Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Kinőtt áruházak Nagy Lajos riportja

Kinőtt áruházak Ha külföldre látogatunk, már az első napokban felkeressük az idegen város áruházait. Nem feltétíenül azért, mert vásárolni akarunk; sokkal inkább vonzza az embert a kíváncsiság: mit és milyen áron kaphatunk ? Egy-egy áruház az illető ország vagy város árukiállítása, s miután a jó áruházban gyakorlatilag minden cikk megkapható, egyúttal bőségesen tájékoztat bennünket a vendéglátó nép életkörülményeiről, ízléséről, divatjáról. A bécsi Gerngross, a moszkvai GUM, a párizsi Lafayette, vagy a londoni Selfridge látogatottság és hírnév tekintetében vetekszik bármelyik idegenforgalmi nevezetességgel. Mit nyújt Budapest? Corvin, Divatcsarnok, Lottó, Luxus, a többiről nem is beszélve. Nem kell különösebben bizonyítani: a mi áruházaink egyáltalán nem sorolhatók a főváros nevezetességei közé. Budapest üzleti hálózata az elmúlt években megfiatalodott, sok tekintetben világvárosi színvonalra emelkedett. Az áruházakat azonban meglehetősen mostohán kezelték. A felszabadulás óta a belterületen egyetlen új áruház sem épült. Látogassunk meg néhányat, nézzünk a kirakatok és a pultok mögé . . . Napi 100 ezer vásárló a Corvinban Legnagyobb és legrégibb áruházunk a Corvin. Az utóbbi években a legtöbb vita is körülötte zajlott. Több mint negyven évvel ezelőtt épült — többmülió forintos ráfordítással sem lehet valóban korszerű áruházzá varázsolni. Külseje már felvette új formáját (a hatalmas, bordázott alumíniumtest nem túlságosan illik környezetébe, de erről már késő vitatkozni). Tíz órakor hatalmas tömeg vár a nyitásra. A belépőt az évek óta tartó átépítési munkák rendetlensége fogadja. A törzsközönség azonban ennek ellenére ragaszkodik az áruházhoz, pedig a környéken sok a konkurrencia. — Aki egyszer megszokott és megszeretett egy áruházat, az már nem könnyen megy máshová — mondja Buk Imre igazgató. — Így vannak a vásárlók a Corvinnal is, annak ellenére, hogy az immár három éve tartó építkezés miatt bizony nem a legkulturáltabb a kiszolgálás, és rendkívüli a zsúfoltság. Tavaly több mint ötmillió látogatót szolgáltunk ki, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább 15 millióan keresték fel az áruházat. Ezelőtt 15 évvel az évi forgalom 270 mülió volt, a rekonstrukció megkezdése előtt már évi 650 milliónál tartottak, s még a mostani nehéz körülmények között is jóval 500 millió fölötti a forgalom. A zsúfoltság időnként már elviselhetetlen, a szó legszorosabb értelmében kinőtték az épületet. Az igazgató véleménye: a Rákóczi úti áruházak kapacitása már kimerülőben van; egyegy forgalmasabb napon csupán a Corvinban több mint százezer ember fordul meg. — Az áruház átépítése, korszerűsítése, sajnos, nem jelenti majd a teljesítő képesség bővülését, de kétségtelen: a kiszolgálás kulturáltabb, az eladó és vevő számára egyaránt kellemesebb lesz. A számítások szerint még körülbelül két és fél évre van szükség a munkálatok teljes befejezéséhez. Az átépítéstől nem lehet és nem szabad csodákat várni. Különösen nem, ha tekintetbe vesszük, hogy eredetileg a teljes korszerűsítésre kiírt pályázat S3 milliós költséggel számolt. Ennyi pénzt azonban nem tudtak előteremteni. Először 50 millióra faragták, végül 35 millió lett belőle; s ez az összeg csupán az áruház rendbehozására, korszerűsítésére elegendő, a bővítésre már nem futja belőle. Az eddig lezajlott vita margójára meg kell azt is jegyeznünk, hogy ilyen kapacitású új áruház építése körülbelül 130—140 millió forintot igényelne. 