Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Gerő László: A vár középkori kertjei

A főváros életéből A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a lakásépítkezés minőségéről tárgyalt. Megállapította, hogy a műszaki és a gazdasági fejlődés számottevő, az építkezések minősége azonban kifogásolható. Az elmúlt évben a fővárosban 4730 bér-és szövetkezeti lakást adtak át. 1100-zal többet, mint 1966-ban. A második ötéves tervben a legtöbb elkészült ház ötemeletesnél kisebb volt, a rákövetkező évben a középmagas házak aránya 51 százalékban nőtt. A VB megállapította, hogy az új lakásokat korszerűbben szerelik fel, mint a megelőző időszakokban. Mindenütt beépített konyhákat adnak át, s az új lakásokból eltűnt a vaskályha. A beépített bútorral felszerelt lakások aránya 85 százalékról 95 százalékra emelkedett. Megnőtt a lakások alapterülete is, a második ötéves tervben átlagosan másfél szobás, 1967-ben már átlag kétszobás lakásokba költözhettek a lakók. Az átadások még mindig lassúak és még sok a panasz az új lakásokra. 1960-ban 140 ezer bejáró munkás volt a fővárosban, 1967-ben számuk 170 ezerre nőtt. A bejárók 60 százaléka iparban, 9 százaléka az építkezéseken, 16 százaléka a közlekedésben, 6 százaléka a kereskedelemben helyezkedett el. A legtöbben Pest megyéből járnak Budapestre dolgozni. Az átlagos ingázási távolság ma már több mint 33 kilométer. A bejárók foglalkoztatása főleg a közlekedésre ró nagy terheket. Legtöbben vasúton utaznak. A naponta vonattal érkező 120 ezer dolgozó közül 80 ezren csúcsidőben jönnek. A Fővárosi Tanács úgy véli, hogy a bejárók munkája a jövőben sem nélkülözhető, s foglalkoztatásuk nagy előnye, hogy lassítja a főváros túlzott növekedését s nem növeli a lakásépítési gondokat. A legtöbben a 70-es években is Pest megyéből érkeznek, ezért a fővárosi és a megyei tanács vezetői még szorosabbá teszik kapcsolatukat, hogy javítsanak a fővárosban munkát vállalók helyzetén. A híres vértesszöllösi helyszíni múzeumot újabb látnivalóval gazdagították. Visszaállították és eredeti állapotában elhelyezték a félmillió évvel ezelőtti emberi településnek azt a körülbelül egy négyzetméternyi darabját, amelyen akkori elődünk feldolgozta vadászzsákmányát. A vértesszöllösi ember ugyanis nem hurcolta az elejtett vadat teljes egészében lakóhelyére, hanem attól 20 —50 méternyire feldarabolta. Ott fejtette le a húst, ott szedte ki a csontokból a velőt s csak az ehető részeket, s tüzelésre használható csontokat vitte haza. Ezen a trancsírozóhelyen megmaradtak egy bölény csontvázának különböző darabjai, köztük egy ujjperec is, olyan sérüléssel, ami arra mutat, hogy a vértesszöllösi ember nem jól tanulta meg az anatómiát, mert a csontokat ebben az esetben nem az ízületnél választotta szét, hanem véletlenül hozzávágott a patához egy darabot a csatlakozó csontból. Az ősi mészárszéken a csontok mellett ott fekszik a kőeszköz, amellyel a rosszul sikerült operációt az ősember végezte. Az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron a 35 országból érkezett külföldi kiállítók több mint 57 ezer négyzetméter területet foglaltak el, ami körülbelül 3 ezer négyzetméterrel több, mint az 1967-es eddigi rekord, összesen 1429 cég mutatta be áruit. Minthogy azonban a szocialista országokból egy-egy kiállítónak számító külkereskedelmi vállalat egyben több termelő vállalatot is képvisel gyakorlatilag az említett számnál több termelő üzem árui voltak jelen. A 35 országból 24 állam hivatalos kiállítóként vett részt, ugyanakkor közülük sok országból egyéni kiállítók is szerepeltek. Első ízben vett részt a BNV-n Algéria, Argentína és Ausztrália. Egyéni kiállítók voltak Brazília, Dánia, Franciaország, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Nigéria, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc. A szocialista országok közül az elfoglalt terület szerinti sorrendben a legnagyobb kiállítók voltak: Szovjetunió, Lengyelország, NDK, Csehszlovákia. Más országok közül Anglia, Ausztria, USA, Franciaország, NSZK és Olaszország. Az