Budapest, 1968. (6. évfolyam)
8. szám augusztus - Problémák az idegenforgalmi propagandában Tarnóczy Loránd cikke
Idegenforgalmi propagandánk A meghívás. Az idegenforgalmi hírverés, legyen az külföldi vagy belföldi rendeltetésű, két célt szolgál. Az első az érdeklődés fölébresztése, a propaganda, amit egyesek magyar szóval toborzásnak mondanak. Lényege, hogy igyekszünk valamit vonzó módon bemutatni, megismertetni, majd a vélelmezett érdeklődőt meghívjuk: győződjön meg a helyszínen, személyesen, állításaink igazáról. Mindaz a sok szép és jó, amit ajánlunk, rá is vár, neki is rendelkezésére áll. A hírverés másik célja a tájékoztatás, idegen szóval informálás. A tájékoztató munka lényege a puszta, tárgyilagos tényközlés: ott ez, amott az található; valami ekkor és ekkor kezdődik vagy indul; valahová így és így lehet eljutni; valahol ezt és ezt, ennyiért és ennyiért lehet megvásárolni stb. Minden idegenforgalmi propagandamunka és propagandakiadvány lényege az érdeklődéskeltés és a meghívás. Egy-egy kiadvány tartalmazhatja természetesen a szükséges tájékoztatást is, bár ezt célszerűbb szabad lap alakjában később mellékelni hozzá, akkor, amikor a pontos adatok már rendelkezésre állnak. A tintával vagy gumibélyegzővel javított dátumok és árak tönkreteszik a legszebb kiadványt is. Meghívást bármely illetékes szerv vagy szervezet kibocsáthat. Konkrét ajánlatot azonban csak a szervezéssel és a lebonyolítással foglalkozó utazási irodák illetve egyéb vállalatok tehetnek. Az utazási irodák kiadványai rendszerint érdeklődéskeltéssel kezdődnek, meghívással folytatódnak, tartalmazzák a konkrét ajánlatot és a szükséges információkat is. A propagandának mindig nagyvonalúnak — a tájékoztatásnak aprólékosnak és pontosnak kell lennie. A meghívás akkor hatásos, ha személyhez szóló, de nem kell feltétlenül felszólító módban állnia. Néha a kérdés vagy a tagadó kérdés hatásosabb. A propaganda formái. A meghívást intézhetjük a vélelmezett érdeklődők hivatali vagy lakáscímére is. Ez az úgynevezett közvetlen propaganda vagy másképpen publicité directe. Nekünk ugyan nincs ehhez címanyagunk, de nagy külföldi cégek vállalják például Párizs, sőt, Franciaország összes orvosához, vagy —- mondjuk — az Európai Gazdasági Közösségbe tartozó államok öszszes orvosához intézendő körlevelek, prospektusok stb. továbbítását. Más a public relations. Ez, a lényeget tekintve, nem egyéb mint közönségszolgálat; de nem a mi hétköznapi értelmezésünkben véve. A svájci szállodák például volt vendégeiknek névnapjukra gratuláló kártyát küldenek. A belga szállodák évek múltával is a „megszokott" szobát és ásványvizet ajánlják visszatérő vendégeiknek, akiknek a személyi kartonját, minden lehetséges adat följegyzésével, megőrzik. A köznapi értelemben vett, vagyis a közvetett propaganda lehet nyílt és burkolt. Nyílt, közvetett propagandaeszközként nálunk főként a prospektust és a leporellót kedvelik, bár olykor újsághirdetéshez és röplaphoz is folyamodnak. A falragaszt, a villamos-, autóbusz- és vonatreklámot, valamint a rádió- és a televízióhirdetést azonban alig alkalmazzák, még külföldön sem. A reklámfilmek nyújtotta lehetőségeket sem használják ki. Burkolt, közvetett propaganda egy népszerű vagy tudományos értekezés, cikk, előadás stb., amely valami olyasmit ismertet meg, ami fölkelti az érdeklődést az olvasótáborban, illetve a hallgatóságban, hogy a helyszínen többet tudjon meg a dologról; illetve, hogy személyes benyomások útján győződjék meg az olvasottak vagy a hallottak igazáról, előnyeiről. Az irányító és fölvilágosító táblák, a helyszínen kifüggesztett plakátok és hirdetmények, a hangosan beszélő szolgálat — már ahol van —, és az idegenvezetés: mind-mind a tájékoztatás körébe tartoznak. A propagandaszövegek stílusa. A propagandának tényekre és komoly érvekre támaszkodva meggyőzően kell hatnia. Összehasonlításnak, összemérésnek nincs elvi akadálya, de szédelgő földicsérésnek — amelyet Pethő Tibor a Magyar Nemzet 1963. november 10-i számában idegenforgalmi dagálynak nevezett el — nem lehet benne helye. Propagandistáink meglehetősen tájékozatlanok a tekintetben, hogy miként kell, illetve miként nem szabad propagandát kifejteni. Felnőtt korban