Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - Tarnóczi Lóránt, Pakots György, Kovalovszky Miklós írásai

des kereskedelmi és a turisztikai forgalom igényei nem esnek feltétlenül egybe. A közlekedés idegenforgalmi vonatkozású problémáival oldalakat lehetne megtölteni. Csupán kuriózumként említem a hangosbeszélők idegen nyelvű szolgálatát, amelyre nemcsak a budapesti nemzetközi repülőtéren, de valamennyi turisztikailag fontos vasúti és autóbusz pályaudvaron egyaránt szükség lenne. Ami az idegen nyelvű irányító és figyelmeztető föliratokat illeti, ezek „házi" elkészítése gyakran igen mulatságos helyze-, teket teremt. Kis költség, ám megéri: forduljunk hozzáértő fordítóhoz! A SZÓRAKOZÁSSAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁKKAL nem oldalakat, de teljes íveket lehetne megtölteni, s még mindig mondhatnánk újat és eredetit. Mindenesetre végképpen le kellene vetkőznünk azt az álszemérmet (kispolgári csökevény!), amelyhez ezen a téren a közelmúltig oly görcsösen ragaszkodtunk. A svájciak már csak eléggé prűdek, s mégis minden svájci Kursaal-ban és Casino-ban ott pörög a roulette, vagy ott forog a Boule-Spiel szerencselabdája. Roulette, kártya vagy lottó, teljesen egyre megy (a lóversenyt nem is említve). Sikkasztottak már lottószenvedélyből is. Teniszpályáink, sajnos, sehol sincsenek. Ami volt, azt is benőtte a dudva. „Úri sportnak" nézték, nem tudni, miért. Bár a tekézés is hanyatlóban van, pedig az ugyancsak „népi sport". Persze, ezen a téren sem az érdeklődés vagy a játékkedv csökkenése az ok. A régi tekepályák tönkrementek, újakat pedig nem létesítenek. A biliárd is hiányzik mindenünnen. Ostoba automata játékokat viszont drága valutáért importálunk. Mindez arra is utal, hogy a mai vendéglátóipar általában ötletszegény. Dolgozói fárasztó munkának tekintik a vendéglátást, amely pedig régebben dinasztiák élethivatását képezte. A vendéglátóipar vezetőiből hiányzik a vállalkozó, kezdeményező szellem, a szervezni-tudás. Bizonyítja ezt, egyebek között, a közelmúlt káposztás-lángos és káposztás-rétes vitája is. Amikor a magánszektor valamit már letarolt és a maradékot a szövetkezeti szektor összeszedte, az állami szektor akkor készíti el az első jelentést, amelyből majd ... terv születik. A táncőrület jelentősen alábbhagyott már másutt, valószínű tehát, hogy idővel nálunk is csökkenni fog. Ezért a súlypontot egyre inkább a szórakoztató műsorokra kellene helyezni, melynek szüneteiben táncolhat a közönség. A műsor természetesen nem színpadra kívánkozik. A vendég asztal mellől, fogyasztás közben szereti nézni a terem közepén lebonyolódó programot. Új szórakozóhelyek létesítése esetében nem szabadna mindent a szabad térre és a jó időre bazírozni. A mai arány: kis fedett helyiség, nagy nyitott terasszal és kerthelyiséggel, helytelen. Nagy, fedett helyiségek kellenek, szükség szerint szűkíthető vagy bővíthető terasszal. így szélvihar, zápor, hűvös idő stb. esetén senkit, sem vendéget, sem pincért, nem érhetne kellemetlen meglepetés. A jó cigányzenét (nem „népi" zene) és a szép magyar nótát a teenager közönség mai jazz-őrülete miatt nem lenne szabad elhanyagolnunk. A külföldiek főként ezt keresik, 28 s a hazai közönség körében is nagy a tábora. Viszont jazz-zenekarral magyar nótát, cigánybandával beat zenét játszatni — enyhén szólva — merész vállalkozás. MI VÁR AZ ÚJ MAGYAR IDEGENFORGALMI SZERVEZETRE? Jóformán minden, vagy legalábbis nagyon sok. Persze lesz, aki azt fogja majd mondani, hogy maradjunk az idegenforgalomnál és ne az országépítés programját tárgyaljuk meg itt. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az idegenforgalom igen komplex jellegű iparág. Téved, aki azt hiszi, hogy az idegenforgalom problémái csak szállodák, csak vendéglők vagy csak utak létesítésével oldhatók meg. Az idegenforgalmi munka lényege ugyanis a szervezés. Meg kell szervezni, összhangba kell hozni a legkülönfélébb szolgáltatásokat. Csak egyetlen, de igen jellemző példát említek: a zárórák és a szünnapok problémáját. Számot kell vetnünk azzal is, hogy nem lehet csupán egyetlen földrajzi területet vagy szolgáltatási ágat fejleszteni! A balatoni vendég esetleg el szeretne látogatni Szegedre. A szegedi Gyulára. A Budapestre utazó vendég megáll Sopronban, a Balatontól hazafelé tartó Kőszegen. S közben mindarra szüksége van, mindarra igényt tart, amihez hozzászokott, amit másutt is megkap. Ezért is helytelen mindent kizárólag a Balatonra koncentrálni. A