év eleje óta a tanácsi vállalatok saját fejlesztési alapból gazdálkodnak. A Fővárosi Tanács vállalatainál a fejlesztési alap összege meghaladja a másfél milliárd forintot. A másfél milliárdból 617 millióforintaközlekedési beruházás. Ebben az évben már 10 trolit, 24 taxit, 21 teherautót és 3 hidraulikus autódarut kaptak a tanácsi közlekedési vállalatok. Ezekben a napokban szállítanak tíz csuklós villamost, a HÉV részére 8 tehervagont, az Autóbuszüzem számára 95 autóbuszt és a Szovjetunióból további 45 trolibuszkocsit kap a Villamosvasút. A Pamutnyomóipari Vállalat KlSZ-szervezete 1338 fiatal dolgozó körében felmérést végzett, hogy áttekintést kapjon az ifjúmunkások kulturális helyzetéről. A kapott kép legnagyobb tanulsága: a 25 éven aluli munkásfiatalok 34 százaléka még a nyolc általánost sem végezte el. Szakmunkás-oklevele 15,7 százaléknak van, s jelenleg 5,3 százalékuk végzi az általános iskolát, 14,4 százalékuk a középiskolát. Gimnáziumi vagy technikumi érettségije 9 százaléknak van. A kérdőívek szerint a fiatalok 70 százaléka olvas rendszeresen napilapot. A lányok és a 18 évnél fiatalabbak ezzel szemben csak ritkán olvasnak szépirodalmat. A legkeresettebb olvasmányok a Jókai-, és Mikszáth-regények, illetve Berkesi András és Rejtő Jenő könyvei. Az 1967 68-as tanévben 33 400 fővárosi gyerek végzi el az általános iskola VIII. osztályát. Eredetileg úgy tervezték, hogy 8600 gyereket gimnáziumba, 9700-at szakmát adó középiskolákba, 25 ezer gyereket szakmunkástanulónak vesznek fel. Körülbelül 11 ezer vidéki gyerek elhelyezéséről is gondoskodik a Fővárosi Tanács, mindenekelőtt az iparitanuló iskolákba irányítják őket. Ez év májusában körülbelül 2500 elintézetlen felvételi kérés volt a fővárosban. Mezei Gyula, az oktatási főosztály vezetője szerint minden pesti gyereket el tudnak helyezni. A szakmunkásképző intézményekben sok az üres hely s főként a jól tanuló leányok számára meg tudják oldani a gimnáziumi felvételt. A Mezőgazdasági Vásár területén zajlott le májusban a nemzetközi kutyakiállítás. A kétnapos bemutatóra több mint 1200 kutyát neveztek be, összesen 72 fajtából. Négy országból több mint 400 kutyával érkeztek külföldi vendégkiállítók. A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta, hogyan gondoskodnak a Budapesten lakó szülők 14 éven aluli gyermekeiről a bölcsődében, óvodákban, illetve* az általános iskolákban. Megállapították, hogy a 3 éven aluli gyerekek 27 százaléka bölcsődékben, a 3—6 évesek 78 százaléka óvodában, a 6—14 évesek 23,6 százaléka napközi otthonokban nevelkedik. Az igény ennél valamivel nagyobb, mert a gyermekgondozási segély nagyarányú igénybevétele ellenére sem elegendő a bölcsődei, óvodai férőhelyek száma. Tavaly 2900 igényjogosult gyermek maradt ki a bölcsődékből, az óvodákból pedig 2160. A vizsgálat megállapította, hogy több üzem meg akarja szüntetni az óvodát vagy a bölcsődét, mert fenntartását költségesnek tartja. A napközikkel kapcsolatban a vizsgálat is igazolta azt a tapasztalatot, hogy még mindig csajc tantermi foglalkoztatást tudnak a pedagógusok biztosítani, s nem mindenütt tudják ellátni az orosz, a matematika és a magyar helyesírás korrepetálását. Ezért a napközisek egy részének tanulmányi átlaga ezekből a tantárgyakból igen alacsony. Az étkeztetést a népi ellenőrök általában megfelelőnek találták, csupán néhány helyen volt kifogás a szállításra, illetve a tálalásra. Budapesten októbertől kezdve a szemetelöket a helyszínen megbírságolják. A rendelkezés előzménye, hogy Budapést tisztasága nem kielégítő. Az 1954-ben megszületett köztisztasági szabályrendelet sem járt eredménnyel. Az üzletportálok ma is sokhelyütt még porosak, a Belváros legelegánsabb üzleti negyedében is található piszkos, kormos kirakat. