Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Puruczki Béla: Kiránduló kalauz

rendezett be a környéken s az ő keresztneve él a Lipótmezőben. A Lipótmezötőlészakrahaladvataláljuk Remetekertvárost. Mellette fekszik Máriaremete. Ettől északra húzódik a Remete-völgy, ott emelkedik a Remete-hegy. A hegyen találjuk a remetei hétlyukzsombolyt, a remetei kőfülkét, a remetei felszakadt barlangot és a Remete-barlangot. Ennyi remete hallatára önkéntelenül is felmerül a gondolat, hogy ennek a tájnak valamilyen köze keUr

hogy legyen a remetékhez. A kérdés megfejtéséhez merészkedjünk be a romantikus szépségű völgykatlanba. A Remete-barlangot nem nehéz megközelíteni, mert mindössze tíz méterre fekszik a völgytalp felett. Eléggé zárt, de ugyanakkor tágas is. Tizenkét méter hosszú, hét méter széles, hat méter magas. Olyan mint egy jókora szoba. Felfedezte már ezt az ősember is, és ameddig korábbi nyomokra nem akadnak az antropológusok, addig azt kell mondanunk, hogy a mai Budapest területén talán ebben a barlangban volt legkorábban emberi élet. Aztán évezredek teltek el, a barlang nem maradt lakatlan. Egyházi történetírók középkori okmányokból kimutatták, hogy a XIII. században a barlang és környéke kedvelt tartózkodási helye volt boldog Özséb esztergomi kanonoknak és remetetársainak. Ezek a remete-barátok a budai Szent Lőrincről nevezett pálos kolostorhoz tartoztak, melynek műemlék értékű épületmaradványait a Budakeszi úton tárták fel, közvetlenül a Ságvári liget alatt. Számuk az idők folyamán megszaporodott, sőt a középkori csalók is felhasználták létezésüket, hogy a lakosságtól különféle ajándékokat csikarjanak ki, remetének mondva magukat. Ezért Nicolaus Teutonicus, aki 1330—1345 között vezette a rendet, V. Orbán pápától engedélyt kért és kapott, hogy a remete-barátok fehér csuhát viselhessenek s így meg lehessen különböztetni őket a kóbor remetéktől. A jámbor apát nem gondolt arra, hogy a kóbor remete is magára húzhat egy fehér csuhát, ha éppen mindenáron csalni akar. A legutolsó remetéről a XVIII. századból van tudomásunk. II. József a tanítórendek kivételével feloszlatta Ausztriában és Magyarországon a szerzetes rendeket. Ekkor egy nekibúsult szerzetes a Remete-barlangban ütötte fel a tanyáját és ott is élt, amíg meg nem halt. Már csak a félreértések elkerülése végett is meg kell mondani, hogy nemcsak Máriaremete mellett, hanem Óbudán is van egy Remete-hegy, a Mátyáshegytől északra. Ezt azért nevezték el így, mert 1705-ben Zichy Péter, Óbuda akkori földesura egy Monica nevű remetére bízta a szőlőhegyre épített kápolna gondozását. A kápolna valószínűsített helye az a telek, ahol a Budapest Történeti Múzeum egyik részlege, a Kiscelli Múzeum áll, az óbudai Kiscelii úton. Elbúcsúzva a remetéktől, a Remete-völgyből a Nagykovácsi úton visszakanyarodva Ady-ligeten keresztül a Hűvösvölgyi nagyrétre érünk. Ez a térség, amely ma is kedvelt kirándulóhely, a Horthy-korszak idején gyakran volt illegális találkozók színhelye. Ide jöttek ki a munkásmozgalom üldözött harcosai, hogy a természet csendjében találkozzanak. Erre emlékeztet a Nagyréten álló Bokányi Dezső mellszobor és erre gondolt az építőmunkások szakszervezete is, amikor elhatározta, hogy minden évben itt rendezik meg majálisukat. A réten keresztül folydogál az Ördögárok kisebbik ága. Ha ennek folyását követjük a forrás irányába, hamarosan elérjük az erdők közé ékelt Petneházy rétet. A rét elnevezéséről azt olvassuk Buda város közgyűlésének 1847. június 11-i határozatában, hogy a területet Petneházy Dávidról nevezték el, aki 1686, szeptember 2-án, amikor Buda várát a törököktől visszafoglalták, elsőnek hágott a falakra és tűzte ki a győzelmet jelentő lobogót. Az elsőség kérdése vitatható. Tény azonban, hogy Petneházy Dávid huszárezredes, aki korábban Thököly Imre kuruc seregében harcolt, valóban részt vett Buda ostromában. A Petneházy rétről turista utakon, vagy az Üdülő úton lehet felkaptatni a Szép Juhásznéhoz. A néphagyomány úgy tudja, hogy Mátyás ezen a tájon szeretett bele egy pásztor bájos feleségébe. Ha ez történelmileg nem is áll helyt, az való, hogy százados múltra visszatekintő vendéglő volt ezen a helyen, amely „a szép juhásznérói" kapott nevet. A felszabadulás után megépült úttörő vasútnak itt van a szakaszhatára, a Ságvári-ligeti megálló. Nevét Ságvári Endréről kapta, akinek emléktáblája az állomás épületfalában van elhelyezve. Az emléktáblán ez a szöveg áll: ,,Ez a terület Ságvári Endre, a magyar ifjúság nagy mártírjának emlékére a Ságváriliget nevet kapta. Hirdesse ez a liget a magyar nép háláját és kegyeletét nagy hőse, a magyar szabadságért vívott harc egyik vezetője, a magyar ifjúság példaképe iránt. 1919—1944." Ez az elnevezés azért is indokolt, mert Ságvári Endre az idevezető Budakeszi út elején vesztette életét a fasisztákkal vívott tűzharc közben, a ma is meglevő Szép Ilona cukrászdában. így fonódik össze helyneveinkben a tér az idővel. Jó kirándulást! Részlet az úgynevezett Remete Szt. Pál koporsóról {Molnár János felvételé) A hárs-hegyi Báthori-barlang dús cseppkős képződményei {Vajna György felvétele) A Hűvösvölgy az Apáthy szikla felől {Rózsa László felvétele)