Budapest, 1968. (6. évfolyam)

5. szám május - Kemény G. Gábor: Pest nemzetiségi lapjai 1848-49-ben

Mozaik a főváros múltjából A városépítés kezdete Egykorú feljegyzésekből tudjuk, hogy a Nemzeti Múzeum új palotája igen barátságtalan környezetben., majorsági épületek, kocsiállások, csárdaszerű lebujok szomszédságában, a piac kellős közepén állt. Az országút felöl — most Múzeum körút — a legközelebbi ház egy urasági kastély; a múlt században — a XVIII.-ban — hatalmas, nagyhírű mágnáscsalád megszállóhelye, az idő szerint lakatlan tanya, mert a tulajdonos főúr — gróf Beleznay — apagyilkosságért börtönben ült, s elhagyott kastélyának udvarán egy nagy pocsolya volt, amelynek latyakja kiterjedt az utcai gyalogjáróra. A közeli Nemzeti Színház művészei, művésznői hiába kérték a Magisztrátust és a főúri kastély gondnokát, egy ügyvédet, hogy tegyenek valamit a botrányos állapotok megszüntetése érdekében. Végül is egy Réti nevezetű aktornak jutott eszébe: A Rákospatakban összeszedett egy zsákra való békát, behozta a városba és beeregette a kastélyudvar posványába. Reggelre iszonyú kuruttyolásba kezdtek a békák, s erre a szégyenre mégis megemberelte magát a kastélyra ügyelő fiskális és hozatott néhány szekér kavicsot, hogy feltöltesse az udvart és a gyalogjárót. Néhány ifjú színész haragudott Rétire, mert a Nemzeti Színház ifjú művésznőit nem kellett többé ölben átvinni a pocsolyán. B. D. J. Schlegel Frigyes, a német romantika atyamestere, legfőbb ideológusa, az elsők között ismerte fel Buda fekvésének természeti szépségét. A napoleoni háborúk idején az osztrák állam szolgálatában állott, a Napoleon-ellenes politika egyik jelentős irodalmi irányítója volt udvari tanácsosi címmel. 1809-ben a Bécset ostromló és meghódító francia seregek elöl az udvarral együtt Pest-Budára menekült, s itteni megbízatása volt a császári udvari újságnak, az Oesterreichische Zeitungnak a szerkesztése. A rendkívül jó étvágyú és borozgató Schlegel — mint erről kiterjedt levelezése tanúskodik — igen jól érezte magát a magyar környezetben Pesten és Budán. Budát azonosnak tartotta az akkoriban újból felfedezett Nibelungenlied „Etzilburg"-jával, s érdekes, amit fekvésének szépségéről ír egyik ismerősének: „H 0 g y a n ábrázoljam önnek Buda, az Etzilburg, fekvését, ahol oly régóta kell tartózkodnom és várakoznom? Ha az emberi művészet csak valamit is hozzáadna , a k k o r talán Európa legszebb városa lenne, legalábbis azok k ö zt amelyek folyó mellett fekszenek. Az itteni Dunát úgy képzelje el, mint egy megvadult, nagyobb, hatalmasabb Rajnát..." Azóta az „emberi művészet már sokat hozzáadott" Buda táji szépségéhez, s az idő Schegel megsejtését igazolta: a magyar főváros valóban Európa egyik legszebb folyóparti városa lett. K. Gy. PESTI SZTRIPTÍZ — 150 ÉVE A tánc a legkedveltebb szórakozás volt már a XVIII. századi Pest-Budán is, olyannyira, hogy Mária Terézia 1772-ben szükségesnek látta rendeletileg szabályozni a farsangi mulatságokat. A királynő az 1773. évi farsangra bálokat engedélyezni kegyeskedett, „amelyeken a közönség a maga nagyobb gyönyörűségére lárvákban vagy maskarákban vehet részt". Utálatos maszkot, szerzetesi gúnyát nem volt szabad ölteni. Elvileg mindenki részt vehetett a bálokon, kivéve a libériás inasokat; de a gyakorlat más volt. Hogy egyebet ne mondjunk, a báli idényre szóló bérlet hat forintba került, ami akkor egy tehén árának felelt meg. A gazdagabb polgárság mindenesetre abban a tévhitben ringathatta magát, hogy ledőltek a korlátok közöttük és az arisztokrácia között. A legelőkelőbb bálokat a régi várbeli Országház termeiben tartották, hetenként kétszer. Az egyszerűbb köznép máshol