Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Kolozsvári Grandpierre Emil: A mi kis életünk (tárca)

Kolozsvári Grandpierre Emil A mi kis életünk A mi kis életünkre sok mindent mondhatunk, de azt, hogy szürke, semmiképpen nem. Mert a mi kis életünk színes. Hogy efelől meggyőzzem a nyájas olvasót, összegyűjtöttem néhány színfoltot. Bemegy a vásárló a szövetkezetbe cipőt rendelni. Miután árban, fazonban megállapodtak, már csak a mértékvétel van hátra. A vásárló leveszi a cipőjét s miközben lábát az alkalmazott felé nyújtja, így szól: — Legyen szíves, a betétet is mérje hozzá. — Nem szabad, kérem — válaszol az alkalmazott udvariasan —, a vezető kartárs megtiltotta. Más, Uszoda télen, hétköznap, jegyszedő, kabinos, lábgondozó, úszómester álmosan üldögél. — Miért nem olvasnak? — kérdi egy vendég. — Nem szeretnek olvasni? — Már hogyne szeretnénk, hiszen majd meghalunk unalmunkban. De a vezető kartárs megtiltotta. Ez a vezető kartárs saját kultúrforradalma. Más. Mintaszerűen — többet mondok: zseniálisan megszervezett Közért, egy tucat kiszolgáló hellyel. Egy nap az ajtókat bedeszkázzák, két évig a közönség másutt vásárol. Aztán a régi Közért helyén megnyílik egy csillogó, modern önkiszolgáló bolt. Kitűnő bolt, csak éppen a nyomába sem ér a hajdaninak. Ezért kellett két évig várni, egy évig építkezni? Más. Vidék. A buszmegálló mellett élénk színekkel festett ízléses táblák. Több megálló van egymás közelében, a táblák szövege mindenütt ugyanaz: — köszönjük, hogy sorba állt. Azt, hogy melyik busz hova megy, semmilyen felirat nem közli. Az már magánügy. Árpád apánk óta egy igazán jó ötletünk volt a közlekedés terén: a buszmegállók mellett fehér festékkel jelölt sorba álló helyek. Alighogy az újítás bevált — megszüntették. A pesti közönség, mely lassan fegyelmeződött, most lóhalálában visszatér az ősi fegyelmezetlenséghez. A fegyelem szürke, a fegyelmezetlenség színes. Nyilván idegenforgalmi vonzóerő. Végelszámolást kapok a kiadótól, rendkívül gondosan kiállított okmány, tájékoztat arról, hogy könyvem 11., 29. és 45. oldalán hány betű található, hány betűből áll az egész könyv, hány nyomdai ív, hány szerzői ív, s hogy mindezek után ennyi és ennyi a honorárium. Mindent közöl, csak azt nem, hogy menynyit fizetett a kiadó eddig s mennyivel tartozik még. Vagyis végelszámolás végelszámolás nélkül. Más. Úr kalapban-kabátban, aktatáskával bemegy a borbélyüzletbe. Fogas nincs, ruhatár van. A ruhatáros a kalapot, kabátot elfogadja, a táskát nem. Érvelés: — ez ruhatár, kérem, nem táskatár. Más. Még mindig rengeteg vizsgáztató követeli szóról szóra az anyagot. Megfigyeltem, minél kevésbé tud valaki fogalmazni, annál pontosabban követeli a szöveget. Bemegy a vásárló az üzletbe: — Jó napot kívánok. — Jó napot kívánok. Tetszik parancsolni? — Nemrég láttam a kirakatban egy kétszáztízforintos kávéskészletet. Abból kérek egyet. — Kétszáztíz forintos kávéskészlet nincs, csak kétszázhúsz forintos van. — Bocsánat, — mondja a vásárló. — Akkor a kétszázhúszasból kérek. — Kifogyott!!!! Ez aztán igen, mondja a vevő magában, a legremekebb módja a trehányság és a precizitás egyesítésének. Más. A szerkesztőt előléptetik főszerkesztővé. Megjelenik nála a gondnok és érdeklődik, nem volna-e szüksége valamire. Úgy beszél, mint aki csak intésre vár s már hozza a perzsaszőnyeget. — Egy olló kellene — mondja a főszerkesztő. A gondnok elkomorodik: — Sajnos, az lehetetlen, ezelőtt öt évvel már kaptál ollót. Két olló egy személynek! Már ne haragudj ! Fél óra múlva a könyvtáros kopogtat be a fenti kérdéssel. A főszerkesztő félénken válaszol: — Nagy segítségemre volna a munkámban egy lexikon. — Lexikon? Remek! — tapsol a könyvtáros. — Egy lexikon legalább ezer forintba kerül! Megkapod ! Megvallom, nem egészen értem a mechanizmust. De annyi bizonyos, hogy a kereteknek is megvannak a maguk korlátai. Színes korlátok. KAJÁN: ÁRKÁDOK i . ___