Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - A magyar Metró és az utcák nélküli város

A SZERKESZTŐ POSTAJA Brandstätter Jenőné levelezőnk két problémára hívja fel figyelmünket. Az egyikkel — a lakbéraránytalanságokkal — már több ízben foglalkoztunk, s még vissza is térünk majd rá. Levelének többi részéből idézünk, mert olyan közérdekű problémát vet fel, amellyel még a nyilvánosság előtt nemigen foglalkoztunk: „Nászasszonyom immár SS éve házfelügyelő, jelenleg 60. évében van, már számtalan papirt kapott: alkalmatlan a továbbszolgálásra. Nyugdíjba még sem tud menni, mert saját erőből lakását elcserélni nem tudja. A jelentkezők vagy a HKI-nak nem felelnek meg, vagy ő nem tudja elfogadni, mert vele levő családjával együtt nem fér be az ajánlott lakásba. Mit lehetne tenni? a) Az ö példáján látom: HKI-nak nem érdeke, hogy az öreg házfelügyelők a megérdemelt nyugdijukba kerüljenek, ennek megfelelően hivatalból egyáltalában nem segítik elő a cserélést sem úgy, hogy keresnek, de úgy sem, hogyha végre van jelentkező, nyomban intézkednének. Tapasztaltam: két alkalommal is volt megfelelő cserepartner, de a válaszadást vagy 8 — 10 hétig elhúzták, ezalatt a cserélő meggondolta: annyi teherrel jár a házfelügyelőség, hogy „inkább bedolgozó lett" valamelyik tanácsi vállalatnál. b) A ház belső karbantartására a HKI (a Postához hasonlóan) 4 órás takaritóbrigádokat alkalmazhatna közelben levő és otthon dolgozó háziaszszonyok szívesen vállalnák is talán. A ház külső tisztítása — járdaeprés — beosztható lenne a Köztisztasági Hivatal alkalmazottainak körébe, természetesen megfelelő javadalmazás emelése mellett. A lakbérfizetési teendők intézhetők lennének úgy, ahogy azt most a Szovjetunióban láttam a gáz- és villanyszámlával együtt. Minden lakónak külön lakbér- külön gáz- és villany csekkönyve van, ebben havonta felvezeti a lakbért, illetve leolvassa a gáz- és villanyórát, kiszámolja — bemegy a bankba és befizeti. A házkezelőség évente egyszer, vagy kétszer kiszáll, ellenőrzi a csekkönyveket. Példáid a jelenlegi gáz- és villanydíjbeszedés így megváltozhatna, egyszerűsíthető lenne. Nem ártana: néhány más nagyvárosban is körülnézni: hogyan oldották meg. A házban levő műszaki hibákat — xmelyet ma már nemigen oldanak meg házfelügyelők, részben koruk, részben mert zömmel sok a nő közöttük — a HKI műszaki, TMK brigádja ellenőrizhetné rendszeresen és megjavítaná. c) Az is érdekes lenne, felülvizsgálni a házfelügyelő jogai és kötelességei című „tankönyvet". Ha valahol nagyon kötött a foglalkozás, akkor itt az. Például: szabadságra úgy mehet a házfelügyelő, ha helyettest állít maga helyett. Ha nem tud helyettest állítani a házfelügyelő, akkor pénzben kifizetik a szabadságot ugyan, de a helyén van, és a teendőit is változatlanul elvégzi. Hol van itt a pihenéshez való jog? Hasonló a helyzet, ha betegállományba kerül, akkor is helyettest kell állítani. Ügy gondolom, nem elég a közel 5000 nyugdíjazható korú házfelügyelő problémáját vizsgálni, itt van a még nem nyugdíjképesek problémája, ezért nem kapni az öregek helyett mást, inkább vállalnak bedolgozást. Ugyanez a probléma nemcsak a házfelügyelőknek, hanem a HKI-nek is gondot okoz. Mert igenis érdeke, hogy a munkaképtelen házfelügyelőket nyugdíjba küldhesse és helyettük megfelelő munkaképes korúakat alkalmazzon. A megoldásnak azonban nemcsak a személyi feltételei okoznak problémát, de szükség volna minden kerületben néhány azonnal igénybe vehető cserelakásra. Ilyen azonban nincs. Az egyetlen megoldás tehát e pillanatban — a rendszerint több partner bevonásával lebonyolítható csere, az pedig, tudjuk, nagyon nagy türelmet igényel. A megoldás irányát véleményünk szerint is az ön levelének b) pontjában felvetett