szórakozott, így a Kapás utcai Három kapa szállóban, a régi Szent János kórház melletti Vademberben, a tabáni Koronában, meg a Nagypipában, Két törökben, Szépjuhásznéban és a Fehér kereszt fogadóban. Ezeknek már nyoma sincs, egyedül a Fehér kereszt rokokó épülete található meg a Batthyány téren, egy méterrel a járda szintje alá süllyedve, amelyben újabban a Casanováról elnevezett bár működik. A pesti táncmulatságok semmiben sem különböztek a budaiaktól. A Hét választó fejedelem, a Két lámpás, a Fehér paripa, a Két nyúl fogadók és vendéglők voltak a legismertebbek. Legelőkelőbbnek a Váci utcai Hét választó számított, ezt II. József császár is látogatta Pesten jártában. Mégis, itt történt meg az akkor nagy botrányt kevert eset: a fényes termekben anyaszült meztelenül ropták a táncot az arisztokrata hölgyek és urak. Az első pesti sztriptízről Kazinczy Ferenc számolt be az 1815. december 11-én keltezett felháborodott hangú levelében: ,,De én 1800-ban nem mentem volna a generál gróf Fekete János által Pesten a Hét electorpalotában tartott bachanállba, hol 16 pár táncos, s ezek között gróf Unwerth, Unwerthné és a férjhez már mehető leánya s gróf Fekete Ferenc, a generál fia mezítelen táncolának minden figefalevél nélkül. Az Orchester egy firhang alatt zengett, a generál pedig felöltözve s pipázva nézte a fiát és a többit." Ezt olvasva kétségeink támadnak afelől, hogy sok új dolog lenne a nap alatt. r r 5. Kosztolányi budapesti lakásai Kosztolányinak Babits Mihállyal és Juhász Gyulával folytatott ifjúkori levelezése alapján fel tudjuk térképezni meglehetősen sűrűn változtatott budapesti szálláshelyeit, ahol egyetemi hallgató és kezdő újságíró korában lakott. Ebből kiderül, hogy a nyughatatlan, elégedetlen, otthonukat sehol nem lelő „szobaurak" típusához tartozott. Lássuk lakhelyeit sorjában. Első lakáscíme, 1904 áprilisában: IX. Ferenc körút 44. III. 6. — 1905 novemberében egy házzal tovább vándorolt: IX. Ferenc krt. 42. III. 23. - 1906 májusában már megint máshol lakik: Üllői út 70. III. 39. (Üllői úti fák"!) — De a következő hónapban már megint új lakáscime van: Baross utca 52. II. em. 7. — Pár nappal később már leköltözik az I. emelet 4. számú lakásába. — Októberben megint új lakáscímet jelez: Dessewffy utca 22. II. 9. - 1908 elején visszaköltözik a Baross utcába: 4. II. 12. — S egy teljes évig itt lakik! - 1909 februárjában ismét új helyen van: Üllői út 30. III. 17. - De nem sokáig marad. Őszi új címe: Ferenc körút 32. III. 4. — Egy évre rá megint új címről ír: Német utca 25. I. 7. — Egy évnél tovább itt se bírja, 1911. novemberi címe: József krt. 14. III. 6. — 1912 nyarán pedig már az Üjpest rakpart 6/a. III. 19. alá várja a leveleket. - 1913. tavaszán Budán találjuk: I. Fehérvári út 15/a. V. 12. Ez bizonyára főbérleti lakás, mert ekkor már nős ember. — 1914-ben már saját házában lakik az I. Tábor utca 12. sz. alatt. Tíz év alatt tizennégy lakhely! — Végül aztán ő is rájött arra, hogy Pesten lakni — csak Budán érdemes. K. Gy. Vágtat az omnibusz ... A pesti ember apró gyönyörei közé tartozott száz évvel ezelőtt az egyetlen főútvonalon, az „Angol Király"-hoz cégérezett vendégfogadó után Király utcának (mai Majakovszkij utca) elnevezett úton a Városerdőbe (Városliget) megtett kirándulás. A csilingelő, tülkölő, tíz üléses „lófejű" (omnibusz) az egykori, de a városszabályozásnál eltűnt Sebestyén téri Két Huszárnál és a Széna téri (Kálvin tér) Két Pisztolynál, vagy a híres Zrínyinél felszedte az utasokat és eldöcögött lassan a Városerdőbe. De az odajutás nem volt könnyű. A zöld bárka csak akkor indult, amikor a tíz ülőhely — 10 — 10 krajcárokért — foglalt volt. Jegy és