Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Címlapon: Gink Károly: Alkony

cává történt átminősítése szükségszerűen maga után vonja, hogy a Belvárosban, az áthaladó járművek számára, az Apáczai Csere János utcában és a hajdani Duna-korzó sávján egy-egy egyirányúsított, szabad forgalmi utat biztosítsunk. Joggal felvetődik a kérdés: mi marad meg ezek után a sétányból? Bizony, vajmi kevés. Mindössze egy alig hat méter széles fedett és kissé megemelt sétaút, a 125 m hosszú új szálloda árkádja alatt. De előtte két sorban hömpölyög majd az autóáradat és közlekedik ezután is a 2-es villamos. Egy város fejlődésének és alakulásának időtávlatait azonban nem hónapokban és még csak nem is években mérjük! Ha pedig már évtizedekkel számolhatunk, akkor miért lenne utópia a 15—20 évre előre vetített kép. Ennyi idő alatt Budapest második gyorsvasúti vonala, az észak-déli is megépül. Ha viszont ez megépül, vajon nem kerülhet-e végre sor a 2-es villamos felszámolására ? Mert csupán ennyire van szükségünk ahhoz, hogy a főváros valóban nagyszabású, a réginél sokkalta pompásabb Duna-parti sétáíTVát kialakíthassuk. E terv megvalósítása tehát még annyi időbe sem telik, amennyit arra kellett várnunk, hogy a régi szállodasor helyett megépüljön az új. Vessünk ezek után egy futó pillantást az emlékünkben még ma is oly szépnek tartott hajdaniDuna-korzóra. Szélessége bizony alig érte el a 14 métert. Ebből is mintegy 4 méteres sávot a szállodák és vendéglők terasz-sora foglalt el. Előtte pedig megemelt viaduktpályán zakatolt a villamos. Az alsó rakparton viszont — 10 méteres szélességben — még az összesen 11 méteres kocsiutat is raktárházak és hajóállomás-épületek zárták el magától a vízparttól. Nos, lássuk ezek után, milyennek is képzelhetjük el mi a magunk jövőbeni Duna-sétányát. Úgy gondolom, a megoldás csaknem kézenfekvő, hiszen annyi minden adott ezen a helyen. Mert adott — ebből a szempontból kétségkívül mint tehertétel — a belső járda szegélyvonaláig előrenyúló új szállodaépület. Aminthogy ma már ugyancsak adottságként kell elfogadnunk az előtte megnyíló forgalmi utat is. Ugyanakkor azonban rnint adottságot könyvelhetjük el azt a kereken 35 m széles sávot is, amely az autóút és a víz menti szélső partfal között, a sétány teljes hosszában végighúzódik. így hát végül is a réginek jóval több mint kétszerese áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy itt az új Duna-korzót kialakíthassuk. Rajtunk áll tehát, hogyan használjuk ki a kínálkozó lehetőséget. Az itt bemutatott tervjavaslat részleteiben bizonyára csak egyik változata lesz annak a sokféle alternatívának, amely a tényleges megvalósulásig még napvilágot lát. Mégis — úgy vélem —, érdemes ezt már most a városunk fejlődéséért-alakulásáért oly féltő gonddal aggódó közönség elé tárni, már csak azért is, hogy a ma kiépülő állapotot csupán ideiglenes, átmeneti megoldásnak tekintse, és türelmetlenül várja — holnap már követelje is !— a véglegeset. A tervi elgondolás lényege: a sétány két szintű kialakítása. A felső azonos a mai villamos-pálya megemelt szintjével. Ennek az alsó rakpart kocsiútja fölötti kiszélesítésével valósítható meg a csaknem 20 m széles és a partszakasz teljes hosszában végighúzódó tulajdonképpeni kilátó-sétáló terasz. Alatta, a viadukt-pálya szélességében — a ma is létező zárt térségben — raktárak és a teraszt kiszolgáló létesítmények helyezkednek el. (Ilyenek pl. az aluljárókhoz vezető lépcsők, az előkészítő presszó-konyhák, személyzeti öltözők, mosdók, W. C.-k stb.)Az alsó rakparti kocsiút fölé épített teraszrész alatt pedig — a jelenlegi szint 2 méteres lesüllyesztésével — kialakítható az itt megkövetelt teherforgalmi úttest, amelyet a vízpart felőli oldalán felmagasított árvédelmi fallal kell szegélyezni. Végül az alsó rakpart 11 m széles sávján, közvetlen vízközeiben lehet kiképezni — az Akadémia előtti sétány mintájára — a gyepesített, bokorcsoportokkal tarkított, padokkal ellátott és a legzavartalanabb kilátást biztosító alsó sétautat. A felső terasznak efölé kinyúló lemeze — amellett, hogy a felső szint szélességét is hasznosan növeli — itt még egy 3 m mélységű fedett perron kialakítását is lehetővé teszi, ami az esetleges hirtelen támadt nyári záporok idején védelmet nyújt a sétálóknak. Természetesen, a továbbiakban is a Dunakorzó szerves része marad a szálloda árkádja alatt már most megépülő sétaút. Azon kívül, hogy a nyilvánosságnak fedett sétányként ugyancsak mindenkor rendelkezésére áll, egyben azoknak a lépcsőlejáróknak az elhelyezésére is szolgál, amelyeken az úttest alatti aluljárók, ezeken át pedig maga a kilátó terasz megközelíthető, A felső teraszról ismét több helyen létesített lépcsők vezetnek le az alsó rakparti sétányra. Az itt felvázolt többszintű elrendezés azonban — elsősorban idegenforgalmi szempontból — még egy igen jelentős elemmel gazdagodik. A szálloda sokemeletes tömbje teljes hosszában egy kétszintes teraszépítményen helyezkedik el. Ez utóbbi viszont az árkád, a járda, s részben a kocsiút fölé is kinyúlik, és szinte lebeg az út légtere felett. Ily módon a benne elhelyezett éttermek, presszók, drinkbárok és szalonok, valamint a felettük kialakított tetőterasz, valójában harmadik és negyedik platóját alkotják a nagy Duna-parti együttesnek. íme, ezek a lehetőségek nyílnak meg előttünk egy nem is oly beláthatatlan időtávlatban! Tehát nem csak megálmodhatjuk, hanem meg is valósíthatjuk ezt az egykorinál szélesebb, változatosabb Duna-korzót, amelyen majd háromszor annyi ember sétálhat, pihenhet, gyönyörködhet az eléje táruló csodálatos látványban, mint hajdan. És erről a részben kertesített, részben teraszszerűen kialakított kilátó-sétányról nézve most már úgy tárul elénk Buda valóban legszebb panorámája, mintha azt egy szabadtéri színház sokemeletes nézőteréről szemlélnénk. A Lánchíd és az Erzsébet-híd közötti 600 m hosszon alakulhat ki az új Duna-korzó, mely előtt most már sem forgalmi útra, sem villamospályára nincs szükség