Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Volly István: Pest-Buda dalai II.

o Pesten csináltattam házat, csárdás kicsike a galambom... A századforduló táján tűnt föl, megjelent a „Legújabb Budapesti Népdalok VII." gyűjteményben. Soha más városnévvel nem hallani! Kitűnik, hogy nagyon régi vágy — a pesti ház, lakás! Vasárnap délutánonként rezesbanda fújta a régi Népligeti Vendéglőben, ahol százak táncolták a csárdást. Dalukat lassú csárdásként kezdték, aztán a „tánctúr" végén átváltotta a zenekar frissre. Tánc közben dalolták is, a falusi lány a városi munkással, a továbbszolgáló katona a munkáslánnyal. A dalszövegbe beleszőtték kedves humorral a városias szokásokat, hogy a leány, ,,púderozza magát", mert szebb akart lenni, és vágyakozott a jobb életmód után . . . Eltörött a kocsi kereke. Mivel megyünk (a) Városligetbe? — Kordéval, szőke csacsival, Várnak (a) lányok (a) cvikipuszival! . . . o Nagy a feje, búsuljon a ló ... Andalgó dallama éppen száz éve tűnt föl, Németh János: Ne bántsd a magyart! című hangszeres zeneművében. Kerek százéves „sláger", 1867 óta sok-sok szöveggel él. A nagy fejét lógató ló „természeti képe", — talán nem ok nélkül emlékeztet a pesti fiákeres lovakra, mert azok ráértek lógatni a fejüket az utcasarkon.de a szegényparaszt lova aligha. Második verse méginkább beleillik a fővárosi népdaltréfák közé. A századforduló aranyifjúsága, köztük a fiatal Molnár Ferenc, Szép Ernő, kocsival járt a Városligetbe, és ilyenféle tréfás dalokkal mulatozhatott ott, ahol „Liliom" lengette a hintát. És mi volt a „cvikipuszi"? Két kézzel egyszerre jobbról és balról belecsíptek gyöngén egymás arcába, és úgy csókolóztak. Budapesti kikötőben megállt a gőzhajó, Tetejében, négy sarkában nemzetiszín zászló. Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja: Harminckettes öreg bakák mennek szabadságra. Odalenn a Duna-parton őszirózsa nyílik... Ritmusában ugyanazok az egyenletes negyedkották lüktetnek, mint az első világháború „leszerelő" bakái nótájában, vagy a kuruckori dalban: a katonanóta-családot titkos szálak kötik össze. Annál nagyobb meglepetés, hogy Duna-parti katonanótánk dallama Zerkovitz Béla műve. Az első világháború alatt írta, és „hallgató" nóta volt; Kalapomnál piros szegfű, babám, tőled kaptam ... A budai nyári színkörben dalolták. Zerkovitz nagyszerű érzékkel tudott újat teremteni a régi hagyományokból. Hallgató dallama többé-kevésbé népdal-változat. A nép nyugodtan vissza is vette, és visszaritmizálta katonanótává. 1918 őszén erre dalolták az „őszirózsás" katonadal szövegét. Történelmi háttere közismert. A forradalom hírére hazatért „öreg bakák" sapkáját F. J. kezdőbetűs rézgomb „díszítette", Ferenc József császár és király nevének kezdőbetűi. A pesti utca népe, a forradalmárok levágták a sapkagombot, a piaci virágárusok pedig őszirózsát tűztek a helyébe, hiszen október végén őszirózsákkal van teli a pesti utca. Ilyenképpen született minden bizonnyal a legszebb budapesti katonanóta — Zerkovitz dallamán, hagyományos népi ritmuson és rigmuson, és száll szájról szájra világvárosi népköltészetként. . . De hol is a határ most már a népdal és a műköltészet között?! . . . Budapesti laktanyára rászállott a gólya... Lassú léptű, inkább szomorkás, mint harsogó, víg katonanóta, és aligha tartozott azok közé, amelyeket Ady hallott 1914-ben a „különös nyáréjszaka" után, a „nótázó vén bakák" ajkáról. Ez inkább az őszi leszereléskor zendült, és 1918-ban a katonaidők végét óhajtotta, festegette. A nótában említett harminckettes háziezred főképp pest-budai fiúkból állott, és emléküket őrzi a Józsefvárosban, a Harminckettesek terén a .harminckettesek" szobra. Külföldön élő barátai és hozzátartozói számára fizesse elő a „Budapcst"-et a főváros népszerű képes folyóiratát Előfizetéseket felvesz a Posta Központi Hírlapirodája V., József nádor tér 1., ahol arra is felvilágosítást kaphat, melyik országba hány nap alatt jut el az előfizetett folyóirat 41