Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Tóth Mihály: Az első autó Budapesten

rendőr jelent meg, egy rendőrtiszt vezetésével. Pattogó vezényszavak keveredtek a tömeg lármájába. — Mi van ott tulajdonképpen? — kérdezte a rendőrtiszt a járda szélén álló egyik őrszemtől. — Alássan jelentem, emiatt a mozdony miatt van az egész! — Vagy úgy! — kiáltott fel a rendőrtiszt, aki csak akkor pillantotta meg a tömeg által eltakart kis Benz kocsit. Hatsek feldúltan ült a kormánykerék — bocsánat: a kormányrúd mellett. Barátai körülvették, és izgatottan lesték a fejleményeket. A rendőrtiszt udvariasan közeledett Hatsek felé. — Kérem, távolítsa el az utcáról ezt a járművet. — De kérem, ez egy automobil, s ezt mindenütt a világon . .. A rendőrtiszt a szavába vágott. — Sajnálom, nekem legfontosabb az utca rendje. Különben tessék várni. Telefonált a központi ügyeletre, ahonnan két újabb rendőrtiszt érkezett az Oktogonra. Beható tárgyalás indult meg. Tiltó rendelkezés nincs, de a kérdés még tisztázásra szorul. — Kérjük Hatsek urat, egyelőre vonja be a gépet az utcáról, a központban majd megbeszéljük az ügyet, s értesítjük a további eljárásról. — Csak a barátaimnak szeretném megmutatni. — Tessék — mondta élénken a legmagasabb rangú —, erre mi is kíváncsiak vagyunk. Hatsek sorra vett mindent, elmagyarázta a műszaki berendezést és beindította a motort. Az igazi botrány csak ezután következett. A motor hatalmas dörrenéssel ugrott be, Hatsek felugrott az ülésről, hogy szabályozza a gázpedált, de a lövöldözés csak fokozódott. A harmadik utcából rohanva érkeztek az emberek, a körülállók pedig pánikszerűen menekültek. Az ágyúszerű lövések fokozódva követték egymást. A motor erős fordulattal járt, úgy látszik, a gázpedál fennakadt. A kávéház terasza, a tömeg, a gép teljesen eltűnt a füstfelhőben. Az asszonyok hisztérikusan visítottak, az egyik pincér pedig értesítette a tűzőrséget. A közeli Próféta (Jókai) utcából percek alatt megérkeztek a tűzoltók, három kocsival. A véletlenül kerületi szemlét tartó Scerbowszky Szaniszló parancsnok is megjelent, fehér azbeszt köpenyben. Sípolás, dudálás, lárma töltötte be a teret, s a tűzoltók már kezdték a csöveket becsavarni. Hatsek ijedten ugrott fel a helyéről, s kétségbeesetten kiáltozott. — Megőrültek ? Ide ne fröcsköljenek! Nem ég itt semmi. A motor is megijedhetett ettől a kétségbeesett ordítozástól, mert abbahagyta a pufogást, s leállt. A füstfelhő oszlani kezdett. Látható lett újból a kis kocsi, amint bűntudattal húzódik meg a járda szélén. A tűzoltótiszt előrejött, megvizsgálta a helyzetet, s azután utasította a készültséget, hogy vonuljon vissza. Hatsek is megelégelte a dolgot. Az első nap túlságosan jól sikerült. Maga mellé vette egyik barátját, kurblizott s a motor szép csendesen megindult. Már esteledett. Meggyújtotta a lámpákat, azután nagy kört leírva megindult az előkészített garázs felé. A lapok nagy tudósításokban számoltak be az eseményről. A Pesti Hírlap polémiába fogott, nevetségesnek tartotta egyes újságok aggodalmait. Több lap humorizálni kezdett. Szavazzunk — írta az egyik —, mi zörög jobban, a gép vagy a bentülők csontja ? A híres budapesti Mandl mulatóban pedig a közönség esténként élénken tapsolt Karsainak, az ismert komikusnak, aki aktuális strófákkal mulattatta a publikumot: Jön a Hatsek és úgy zörög, az utca-nép pedig röhög. Elöl zörög, pöfög hátul, hogy az ember majd elájul. A nézőtér kacagott. A csodának is megvan a lejárati ideje. Lassan halványodni kezdett a szenzáció. Különösen akkor vett más irányt az érdeklődés, amikor új gépek bukkantak fel Budapest utcáin. Hatsek Béla első követője Törley József pezsgőgyáros volt, aki gyorsan felfigyelt a budapesti utcákon kínos szenzációt felidéző Benz-kocsira. Néhány hónappal a bemutató után Franciaországba utazott, és sorra látogatta az autógyárakat. Felkereste a Renault gyárat, személyes összeköttetésbe került Levassorral,s elhatározta, hogy nem tér viszsza Budapestre automobil nélkül. A véletlen folytán a dolog úgy alakult, hogy Törley mégsem Franciaországban vásárolt automobilt, hanem egy Párizsban élő német barátjának a rábeszélésére Mannheimba utazott, és a magyar fővárosba két Benz