ellenőrzés nem volt, a kalauz szerepét is betöltő kocsis szedte össze a pénzt. Majd komótosan felült a kocsi bakján elhelyezett, vasrúddal alátámasztott, nyeregszerű ülésre, s nagy körültekintéssel, érzelmes nógatással elindította lovait. Menetközben már nem volt kijelölt megállóhely. Lógás sem létezett és a batár csak akkor volt zsúfolt, ha útközben még egy-egy felkívánkozó utas a botjával megálljt intett és a kocsi bakjára felszorongott. A dohányzók részére volt fenntartva a hátsó négy ülés (de sokszor tette meg ott az utat Deák Ferenc!), ahol a Cabanos és Brittanika szivar füstje vigan bodorult. „Vágtat az omnibusz, azaz lassan haladt A városligeti gesztenyefák alatt . . ." — ahogy azt a Rigolettó dallamára akkor széltében énekelték. R. R. S. Hogyan lettünk kultúrállam ? Az itcéről, messzelyről, pintről, rőfről, ölről, hüvelykről, fontról, latról kilencvenkét évvel ezelőtt tért át a pest — budai ember a tizedes mértékrendszerre. Nehéz dolog volt az évszázadok óta beidegződött mértékek megváltoztatása és megtanulása. Az 1876. évi januári újságok tele vannak átszámítási táblázatokkal, ismertetésekkel. De még ötven évvel ezelőtt is voltak öregek, akik a hentestől két font húst kértek, vagy a kocsmában iccénként itták a bort. Egy korabeli pesti vicc: Magyarország a kultúrállamok sorába lépett, mert mindannyian LITERátusok és GRAMMatusok lettünk! Az új mértékrendszerre való áttérés különben százezres jövedelmet jelentett a két budai nagy vasöntődének: a Schlick gyárnak és a Ganz-gyárnak. A két öntöde folyamatosan készítette az új súly mértékeket, melyeket minden mennyiségben azonnal szét kapkodtak. R. R. S. Huszonnégyökrös-hegy A Budai hegység Csíki-hegyek csoportjának délnyugati tagja a Budaőrs határában emelkedő, 288 m. magas Huszonnégyökrös-hegy. Szokatlan neve régóta foglalkoztatja az emberek fantáziáját és találtak is rá több „magyarázatot". Előre is jelezzük, hogy ezekhez a mendemondákhoz nagyon sok kétség fér, hiszen a néphagyomány sokszor még akkor sem igazolható adatszerűen, ha hiteles eseményt őrzött meg. Az első változat szerint Buda 1686. évi visszavívásának idején a császári csapatok a hegytetőre 24 ökörrel húzatták fel az ágyúkat, és onnan lőtték a törökök által még megszállva tartott várat. Innen eredne az elnevezés. Egy másik változat a környéken, sőt, a fővárost ismerő turisztikai irodalomban is elterjedt, de meg találjuk már Pesty Frigyes 1864 —1865-ből származó kéziratos helynév-gyűjteményében is. Eszerint két mészáros a Csíki pusztán levő csárdában 24 ökörbe fogadott, hogy egyikük meghatározott, rövid idő alatt megmássza a sziklás csúcsot. Egyesek tudni vélik, hogy a korcsmáros kövér volt, de nagy erőfeszítéssel sikerült végrehajtania a vállalkozást. A tetőre érve azonban a kimerültségtől holtan rogyott össze, s így a megnyert fogadást csak az örökösei kaphatták meg. A községi jegyzőnek 1864. febr. 19-én kelt, és a Széchényi Könyvtárban őrzött levele szerint meg is kapták a 24 ökröt. Valószínűbb azonban, hogy a hidrológusoknak van igazuk, akik természeti képződményekből származtatják a furcsa nevet. Az eróziós erők ugyanis feltűnő formájú sziklaalakulatokat hoztak létre, amelyeket némi fantáziával ökörfejeknek is lehet nézni. Ilyenféle sziklacsoportot láthatunk a hegy délkeleti oldalában. Vannak ilyen sziklák az előbbi helytől északkeletre, és láthatók a Csíki árok szegletében is. Ezek alapján a népi képzelet Huszonnégyökrös-hegynek nevezte el a magaslatot. Adatszerűen az utolsóként említett magyarázat sem igazolható; a helynevek kialakulásában erre viszonylag ritkán van alkalom, s így meg kell elégednünk az ésszerűnek tűnő változattal. P. B. 48