javaslatok jelzik. Vannak is már ilyenfajta kísérletek. A c) pont alattiakat ezúton ajánljuk a házfelügyelők szakszervezetének figyelmébe. Tisztelt Szerkesztőség! Gratulálok az áprilisi szám Gross Arnold-rézkarcához, amely álombeli, mégis valóságos, szívünkhöz nőtt városunkat mutatja meg; valamint a májusi számban a ragyogó Cranach „feltárásához". Kár, hogy a Rádai Könyvtárban oly kevesen láthatják! Meg kell viszont jegyeznem, hogy a „főváros életéből" rovatban a pesti élelmiszerellenőrzés történetéről szóló kis közlemény bántóan fölösleges, mert 67. decemberi számban e témával terjedelmes cikk foglalkozik; ebben a most közölt összes adatok olvashatók. A Terézvárost ismertető márciusi cikken felbuzdulva meg akartam nézni az Epres-Tisztelt Szerkesztőség! Köszönjük levelüket és ismertetjük cikkírónk válaszát: Az adatgyűjtés során, a többi közt felhasználták a XXI. ker. Tanács VB kiadásában megjelent „A XXI. ker. Tanács várospolitikai tevékenysége 1963 — 1967-ig" című kiadványt, tehát nem a feltételezett 1964-es, hanem egészen újkeletű forrásmunkát. Ennek a könyvecskének 47. oldalán 14 művelődési otthon szerepel, hat területi és nyolc üzemi. A királyerdei művelődési otthonnal kapcsolatban a kerületi tervcsoporttól kapták az információt; arról, sajnos, nem volt tudomásuk, hogy a későbbiekben műszaki okok miatt a terv megváltozott. kertet, de bizony oda se ingyen, se pénzért nem engedik be az embert. A kert és az épületek elhanyagoltak, a kerítésen át látható műemlékek és másolatok zöme katasztrofális állapotban van. Nem tudom, megoldható lenne-e például belépődíjas parkká alakítani az Epreskertet, de annyi bizonyos, hogy ma lehangoló látványt nyújt. A közelben, a Magyar Sajtó Házán repülő vadkacsákból alkotott szalagdíszt láttam. Pikáns gondolattársításra ad alkalmat. Lehet, persze, hogy libák — ebben nem vagyok szakértő. Tisztelettel Kuthy Örs Az Epreskertet illetően érdeklődésünkre illetékesektől az alábbi választ kaptuk: A kert a Képzőművészeti Főiskola területe, sőt, mint mondták, „tanterülete". Olyan tehát, mint egy iskolaudvar, vagy tanterem, ahová bejárása a növendékeknek, tanároknak van, alkalomadtán esetleg másnak is — ha meghívják. Egy időben a TIT tárgyalt a Főiskolával a kert vasárnap délelőtti csoportos látogatásáról. Ez a tárgyalás, nem tudjuk miért, félbeszakadt. A magunk részéről is javasoljuk, vegyék fel újra a kapcsolatot, tegyék lehetővé, hogy az érdeklődő nagyközönség megtekinthesse a főiskola igazgatójától engedélyezett időben és feltételekkel az ott levő műemlékeket. Azokat a műemlékeket, amelyeken egyébként — itt téved levélírónk — most is folynak a tervszerű rekonstrukciós munkák. Köszönjük figyelmeztetését és elnézést kérünk a jó szemmel „kiszúrt" hibáért. A Sajtó Házán látható szalagdísz a sors elgondolkoztató tréfája. Budapest Főváros XXI. ker. Tanács VB. Népművelési osztály munkatársai Szívesen adtunk helyet a csepeliek levelének, hogy olvasóinkat a kerület kulturális ellátottságáról pontosan tájékoztassuk. Ha azonban ez a tájékoztatás dr. Kőszegi Margit és dr. Berti Béla cikkében nem volt reális, arról véleményünk szerint nem a cikk írói tehetnek. * Köszönjük több olvasónk figyelmeztetését. Magunk is észrevettük, sajnos, már későn, hogy juniusi számuk 31. oldalán Sidló Ferenc Danadiák című szobra alá téves képaláírás került. Képszerkesztőnk igen restelli a dolgot. Tisztelt Szerkesztőség ! B. lapjuk többízben is foglalkozott a Középkori Királyi Várpalota helyreállítási munkáival és az azt bemutató kiállítással. Legyen szabad nekem, mint egyszerű látogatónak a kiállítással kapcsolatban néhány észrevételt megtennem. Előre kell bocsátani, hogy a legnagyobb elismerés illeti a végzett teljesítményt: óriási