Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Dr. Berti Béla, Mezei András, Dr. Zoltán Zoltán, Polgár Károly írásai

A típusban? 560 forint. De ez nem egészen reális, mert az árakat itt a valóságosnál alacsonyabban állapították meg, hogy serkentsék a blokkos építkezést. Szeretné, ha az ön által tervezett épületet tipizálnák ? Ha ilyen házak építését tennék kötelezővé ? Nem. Legfeljebb egy-két helyen még szívesen látnám, de ma már nem így tervezném. Sok változtatással. Az kellene, hogy ne az épületeket tipizálják, hanem az épületelemeket, melyek variációiból minden tervező a maga fantáziája szerint alkothasson. így lenne szép a városkép. így lenne célszerűbb, nem sokkal drágább, csak azt ne higyje, hogy ezt én egyedül látom. Ezt bármely mérnök ugyanígy tudja. — Kik azok, akik nem így látják? — Néhányan, akiknek így kényelmesebb: jobb egy típusterv, kevesebb baj van vele ... — Ha ön lenne olyan beosztásban, nem a kényelmesebbet választaná? — Remélem, hogy nem. — Mi a biztosíték erre ? — Úgy érzem, szeretem Budapestet és a szakmámat, mint annyian a magyar mérnökgárdában. Nem a tehetséggel van baj, a lehetőségekkel. — Tehát a „Kényelmesek", az „Óvatoskodók" szakértelmében lenne a hiba? Ha bizonyos gazdasági megkötöttségek mellett szabad utat engednének az alkotó fantáziának, félő, hogy egyes vezetők nem tudnák áttekinteni területüket? — Ez rosszhiszeműség mindenesetre, de higgye el, olykor nem tudunk másra gondolni. Az emberek azt hiszik, hogy a házakat mérnökök tervezik, de ez nem egyszer csak a látszat. — Bocsásson meg, Ön elfogult is lehet, most mégiscsak a saját „gyerekéről" van szó. Mit mond a hivatalból kirendelt műszaki ellenőr, Kállai Géza építészmérnök: A sémáktól való eltérés nem költségesebb? Végül is nem fizet rá az állam ? — Egy műszaki ellenőr évente 400 lakást vesz át. Mi is jobban szeretjük az egyedi házakat. Jobban szeretünk új szerkezetekkel foglalkozni. De hogy konkrét legyek, a lakótelep 1937 lakása 400 millióba került. — A nem-típusépületeknél? — Megtakarítás jelentkezik. Az ellenőr és a tervezőmérnök mindketten fiatalok. „Hivatalból" gyanakszom, talán van bennük valami fiatalos elfogultság. Az építésvezető, Molnár Vitályos azonban már a negyedik X-et tapossa: A típusházak építése kevesebb szakmunkást igényel? — Nem sokkal. — De gyorsabb? — Nemigen. A kipróbált technológiai folyamat kevesebb hibalehetőséggel jár? — A végig egyenes úton a gépkocsivezető szeme hamarabb elfárad az álmosító egyhangúságban. Több is a baleset, mint a változatosan kanyargós úton. Én is és az embereim is szeretjük az új terveket, új feladatokat, melyekre igencsak oda kell figyelni. Olyan lakást szeretünk csinálni, ami használható, amiben az emberek szeretnek lakni. Mindig valami újat, az előre visz. Az anyagi ösztönzés mellett csupa nagybetűvel írnám: LEHETŐSÉGET! Azt is szükséges hagyni. Az adja a lelkesedést. — Önnek, mint építésvezetőnek mennyi a havi fizetése? — 3300 forint. — Mennyit kap az ellenőr? 2600 forintot. — És a tervezőmérnök ? — 3300 forintot. — Mennyit keres egy kőműves? Három és félezret — mondja Ágoston Miklós tervezőmérnök. — Nem a kétkezi, a fizikai munka lebecsülése, de az értelmiség még ma sincs a helyén, legalábbis ami az anyagi megbecsülést illeti nálunk, Magyarországon. — Van Önnek magánpraxisa? — Elvből nincs. Tervezőmérnökeink nagy része vállal tudomásom szerint családiház és egyéb magánrendeléseket. — Az egyetemen vagyok tanársegéd. Ez óránként 15 forint. — Sok tervezőmérnök a kivitelezés „privát" megszervezésével is jelentős összegeket keres. — Ahogy egymás között mondják: fizetésért dolgoznak. — És Ön? Miféle elvből nem vállal fizetéskiegészítő munkát? — Szeretem és hivatásomnak érzem az építészetet, de hadd tegyem hozzá: nem egyedül. Sok százan vannak, kiknek a nevét sosem találja meg a magántervezők listáján. — Ezek a „bolondok" ? Kegyetlen, mégis találó elnevezés. Ezek a „bolondok" takarítanak meg jelentős összegeket az országnak. Ezek a „bolondok" úgy érzik, nem csak mesteremberek, hivatalnokok, másolók. Bárhol feltűnnek, „kilógnak" környezetükből, amely rendszerint először csak jóindulatú sajnálkozással adózik, de ha megrögzött, csökönyös „bolond", ha továbbra sem mindegy neki, hogy „miért kapja a fizetését", ha nem is zavarja az „Okosok" köreit, végül is veszélyessé válik, mert megmutatja a kontrasztot. Hiszen ezek már szinte irodalmi problémák. Alkotóiak. Mondja Ágoston Miklós és hozzáteszi: Mindabban, amit elmondtam, természetesen sok a holnapi igazság, hiszen a pillanatnyi adottságok mellett magam is fel tudnám sorolni a blokkos építkezések előnyeit, de ... —.. . De mire felsoroljuk már-már holnap lesz... — nem ezt akarta mondani? — Igen. Mi nem engedhetjük meg magunknak, mint más, gazdag országok, (közöttük a Szovjetunió is) hogy 30—40 évre építsünk házakat a pillanatnyi szükség kielégítésére avval, hogy később lebontjuk. Nekünk az olcsó a drága, s ami költségesebbnek tűnik pillanatnyilag — az végül is olcsóbb. * * * Igen, ma már nem lenne szabad egyetlen szűkös, korszerűtlen, csúnya házat sem felépíteni, hisz emlékművünk a város, melyben majd fiaink élnek. 29