdélyi József és Lelkes Miklós versei A címoldalon: Ami egyébként tilos Ágoston István felvétele Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke: BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Gergely Miklós Egy iskola hagyományainak útján A címben jelzett témáról nem könnyű teljes és elfogulatlan képet rajzolni. Ez alkalommal a főváros legrégibb magyar nyelvű középiskolájának példáját idézzük. Az Eötvös József Gimnázium, a hajdani Főreáltanoda napjainkban 115 éves. Kultúrpolitikai jelentőségét meggyőzően igazolja az a Vörös Zászló Érdemrend, amellyel ezt a belvárosi gimnáziumot a szocialista kormányzat kitüntette. Mielőtt a nevelés és oktatás mai problémáiról szólnánk, szükséges kissé visszapillantani iskolánk múltjára. A Reáltanoda a sok tízezer általa képzett diák nevelésén és oktatásán túl nemzedékről nemzedékre nemcsak megtalálta az adott kor embereszményének tartalmát és magyarságát, de olyan tanintézetek közé tartozott, melyek minden korban igyekeztek a leghaladóbb embereszményre, a haza és a nép szeretetére nevelni növendékeiket. Kezdődött ez azzal, hogy a hagyományos latinos gimnázium rendszerével szemben az Eötvös Gimnázium elődje, a Főreáltanoda a természettudományos műveltség és világkép kimunkálásán fáradozott, és olyan értelmiségi rétegeket nevelt, melyek életcéljukat és perspektívájukat már a polgárosodásban, a kialakuló hazai iparban és kereskedelemben találták meg. Akkor, amikor Magyarországon az értelmiség nevelése német és latin nyelven folyt, ez az iskola szívós küzdelmet folytatott egyrészt a hazafias érzés felkeltéséért, másrészt a tudományok magyar nyelven való elsajátításáért. Ezek a hagyományok bizonyos értelemben kötelezik a XX. század utolsó harmadának nevelési vezérelveit. A történelmi múlthoz elengedhetetlenül hozzátartozik az a tény is, hogy a XIX.-század második felében Eötvös József nevével fémjelzett haladó iskolareform alapelveinek kidolgozásában iskolánk tanári testülete — Ney Ferenc igazgató vezetésével — jelentős szerepet vállalt. Bár a mai tantestület ilyen jellegű megbízatást nem kap, az oktatás és nevelés ügyét szolgáló haladó intézkedések végrehajtásában, a korszerű nevelési kísérletek megvalósításában az Eötvös Gimnázium az élenjárók közé tartozik. Iskolánk annak ellenére, hogy a Belvárosban működik és tanulóinak zömét a belvárosi gyermekek köréből verbuválja, szoros kapcsolatot teremtett a Csepel Vas és Fémművekkel, és az elmúlt években — a gyakorlati oktatás kapcsán — tanulóinak ezreit ismertette meg e hatalmas gyár életével és szerteágazó termelési tevékenységével. Bár inkább „humán" — jellegű gimnázium ma a volt Reáltanoda, hiszen az évfolyamonkénti 6 osztályból 3 nyelvi tagozatos, oktatási tevékenysége és nevelési célkitűzése a korszerű iskolareform alapelveire, a munkára nevelésre támaszkodik, mivel praktikus hagyrmányai egy évszázada már erre a nevelési elvre predesztinálják. Az iskola és az élet kapcsolata talán egyeden fővárosi középiskolában sem rendelkezik gazdagabb történelmi tradíciókkal, mint éppen a Belváros e patinás gimnáziumában. A múlt század szép eredményei mellett méltán sorakoztatható fel azoknak a tanulóknak és tanároknak em'ékezetes példája, akik 1919-ben — Király Györgynek, a neves irodalomtörténésznek, az iskola volt tanárának hatására — nyíltan a Tanácsköztársaság politikája mellett küzdöttek. A felszabadulás után az Eötvös Gimnázium szélesre tárta kapuit a munkás és a szegényebb családokból származó, tanulni 1