költség-ráfordítással grandiózus munkát végeztek, imponálóan nagyvonalú és gazdag kivitelezés, esztétikailag tökéletes a látnivalók tálalása, beleértve a rekonstruált középkori kerteket és bástyafalakat. Néhány kisebb hiányosságot azonban szabad legyen szóvátenni. Ha valahol, akkor itt valóban hiányzik az idegen nyelvű magyarázó feliratok elhelyezése. Igen sok külföldi látogatja a kiállítást és a csoportos látogatók még csak jól-rosszul magyarázatot kapnak vezetőjüktől, de a nagyszámú egyéni látogató teljesen tájékoztatás nélkül járja a helyiségeket és sejtelme sincs arról, amit lát, noha a világszínvonalon álló belépődíj ellenében erre igénye lehetne. Magam is többször meglátogattam a kiállítást és miután több nyelvet beszélek, minden alkalommal magyaráztam a külföldieknek a látnivalókat, noha úgy hiszem, a múzeum vezetősége ezt a feladatot mégsem bízhatja teljesen az idegen nyelveket beszélő magyar látogatókra. A szükséges feliratokat a négy világnyelv — orosz, angol, francia, német — közül legalább két nyelven kellene elhelyezni és természetesen a jelenlegi magyar nyelvű feliratoknál lényegesen rövidebb — csak a lényegeset tartalmazó szöveggel. Nincs kellően megoldva a menetirányítás kérdése sem a labirintusszerű termekben. Éppen a legérdekesebb és legfontosabb látnivalók, mint pl. a lovagterem, lőportorony, stb. zsákutcában közelíthetők meg és ezért sokan elkerülik. Az útirányról állandóan kérdezősködni kell a teremőröknél. Egy megfelelően megoldott nyílirányítás nélkülözhetetlen a zavartalan látogatás lebonyolítására. Végül rendkívül hiányzanak a több nyelven (természetesen magyarul is) kiadott illusztrált ismertető leírások, katalógusok a látnivalókról. Ugyancsak hiányzanak a kellő számú nívós képeslevelezőlapok. Amiket említettem, nem nehezen megoldható feladatok és remélem, hogy a Középkori Királyi Palota kiállításának vezetősége mielőbb gondoskodni fog ezek pótlásáról. Mint a BUDAPEST folyóirat állandó olvasója úgy tartottam helyesnek, hogy észrevételeimet Önökön keresztül teszem meg, mert tapasztalatom szerint Önöknek egyik szívügye az egész, csodálatos Budai Várpalota és Várnegyed bemutatása minden érdeklődőnek. Tisztelettel Becz László Örömmel olvastuk a „Budapest'' című folyóirat VI. évfolyam 5. számában dr. Kőszegi Margit — dr. Berti Béla tollából a Csepel múltjával és jelenével foglalkozó cikket. Mint a Csepeli Tanács VB Népművelési Osztályának dolgozói, csupán a „kulturális helyzetkép" irrealitására szeretnénk utalni, illetve kérjük annak helyesbítését. Csepelen nem működik 14 művelődési otthon. Igaz, hogy 1964-es nyilvántartásainkban ez a szám szerepel, de a 14-es számban az üzemek zárt jellegű termei is benne voltak, melyeket többnyire kizárólag ebédlőnek használtak, s melyek 1965-ben, illetve 1966-ban az erre vonatkozó rendeletek értelmében mint művelődési intézmények megszűntek. A királyerdei művelődési otthon nem épül. Esetleg 1970-ben kezdik építeni, addig pedig a korszerűtlen, s nem művelődési objektumnak készült Bagi Ilona Művelődési Otthon igyekszik kielégíteni a lakóterület kulturális igényeit. A Munkásotthon valóban 1920-ban létesült, de 1964 óta nem működik. Ebben az évben kezdték az új objektum építését, s valószínűleg ez év november 7-én kapcsolódik be a kerület kulturális vérkeringésébe. Fentiek alapján jóval reálisabb képet kaphatott volna az olvasóközönség Csepel kulturális ellátottságáról, (mely köztudottan budapesti viszonylatban a kerületek között a legrosszabbak közé tartozik). Véleményünk szerint egy, főleg adatokat tartalmazó bemutatásnak pontosnak, reálisnak kell lennie, s 1968-ban, nem 1964-es statisztikákat kell felhasználnia. A leírtak alapján kérjük a cikk idevonatkozó sorainak módosítását. 43