Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: Tanácsköztársaság. Részlet Blaski Jánosnak a Honvédelmi Minisz-térium előcsarnokában levő üveg-festményéből(Szelényi Károly felvétele)

V. ÉVFOLYAM 3. SZAM 1967 MARCI US fi FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizetéseket felvesznek a postás kézbesítők és a postahivatalok Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre 60,— Ft egy évre . . . 120,— Ft 67.0242 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Vészi Endre: Inasgyerek — mellékalakokkal (tárca) 6 Pro Arte 1967 8 Garai Gábor: Szűkebb hazám, Tabán ... 11 Csorna Antal: Erdei séták — Budapesten . . 14 Kelemen Lajos: Néhány lakáspolitikai gond . . 18 Bozóky Éva: Munkás tanácstagok 21 Krajczár Imre: A Fővárosi Könyvtár Budapest gyűjteménye 23 Dr. Seenger Ervin: A budahegyvidéki „Dűlőkeresztelő" 26 Nagy Lajos: Budapest gyomra 30 Gyárfás Endre - ifj. Soproni Béla: Tér és idő 34 Békés István: Szegény ember gazdag városban 36 Polgár Károly: Udvarok, szobrok 39 Pál Ottó: Phenjanban 40 Kühnel Szabó József: Tollrajzok 42 Válasz interpellációinkra 43 A címlapon: Tanácsköztársaság. Részlet Blaski Jánosnak a Honvédelmi Minisztérium előcsarnokában levő üvegfestményéből (Szelényi Károly felvétele) A hátsó borítón: A zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas (pajzsdísz) a Magyar Nemzeti Múzeumban ( Gink Károly felvétele) Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója KÁDÁR JÁNOS NYILATKOZATA A „BUDAPEST-NEK Lapunk egyik főtémája: az ember és a nagyváros viszonya. Megszólaltak ebben a kérdésben írók, építőművészek, költők, képzőművészek. Régi tervünk a Budapesten élő országos politikai vezetők megszólaltatása. Nagy öröm és esemény a szerkesztőség életében, hogy a sort Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára nyitja meg. Kádár elvtárs politikai pályája során többször is viselt vezető fővárosi funkciót. A mostani országgyűlési választásokon is Budapesten, immár hagyományos angyalföldi kerületében fogadta el a jelölést. Tudjuk, hogy Kádár elvtárs nem budapesti születésű. Mindenekelölt arra kérjük, mondaná el: mit jelentett az első találkozás Budapesttel? Hatéves koromig egy kis Somogy megyei faluban nevelkedtem, amely petróleumlámpával világított, szalmatetős, zsúpfedeles házakból állott. Sárba ragadt fészek volt, de az volt az én világom, ott minden teremtett lelket, minden fát, bokrot, dombot és patakot ismertem. Onnan kerültem 1918 őszén egyenest a fővárosba, anyám akaratából, aki azt kívánta, hogy itt járjak iskolába és városi ember legyen belőlem. Amikor a Déli pályaudvarról kilépve, megláttam, majd megismertem Budapestet, el nem mondható hatást tett rám, ez azonban érthető. Itt láttam először aszfaltot, kövezett utat, villanylámpát, emeletes házat, villamost, földalattit, gépkocsit, repülőgépet, mozit és más, addig ismeretlen csodát. És itt láttam először tengernyi ismeretlen embert. Mindez egyszerre volt csodálatos, idegen és félelmetes is számomra; bevallom, jó pár évig idegen maradt és nem nagyon tetszett nekem Budapest. Laktam a Belvárosban, majd a XIII., a VII. és a VI. kerületben, és fokozatosan^ jól megismertem Budapestet. Annál is inkább, mert anyám két gyermekét egyedül nevelő, szakképzetlen munkásnő lévén, nekem az iskola mellett sokat kellett dolgoznom otthon is, és különféle megbízásokkal járnom a várost. De a városban jöttemmentem maradék szabad időmben is. A falun az erdőt, a mezőt, a határt jártam, ezért Budapesten is kifelé törekedtem, oda, ahol szabadabban lehetett lélegzeni, s a tekintet elől nem zárta el a látóhatárt a házak sűrű tömkelege. Egymásután fedeztem fel és lett kedvenc tartózkodási helyem a Duna partja, a Téli-kikötő, Lágymányos, Kelenföld, Gellérthegy, Sas-hegy, Városmajor, Szúnyog-sziget, a Városliget, a Népliget. 1