kocsival érkezett vissza. Ez a két kocsi már új típusú Ki volt az első Buda falán az 1686-i visszavíváskor? Ki tűzte fel elsőnek a törököktől ádázul védett falakra a Máriás zászlót ? Erre az érdekes kérdésre nemcsak a néphagyomány felel, hanem Haeuffler és Némethy történetírók s a várbeli Nagyboldogasszony plébániájának anyakönyve is. A templom szentélye körül akkor, a XVIII. század végén is temető volt, fakerítéssel körülvéve. (A mai Halászbástyának még híre-hamva sem volt!) Az itt eltemetett egyik halottról az anyakönyv ezt jegyzi fel: „1746. év július 9-én aggelgyengülésben hunyt el a nyugdíjazott Ramodschay kapitány, életének száz és ötödik esztendejében, aki Holtzer atya által u. a. hó 10-én a templom melletti temetőben helyeztetett el. ő vala az első, aki Buda bevételénél zászlót tűzött a falakra." Hogyan történt a hősi tett, amelyet sokan Petneházynak tulajdonítanak, azt történetíróink mondják el: „Midőn egy zászlótartó észrevette, hogy a fehérvári kaput (a mai Krisztinavárosból vezetett a Várba) a törökök gyengén oltalmazzák, mert a csatázás főképpen a Vár északi és déli oldalán folyt, — Ramocsay egy Sétány építését tervezte Pest városa a Nemzeti Múzeum körül 112 évvel ezelőtt, mert ez a hely ekkor sár, por, homoksivatag volt a Szén térig (Kálvin-tér), sőt a Nyúl utcáig, a későbbi Lónyay, most Szamuely utcáig. Biztatgatták is erősen a tanácsot, hogy iparkodjon, mert csúnyán hátramaradt a park létesítésével. Ugyanis a Lánchíd volt, pompásan kiállta a próbameneteket. Törley azonnal megvásárolta mind a kettőt. Budapesten ilyenformán 1896-ban már három kocsi futott — illetőleg csak kettő, mert Hatsek Béla néhány hónapi kínlódás után, minden lelkesedés ellenére, belefáradt a küzdelembe. A budapesti sajtó nap-nap után megemlékezett Törley kísérleteiről. Mert őszintén szólva, a két új Benz kocsi szereplése is csak kísérletnek számított, sűrűn előforduló üzemzavarai miatt. Törley első nagy próbálkozásai közé tartozott a gödöllői kirándulás, melyről a Pesti Hírlap a következőkben számolt be: „Az automobilnak kétségtelenül jövője van. A Hatsek-féle sikertelen kirándulások után Törley automobilja már egészen jól megállja a helyét. Meg kell emlékeznünk múltheti kirándulásáról, melyen a formás Benz kocsi a Budapesttől Gödöllőig húzódó 30 km-es útvonalat alig 3 óra alatt tette meg, és közben csak egyszer kellett állati vontatóerőt igénybe venni." 1901-ben jelent meg az első autóközlekedési szabályrendelet (KRESZ), s akkor kaptak a gépkocsik számozást. Ebben az időben már 38 személygépkocsi és 22 postakocsi futott Budapest utcáin. A „létszám" a továbbiakban így emelkedett: 1910 568 db 1920 591 db 1930 7 267 db 1940 12 687 db i960 15 303 db 1965 34 686 db személygépkocsi segítette Budapest személyforgalmának lebonyolítását. kis segédcsapattal betört a kapun, kitűzte a magyar zászlót és oly gyorsan hatolt a Szent György terére — a mai Dísz térre —, hogy a főcsapattói elszakadt. Ebben a pillanatban egy egész osztály török gyalogos rohant a térre és török szokás szerint először a vezért iparkodott hatalmába keríteni. A török katonaság Ramocsay és kis serege közé furakodott, elvágta őket egymástól. A túlerővel Ramocsay nem bírt megküzdeni, fegyvereit kezéből kitördelve megkötözték, hogy fogolyként a várba cipeljék. A kis magyar csapat halált megvetően hadakozott, de mégis hátrálni kényszerült a fehérvári kapu felé. Ebben a pillanatban a bombákat gyártó Tüzes Gábor, pesti franciskánus vezetésével a nyitott kapun át a magyar vitézek egy nagyobb serege rohant be és visszanyomta a törököket. Ezek sietségükben Ramocsayt egy bodzafára akasztották fel erősen. A magyar katonák kergették a törököket és csak később vették észre a fán lógó Ramocsayt. Levágták kötelékeit és sikerült még életrekelteni őt . . ." Élt is még hatvan évig jó egészségben. megelőzte a Múzeumot, mert a budai hídfőnél fekvő oroszlán sörényéből, a füle táján gyönyörűséges szép csemete hajtott ki és „oly szépen lengedez a szellőben, mint egy^hadvezéri forgó. Aki nem hiszi — Budán ingyen, Pestről két krajcárért megláthatja". Tudniillik két krajcár volt a hídpénz Pestről Budára. R. Rév Sándor A hosszú élet titka? Fásított oroszlán KMtM