levő németeket, legyenek akár keletiek, akár nyugatiak, nem szabad például ilyesfajta szöveggel hazánk meglátogatására ösztönözni: „Örömmel látjuk Önt a gyilkos német fasiszták által elpusztított, de azóta újjáépült szép hazánkban." Ez politikai, de semmi esetre sem idegenforgalmi vonatkozású kérdés. Emberi vagy nemzeti önérzetében senkit sem szabad megbántani! Gyakori jelenség például, hogy a volt török, illetve a volt osztrák reguláris hadsereget idegenforgalmi propagandakiadványainkban „hordáknak" tituláljuk, csupán azért, mert magyar földön harcoltak, sarcoltak és győztek. Mit mondjanak a nyugat-európaiak -a honfoglaláskori, vagy az osztrákok a kuruckori magyar vitézekről, ha ezt a szóhasználatot éppen mi vezetjük be? Hiba az is, hogy mi olykor egyetlen idegen nyelven elkészült propagandaanyaggal árasztjuk el a fél világot. Egy angol vagy egy német propagandaszöveg az egyik angol vagy német nyelvű ország lakosait vonzza, egy másikét viszont esetleg taszítja. Minden ország számára más és más szempontot kell kidomborítania a propagandának: ezért propaganda! Az idény kérdése. 'Ilyés Gyula Balaton című könyvében ezt írta. „A magyarok jó ezer éve ... nem tudják, hogy új hazájuk három évszakú: itt ősz is van". Tanulságos megállapítás, hiszen mi a legújabb időkig nem az időjárás, hanem az iskolaév és a Gergelynaptár szerint igazítottuk idegenforgalmi apparátusunkat. Az év azonban Magyarországon is négy idényből tevődik össze. Az őszt szerencsére már fölfedeztük. Vadászataink, szüreti mulatságaink egyre nagyobb vonzóerőt képviselnek. Bizonyos vonzóereje van az őszi budapesti Művészeti Heteknek is, bár távolról sem olyan, mint kellene. Utazásra azonban legideálisabb a kellemes tavaszi idő. A virágba borult tájak és városok szebbek, elevenebbek tavasszal, mint a rovaroktól terhes tikkasztó nyári hőségben vagy a fáradt színű őszi köntösben. Mikor kezdjük el vajon a budapesti tavasz propagálását? Persze, szegedi vagy pécsi tavaszról ugyanilyen joggal beszélhetnénk. „Mecseki tavasz". Nem is lenne rossz „slogan"! És mikor ébredünk rá arra, hogy van téli idény is? Az OIT titkára a Népszava 1968. máj. 17-iszámában ugyanazt mondta, hogy „hegyeinkre . . . nem építünk külföldi idegenforgalmat", s ezzel a kijelentésével — a belföldi vendégforgalom jelentőségét nem becsülve alá — egyet is érthetünk. De nem tudok arról, hog}' a téli Balatonra vagy a téli Velencei-tóra vajon építenek-e? Ehhez persze elsősorban fűthető szállodák kellenének. Ámbár akad már ilyen is. Bizonyára sokan menekülnének a városi „smog" elől a szikrázó napsütésbe korcsolyázni, jégvitorlázni, vagy egyszerűen forralt bor mellett kicsit elmerengeni . . . Természetesen, melegvizű gyógyfürdőink téli hasznosítására és propagálására is gondolnunk kellene. Van már például fedett fürdő Kecskeméten is, s hozzá kellemes, fűthető szálloda. „Lovasszánnal a pusztába"! Ilyen érvek birtokában menthető-e propagandánk tétlensége? Igénykutatás. Min alapszik az idegenforgalmi propaganda? Talán kevesen gondolnák, hogy szociográfiai és statisztikai fölméréseken. Vizsgálni kell ugyanis, hogy mely országok népei utaznak leginkább külföldre, merre, milyen okból vagy milyen céllal. De azt is vizsgálni kell, hogy mely korosztályok és foglalkozási ágak utaznak a legtöbbet, mikor, hová és miért. Statisztikailag kimutatható például, hogy az északi népek főként délre utaznak, mert a náluk szűkösen adagolt meleget és napfényt keresik. Az amerikaiak főként Európába utaznak, mert a szülők vagy a nagyszülők óhazáját, illetve saját háborús szereplésük színterét kívánják újból fölkeresni. A németek mindenüvé elutaznak, ahol romantikát találnak. Országaik iparosodását tekintve ez is érthető. Van tehát az idegenforgalomnak szociográfiája is, meg sajátos pszichológiája is. Milyen korcsoportok teszik ki az utazók zömét? Egész éven át legbiztosabb vendégek a nyugdíjasok! Gyermekeik már felnőttek, ők maguk már nem dolgoznak. Idejük tehát van, s ha pénzük is van, igyekeznek bepótolni azt, amit dolgozó korukbar. mulasztottak. Ünnepek alkalmával különös előszeretettel keresik a társaságot. Gondolunk mi erre propagandánkban, programjaink és szórakozási lehetőségeink összeállításában ? 393