Budapest, 1968. (6. évfolyam)

5. szám május - Kemény G. Gábor: Pest nemzetiségi lapjai 1848-49-ben

Kolozsvári Grandpierre Emil A mi kis életünk VII. Külföldre származott hazánkfia, hajdani egyetemi társam a napokban felkeresett. Bor mellett elbeszélgettünk fiatalságunk éveiről, aztán ő elmondta, hogy odakint mindene megvan, háza, kocsija, felesége, gyereke, de a szíve haza húz. Mire én elmondtam, hogy nekem se házam, se kocsim, de az én szívem is hazahúz. Még egy liters már a lányoknál tartottunk, a hajdani szép lányoknál, akiket a korzón csodáltunk meg vagy táncolni jártunk velük bálokba és intim éjjeli lokálokba, így bukkant föl a múltból a szőke Szűr Szabó József rajzai Irénke. Mindketten beleszerettünk, mindketten udvaroltunk, Irénkének azonban egy hosszúhajú síbajnok tetszett. Mindegy, elhatároztuk, hogy meglátogatjuk. A neve benne volt a telefonkönyvben. így: — Nagyfalussi Irén, gomblyukazó kisiparos. — Úgy látszik, nem ment férjhez, — sóhajtott külföldre származott hazánkfia. — Szép lányokkal még gyakrabban megesik, mint a csúfakkal. — feleltem filozofikusan. — Mit vigyünk neki? — állottunk meg a sarkon. — Ü res kézzel nem állíthatunk be hozzá. Egyszerre emlékeztünk vissza, hogy a szőke Irénke szenvedélyesen szerette a cukrászsüteményt. Azt viszünk hát neki, egy óriási tálcán rengeteg cukrászsüteményt. — Ez az én gondom, — mondta Amerikába származott barátom, már a cukrászdában s azzal így szólt a pultnál álló kisasszonyhoz: — Szíveskedjék harminc süteményt becsomagolni, majd megmutatom, mit kérek. Mutatta is. de a kisasszony nem mozdult: — Tessék blokkot váltani. — Blokkot? — visszhangozta barátom. — Hogy válthatnék blokkot, mielőtt még tudnám, hogy mit vásárolok? — Épp ez a hiba, — világosította fel az elárusító, — mi, a szocialista kereskedelem dolgozói igyekszünk ránevelni a vevőket a tudatos vásárlásra. Nálunk nincs kapitalista anarchia, kapkodás, rögtönzés ... A kivilágított hűtőszekrényben láthatók a sütemények, mindegyik mellett a neve és az ára. Mert nálunk rend van. Tessék választani, a választást közölni a pénztárossal, ő kiállítja a blokkot, én meg becsomagolom a süteményeket. Értem? Értettük. Egy darabig tanácskoztunk aztán a barátom noteszt, golyóstollat vett elő, én pedig diktáltam a sütemények nevét és árát, egy ludláb ennyi, egy sarokház annyi, egy francia krémes annyi, egy rigójancsi amannyi . . . Félórai munka után a pénztárhoz állottunk és folytattuk a diktálást: egy sarokház ennyi, egy csokoládékúp annyi, egy rigójancsi amannyi . . . Újabb félóra után most már a kiszolgálónak diktáltuk: egy citromos szelet, egy puncstorta stb. Estefelé értünk Irénkéhez. Csengettünk, csengettünk. Semmi. Nagysokára kikukkantott a szomszéd lakó: Az Irénkét keresik? Már rég elment. — Sajnálom, hogy Irénke nem várt meg, — mondta külföldre származott hazánkfia, — de ez a kiszolgálási módszer kárpótol a veszteségért. Oklahomában úgyis sok a panasz a cukrászdái kiszolgálás miatt. Bevezettetem ezt a tökéletes módszert. — A módszert ugyan nem szabadalmaztattuk, — jegyeztem meg szerényen, — ilyesmi nem volna méltó egy szocialista államhoz, mely mindig és minden körülmények között arra törekszik, hogy könnyebbé és kellemesebbé tegye az emberi életet, ide értve a kapitalisták életét is. Nemzeti hiúságunk azért nekünk is van, épp azért arra kérlek, hogy ha majd megvalósítottad a tervedet, írasd ki az oklahomai cukrászdákra: — kiszolgálás magyar módra. Ez legyezgeti hiúságunkat, de ti sem fogtok ráfizetni. Mert ha nem tudnád, az idegenek az ilyen eredeti, szervezési módszerek kedvéért térnek vissza hoízánk évről évre. Rádió, televízió elektromos háztartási készülékek javítása Szervizeink a város minden kerületében megtalálhatók 33-33-33 45