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a KÖJÁL, a Köztisztasági Hivatal és a rendőrség képviselőjéből háromtagú ellenőrző brigád járta a várost, s jegyzőkönyvet vett fel a tapasztalható szabálytalanságokról. A jegyzőkönyv alapján szabálysértési feljelentést tettek. A szabálysértési ítéleteket azonban legtöbben megfellebbezik, s hónapokig tart, amíg a bűnöst megbírságolják. Ezért született a 17/1968. számú kormányrendelet, amelynek 71. szakasza kimondja a helyszíni bírságolást. Mező Lajos, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályvezetője bejelentette, hogy a főváros növényzetének megvédésére, a fairtás megakadályozására intézkedéseket készítenek elő. Ismeretes, hogy az építkezések miatti fairtások oiszágos vitát keltettek és a Fővárosi Tanács az elsők között igyekszik megoldani a kérdést. Az ősszel megjelenő rendelkezések intézkednek a fák védelméről, átültetésükről. A Budai Várpalota egykori képgyűjteményének kincseiből érdekes kiállítást rendezett a Szépművészeti Múzeum. Kevesen tudják, hogy még a múlt században is mennyi értékes kép díszítette a Várpalota falait, s nem érdektelen ezeknek a képeknek a kalandos sorsa. A bécsi Burg számos műkincse még Mária Terézia ajándékaként került a pozsonyi várba. Ezekről a legutóbbi időkig sem leltár, sem egyéb adat nem került elő. A bécsi állami levéltárból most két leltárat is felkutatott dr. Garas Klára, s a leltár szerint 1784-ben a pozsonyi várban levő képeket Budára szállították. A XIX. század elején, József nádor budai tartózkodásakor nagyszerű és gazdag gyűjtemény díszítette a királyi várat. 1848—49-ben Kossuth e képek közül 78-at a Nemzeti Múzeumnak adott át, a többi a Várban maradt, s a budai ostrom során, mint azóta kiderült, nem semmisült meg a palota égésekor, a személyzet 504 képet biztonságba helyezett. Ezek a képek a szabadságharc után ide-oda kallódtak, s 1855-ben az akkori várparancsnok a festményeket, összesen 7800 forintért elárvereztette. A szétszóródott gyűjtemény egy része külföldre vándorolt, néhányat megvásárolt a Szépművészeti Múzeum, került belőlük magángyűjtőkhöz, s bizonyára még ma is lappang idehaza jó néhány darab. A képek legtöbbjén ott a császári gyűjtemények beégetett K. K. bélyegzője, leltári száma. A nyilvános telefonállomások rongálása Budapesten évente eléri a négyezret, az okozott kár a félmillió forintot. Az utóbbi időben ugrásszerűen megnövekedett a nyilvános készülékek rombolásának statisztikája. A tapasztalatok szerint a külterületeken, ahol kevés a telefonfülke, a lakosság jobban megbecsüli, s vigyáz rá. A Posta speciális védekezést keres a rongálok ellen. A kísérlet alatt álló módszerek közül legjobban a jelzőlámpás rendszer vált be. A gyakori rongálásnak kitett fülkéket speciális kapcsolóval szerelik fel, s ez illetékes helyen piros lámpa felvillanásával jelzi a kártevést. A jelzés után az elkövetők azonnal tetten érhetők. Budapesten a levél, csomag, utalvány és hírlapforgalom többségét a Nyugati-pályudvar melletti 62-es és a Keleti-pályudvar szomszédságában működő 70, 72-es és 78-as postahivatalok, valamint a Központi Hírlap Iroda gyűjti, irányítja és továbbítja. Ezek az öreg postahivatalok már alig-alig tudják ellátni feladatukat, ezért egy új központi fővárosi postakombinát terveit készítette el a MÁV Tervező Intézet. A részleges technológiai megoldást az Intranszmas magyar-bolgár közös vállalat készíti elő. A tervek szerint az új budapesti központi postakombinát tíz éven belül megépül a Népstadion szomszédságában, a jelenlegi 70. és 78. számú postahivatal és a posta kivitelező üzeme mostani helyén, közvetlenül a Keleti-pályaudvar mellett. Az új épület hosszúsága 264 méter lesz — a Parlamentével vetekszik —, szélessége 54 méter, magassága tíz emelet. Beépített térfogata mintegy 450 ezer köbméter. A kombinátot betonlábakra helyezik, alája futnak majd be a mozgó postakocsik és a postaautók. A vasúti rakodón 26 postakocsi, a közúti rakodón 75 postaautó fér el egyszerre. A csomagokat futószalag továbbítja az alagsori tárolóba és futószalag viszi a szállító járművekhez. A zsákos csomagokat elevátor, a törékeny csomagokat villanytargoncák szállítják rendeltetési helyükre, a hírlapokat pedig félautomata berendezések osztják szét címzés szerint. A csarnoképületben 2000 postás alkalmazottat helyeznek el. 42