Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Kolozsvári Grandpierre Emil: Amit tudni illik

Kolozsvári Grandpierre Emil AMIT TUDNI ILLIK „Egyetlen Andrisom, életem párja, jó egészségben írom soraimat, melyekhez hasonlót kívánok neked is. Lakásra csak ígéretet kaptunk, de állás lesz, mert Biri néni azt mondja, ha felutazol Pestre, a férjének van egy testi-lelki jóbarátja, aki nagyon szereti az összeköttetéseket és az elhelyez a szerkesztőségben. Már nem emlékszem, milyen szerkesztőség, meg nem is értek hozzá, fő hogy állás legyen és a szőlőt se kelljen eladni odahaza. Itt mindenki tanul és neked is tanulnod kell, egyetlen Andrisom, különben nem állód meg a helyedet a szerkesztőségben. Mindenki azt mondja, hogy aki Pesten nyelvi dolgozó akar lenni, annak meg kell tanulnia az itteni népségnek a beszédét. Én azt akarom, hogy az én egyetlen Andrisom a szakmájában a legelsők között legyen és ezért leírom, amit a pesti beszédből elsajátítottam. Ne sajnáld a fáradságot, tanuld meg s akkor senki sem néz majd vidéki surmónak a szerkesztőségben. Hát először is a körutat itt mindenki hosszú ő-vel mondja. Megmagyarázták, hogy ez azért van, mert a körút hosszú. Azt hogy egyelőre, itt egyen/őrének mondják, így tesznek hitet a demokrácia mellett, mivelhogy arra kell törekednünk, hogy egyenlőre fejlődjünk, vagyis hogy eltűnjön a különbség a város és a falu között. Már tűnik is. Tudod, hogy Pesten mindenki játszik, ki a totón, ki a lottón. Abban már megegyeztek itt a fővárosban, hogy ha az egyik is, a másik is szerencsejáték, akkor semmi értelme az egyiket két T-vel, a másikat egy T-vel írni. De abban még nem jutottak dűlőre, hogy mi okosabb, ha tottót, lottót mondunk és írunk, vagy totót, lotót. Lehet egy T-vel vagy két T-vel, csak arra vigyázz, nehogy az egyiket egy, a másikat két T-vel mondd, mert akkor tüstént látják, hogy most érkeztél a hathuszassal. A pesti ember nagyra tartja a költészetet, tehát a világ semmi kincséért sem mondaná, hogy ezt vagy azt az ügyet elodázták, vagyis ideoda tologatták, rakogatták, halogatták. Nem, ő azt mondja, hogy a döntést elódázták, mert az költői. Én szerintem, ha valamit nem intéznek el, az inkább elégia, mintsem óda, dehát az itteniek ehhez jobban értenek. Azt is megmagyarázták nekem, hogy akit mi gulyásnak nevezünk, az tehenészlegény, amerikaiból fordították, a kovboj-ból. A gulyás ennivaló s ha meg ennivaló, akkor ugyanbizony hogyan lehetne legény? Ebben igazuk van. A paprikával vigyázatos légy, egyetlen Andrisom. Mert a csípős paprikát a pestiek erős paprikának, a kövér nőt pedig erős nőnek nevezik. Én ebből a buta falusi eszemmel arra következtettem, hogy bizonyára van valami közös vonás közöttük. Egyszer láttam egy kövér nőt, aki bogyiszlói csípős paprikát tett el télire, néztem, bámultam, de hiába, nem találtam semmit. Mert a nő nem csípett, a paprika pedig nem volt kövér. Ha már itt tartunk, jegyezd meg, szerelmem, hogy errefelé a kertekben főzelék virul, nem zöldség, mint mifelénk. Amint megtudtam, ennek a világvárosi sietség az oka, mindenki szeretné, ha a zöldséget mielőbb megfőznék, ezért mond zöldség helyett főzeléket. Nehezen szoktam meg azt is, hogy a húslevesbe a sárgarépa mellé fehérrépát főznek. Ez a fehérrépa egészen olyan, mint nálunk a petrezselyem gyökér. Sőt, többet mondok, petrezselyem levelet hajt, mégis mindenki fehérrépának nevezi. Csak hogy tudd. Egyívásúaknak nálunk az egy fészekből valókat, egysütetűeket, egy nyüstön szőtteket nevezik, vagyis azokat, akik egyazon évjáratba tartoznak, s ezért hasonlítanak egymáshoz, éppúgy mint az egyazon ivásból származó halak. Itt olyan erkölcstelen kifejezésről, mint az ivás hallani sem akarnak, egyívásúaknak pedig azokat nevezik, akik együtt isznak, vagyis szesztestvérek. Nagy divat errefelé a rövidítés, a repülőt repcsinek mondják, a racionalizálást racinak, a köszönöm-öt köszinek, a matematikát mateknak, a propagandaanyagot propagnak. Beszéltem egy fiatalasszonnyal, aki fogadkozott, hogy ha a férje nem tér vissza hozzá, öngyi lesz. Meg is tette. Egy hétre rá a férje belepusztult a lelkfurba. Tudnod kell azt is, hogy aki a levest szereti, az leveses, ha még oly száraz is, aki a húst, az húsos, ha ösztövér is, aki a tésztát, az tésztás, aki a kávét, az kávés, aki fél, az majrés. A betegeket is így osztályozzák, akinek a szíve beteg az szíves, — akármilyen mogorva, akinek a gyomra, az gyomros, akinek a torka, az gégés és így tovább. Istennek hála, olyan egészséges vagy, mint a vas, de azért nem árt ha megtanulod, hogy az igazi fővárosi ember hogyan jelentkezik az orvosnál. Ha a veséje fáj, akkor ezt mondja: — Eljöttem a vesémmel, doktor úr. Ha a mája vagy az epéje beteg, akkor azt mondja: — Eljöttem a májammal, illetve az epémmel, doktor úr. Abbahagyom, szerelmes Andrisom, mert be vagyok jelentve a nőgyógyásznál, alighanem felhűltem. Csak azt nem tudom, mit mondjak, ha azt kérdezi, hogy mivel jöttem. Ölel szerető hitvesed Rózsi." SAJDIK KÖZLEKEDÉS, ÓH! NlAt^' 1 Mi, pestiek 45