16 raktár — áruházanként Második legnagyobb áruházunk a Divatcsarnok. — Az egykori Párizsi Áruház ma is rányomja bélyegét a Divatcsarnokra — mondja Kalmár Györgyné igazgató. — A jövőben különösen nehéz helyzet előtt állunk, hiszen minden bővítést, fejlesztést saját erőnkből, nyereségünk terhére kell majd megoldanunk. Az áruház szegényes, és korszerűtlen berendezéseit, felszereléseit a magunk erejéből egyelőre nem tudjuk kicserélni. A beruházási, felújítási költségekkel minden áron való takarékoskodás most sokszorosan visszaüt; áruházunk már az átépítést kővető évben olyan állapotban volt, mintha legalább tíz évig üzemeltettük volna. Azóta mást sem csinálunk, mint javítunk, toldozunk, foltozunk. A panasz jogos. De az ügyes igazgatónő sok olyan kevés befektetéssel járó, mégis hatásos módszert talált ki és alkalmazott, amelyek révén erőteljesen növelte az áruház áteresztő képességeit, s eltüntette a szegényesség, korszerűtlenség megnyilvánulásait. Az áruház rendezettebb, tisztább és össz-Ilyen zsúfolt a Corvin a napnak szinte minden órájában hatásában is kellemesebb képet nyújt, mint a Rákóczi útiak. A Divatcsarnok — testvérével, az Otthon Áruházzal közösen alkot egy vállalatot — összesen körülbelül akkora forgalmat bonyolít le, mint a Corvin Áruház, sőt, az idei terv szerint túl is szárnyalja annak forgalmi adatait. Az idei terv 580 millió forint; ebből egyedül az Otthon Áruházra 360 miilió forint esik, holott áz eladótér alapterülete mindössze 2600 négyzetméter, szemben például a Corvin 8000, vagy a Divatcsarnok 4300 négyzetméterével! Maximálisan 300 millió forintos forgalomra tervezték, s 1962-ben még csak 200 milliós forgalmat bonyolított. Feltétlenül bővíteni, korszerűsíteni kellene, mert a jelenlegi körülmények között csak a vásárlók rovására lehet növelni a forgalmat. A nagy zsúfoltság mind nagyobb terheket ró az áruházra. A szűk épületben még szűkebben állnak raktárakkal, holott egyre nagyobb készletek tárolására lenne szükség. A bútorosztály és a műszaki osztály, amelyek együttesen csaknem 230 milliós forgalmat bonyolítanak, kizárólag külső raktárakból dolgoznak. — Milyen kilátásaik vannak a jövőre nézve? — kérdezzük. — Már évekkel ezelőtt felvetődött az Otthon Áruház bővítésének szükségessége — mondja az igazgatónő. — Már-már úgy látszott, hogy megoldást találnak, de álmaink végül kútba estek. A leégett régi Divatcsarnok telke lehetőségeket nyújt a bővítési tervekhez. Új áruház építését azonban ezen a telken nem engedélyezték a hatóságok, mondván, hogy a Rákóczi út egyébként is túlzsúfolt. A külkereskedelem irodaházat akart rá építeni; számunkra ez sem lett volna a legrosszabb megoldás, mert az épület alsó két szintjén az áruház több osztályát berendezhettük volna. Ezt a megoldást is elvetették. Utána az OTP-vel folytattunk tárgyalást: építsenek öröklakásos házat a telken, s az Otthon Áruház kapjon egy-két szintet az épületből. Sajnos, egyelőre ebből sem valósult meg semmi. Márpedig a Centrum Áruház saját anyagi fedezetből képtelen az áruház bővítését, jelentősebb korszerűsítését finanszírozni. — Meddig lehet még feszíteni az áruház kapacitását? — kérdezzük. — Már túlfeszített — mondja az igazgatónő. — Véleményem szerint nincs más kiút: meg kell építeni az évek óta annyit emlegetett budapesti nagyáruházat, amely a forgalom egy részét elvonná a Rákóczi útról. 14