komplex szervező munka legideálisabb keretei a regionális intézőbizottságok. A jó tapasztalatok arra kellenek, hogy serkentsék az illetékeseket, hogy még több regionális szervezet létrejöttét segítsék elő. Ezeknek azonban valóságos tájegységeket kell összefogniuk. A Mátra—F.ger vidéki Intézőbizottság például non-sens, mert a Mátra központja Gyöngyös. Egernek Miskolccal kellene öszszefogni a Bükk fejlesztésére. A még nem létező Abaúj-Zempléni Intézőbizottságra igen bokros teendők várnak. A megyei idegenforgalmi hivatalok is átszervezésre és megerősítésre szorulnának. Kevés olyan tevékeny és jól dolgozó idegenforgalmi hivatalt ismerünk az országban, mint a Veszprém megyei. Jó részük nem sokat ér, jobbára aktaközpontok és nyomtatványtárak, amolyan igazi hivatalok. A megyei idegenforgalmi hivatalok tartanak ugyan fenn imitt-amott jog- és hatáskör nélküli kirendeltségeket, de ezek — jellegükből kifolyólag — nem az érintett község vagy város saját szervei. Ez áldatlan állapot, mert az idegenforgalom ügyét mindenütt fontos helyi közüggyé kellene tenni. Ebből a célból minden turisztikailag figyelemre méltó községben és városban Községfejlesztési és Idegenforgalmi Egyesületet kellene szervezni. Hasonló szervezetek működtek Magyarországon már a múltban is, például az 1808-ban alakult pesti Szépítő Bizottság (nem azonos az 1870-ben megalakult Közmunkatanáccsal), vagy az esztergomi régi Város Szépítő Egylet. Ezeknek az egyesületeknek kellene a jelenlegi idegenforgalmi kirendeltségeket átvenniük, illetve ilyenek hiányában újakat létesíteniük és azokat, mint saját irodáikat, a helyi érdekek szolgálatába állítaniuk. Ugyanis mindig és mindenütt a végén csattan az ostor! Ha jól meggondoljuk, az idegenforgalom végső fokon mindig helyi ügy, hiszen a vendég mindig van helyileg valahol. Lehet, hogy a Hungária vagy a Pannónia vállalat valamelyik szállodájában lakik, de ha onnan kilép, már egy község vagy egy város közigazgatási területén találja magát, élvezve annak minden előnyét, illetve elszenvedve annak minden hátrányát. Jelenlegi idegenforgalmi propagandánkat egyébként az ötlettelenség, a túlzó szubjektivizmus és nemzeti elfogultság, valamint — sok esetben — a teljes hozzá nem értés jellemzi. Idegenforgalmi propagandaszövegeinkben általában minden „festői" és „maradandó élményt nyújtó", viszont például Zrínyi, a szigetvári hős, és Zrínyi, a költő (az előbbi dédunokája) egy és ugyanazon személy. S ami a legjellemzőbb, a felelős kiadó szerint „jó ez a külföldieknek így is"! Az is gyakori, hogy dicsérnivaló hiányában a szövegek arról szólnak, hogy öt vagy tíz év múlva hol mi lesz majd (esetleg) található, noha a vendégtoborzás csakis konkrét tényekre és adottságokra épülhet. Ezeket a konkrét tényeket és adottságokat idegenforgalmi toborzó irodák lennének hivatottak külföldön propagálni. Jelenleg azonban csak egyetlen ilyen iroda működik Bécsben, az is az IBUSZ-é. Az O. I. T.-nak, megítélésem szerint, csupán Európában öt vagy hat ilyen irodát kellene megszerveznie és fenntartania, esetleg az IBUSZ-szal és a MALÉV-vel közösen. Hirdetések föladása külföldi lapokba, plakátok kiragasztása természetesen valutakiadással jár. S mégis rá kellene szánnunk magunkat erre az anyagi áldozatra, mert a nemzetközi pályaudvarok és repülőterek hirdetőtábláin minden szocialista ország jelentkezik, csak Magyarország hiányzik közülük. Pedig lenne mit hirdetnünk. Például a szegedi Ünnepi Játékokat, a pusztát, lovaglóiskoláinkat, vadászatainkat, egyes városainkat, néhány gyógyfürdőnket és várunkat stb. A borravaló kérdés és a vendéglői számlázás is megoldásra vár. Nemcsak a „vastag ceruzákkal" van baj. A vendéglátóipar, hoszszas és bonyodalmas kísérletezés ellenére sem volt képes mindmáig elfogadható számlázási rendszert kidolgozni. Az O. I. T.-nak tehát ezeken a területeken is kezdeményezőleg kellene föllépnie. Tekintettel a megoldásra váró föladatok nagyságára és sokrétűségére, ismételten is csak annak a véleményemnek adhatok kifejezést, hogy ilyen vagy olyan szervezeti formában, de legyen végre már a magyarországi idegenforgalomnak igazi, vele törődő gazdája. Az új szervezet munkájának eredményeit érdeklődéssel várom és tevékenységéhez előre is sok sikert kívánok. Külföldön élő barátai és hozzátartozói számára fizesse elő a „Budapest' '-et, a főváros népszerű képes folyóiratát Előfizetéseket felvesz a Posta Központi Hírlapirodá/a V., fózsef nádor tér 1. Lőrinczy György: Kossuth Lajos utc