Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Mucsi Ferenc: Nemzetiségi munkássajtó Budapesten

Ma csaknem az egész világon a London melletti greenwichi csillagda kupoláján átmenő délkört fogadják el kezdőmeridiánnak, és a földrajzi hoszszúságokat ettől kezdve számítják kelet felé 180°-ig, és nyugat felé 180°-ig. Régebben különböző délköröket tekintettek kezdőmeridiánnak. Számos európai ország térképein sokáig kezdőmeridiánnak tekintették a ferrói, a párizsi, a berlini (potsdami), az olaszországi Monte Mario-i, a koppenhágai, az athéni, a pulkovói stb. csillagdákon átmenő délköröket. Valamennyi közül a legrégibb és a térképészet teréntalán a leghosszabb időn át alkalmazott kezdőmeridián a ferrói volt, melyet az ókori Ptolemaiosz-térképeken is feltüntettek. Keveset tudunk arról, hogy hazánkban az elmúlt évszázadok során a csillagászat, a térképészet és a földrajztudományok művelői számos olyan nagy jelentőségű munkát végeztek, melyeket méltán sorakoztathatunk a korabeli külföldi kiemelkedő eredményekhez. A mi régi térképeinken magyar kezdőmeridiánok is szerepelnek. Több régi magyar kezdőmeridiánunkról írásbeli feljegyzések vannak, tudjuk, hogy csillagászati mérésekalapján számított helymeghatározási adataikat többfelé használták — de térképi ábrázolások nem maradtak fenn róluk. Ilyen volt Mátyás király korában a minden bizonnyal Regiomontanus nevéhez fűződő, az ő mérései és számításai alapján meghatározott első budai kezdőmeridián. Az egykori csillagda koordináta adatait nem ismerjük, és így helyét pontosan nem tudjuk megállapítani. Az első térképi ábrázoláson szereplő magyar kezdőmeridián Mikoviny Sámuel munkásságával kapcsolatos, aki az 1700-as évek első évtizedeiben a pozsonyi kezdőmeridiánt méréseivel és számításaival meghatározta, és számos térképén a földrajzi hosszúságokat ettől kiindulva tüntette fel. Tudomásunk van arról is, hogy az egykori nagyszombati csillagvizsgálóban is végeztek hasonló méréseket és számításokat, kijelölték a nagyszombati kezdőmeridiánt is és azt is tudjuk, hogy ezt a tudományok fáradhatatlan művelői és szolgái, Hell Miksa és Weiss Ferenc végezték el 1757-ben. Sajnos, mind ez ideig nem került elő olyan térképi ábrázolás, mely ezt a kezdőmeridiánt feltüntetné. Hell Miksa és Weiss Ferenc szorgalmas tevékenysége annál nagyobb jelentőségű a második budai kezdőmeridián kijelölésével kapcsolatban. Ugyanis a nagyszombati egyetem Budára költözésekor Mária Terézia 1777. február 10-i,a Helytartótanácshoz intézett iratában az egyetem székhelyéül a budai várban az akkori királyi palotát jelölte ki. Az egyetemi csillagvizsgáló a várpalota tornyában nyert elhelyezést. Az obszervatórium létrejöttét Hell Miksa nemcsak élénk figyelemmel kísérte, hanem annak kialakításában tevékenyen közreműködött és a Weissszel folytatott levelezése során utasításokat és pontos leírásokat küldött a csillagvizsgáló kupolájának építéséhez A budai kezdőmeridián 200 éve állandó hajóhíd Pest és Buda között A hátsó borítónkon látható Barabás akvarellhez A közlekedés a két testvérváros, Buda és Pest között mindig nagy problémát jelentett. Tudomásunk van arról, hogy az északi részen — a Császár és a Lukács fürdők közelében — már a rómaiak idejében is voltak dunai átkelőhelyek, sőt, hidat is építettek a mai Hajógyári sziget és a pesti part egykori római erődje között. Római átkelőhely volt az Erzsébethíd pesti hídfőjénél is. A törökök kiűzése után úgynevezett M

repülő-híd", azaz kötélhez erősített hajók segítségével történt Pest és Buda között a közlekedés; utóbb 42 dereglyén nyugvó fahidat raktak a Dunára, amint azt Hunfalvy János leírásából ismerjük. A fahíd azonban decembertől márciusig — jégzajlás idején — használhatatlan, amellett keskeny is volt, úgyhogy nyáron — alacsony vízálláskor — olykor mélyre süllyedve veszélyessé tette a rajta való átkelést. Ha a Duna erősen befagyott, szalmát raktak le a Duna jegére. azt hóval szórták tele és ezen a „jéghídon" a túlsó partra emberek, lovak, kocsik egyaránt átmehettek. Állandó híd építésének szándékáról elsőnek Bonfini művéből szerzünk tudomást. Zs'grnond (1387—1437) és Mdtyás (145»—1490), a hídépítést kedvelő renaissance-korban élő tevékeny és hatalmas építtetők, állandó Duna-hidat, ,,pons perpetuát" terveztek. A Belvárosra és a Lipótváros belső kis részére szorítkozó kicsiny Pest s ugyanígy Buda — különösen a budai külvárosok — a maguk külön elszigetelt életét élték. Azonban a két város népessége és ezzel forgalma is egyre inkább nőtt, és egyre nagyobb problémája lett a két testvérvárosnak az egymás közötti közlekedés, mely főleg a hajóhídon bonyolódott le. A hajóhidat azonban, ahányszor hajó ment fel-vagy lefelé, szét kellett bontani és ilyenkor gyalogosok, lovasok és kocsik tömegével várakoztak mindkét hídfőnél, arról nem is szólva, ha a hullámverés következtében elszabadult pontonokat kellett összefogdosni. Ilyenkor órákra megszakadt a forgalom és élelmes csónakosok szállították át a túlsó partra a várakozni nem akarókat. 200 éve — 1767-ben — a mai Lánchídtól délre épült az állandó hajóhíd, amely a pesti oldalon a mai Vigadó téren, a Deák Ferenc utca végén ért partot, a budai oldalon pedig az Ybl Miklós téri Kioszk irányában. Innen könnyen lehetett elfutni a Krisztina- és Vízivárosba egyaránt, a legkevésbé meredek és lejtős úton pedig fel a Várba. Az állandó hajóhíd megépítése után tíz évvel — 1777-ben — nyitották meg a Várkapunak vagy Újkapunak — a későbbi Ferdinánd-kapunak — nevezett átjárót, amely a hajóhídtól az Apród utcán át, a Szarvas-ház és Semmelweis szülőháza mellett, vezetett a Várba. A lámpákkal is felszerelt, két kocsinyom szélességű, 57 hajóból álló híd egyik gyalogjáróján Pestre, a másikon Budára közlekedtek. Ezen a hídon az átkelésért a gyalogosok egy krajcárt, a jéghídon kettőt fizettek. 1767 után még 71 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1838. szeptember 27-én sok vita után megszülessék a Lánchíd megépítésére a szerződés, amelyet azután az 1840. évi országgyűlés törvényerőre emelt. A hosszú huzavonának az volt az oka. hogy a nemesség vámmentességi kiváltságáról nem akart lemondani. Dr. Berti Béla A budai Vár látképe a 18. század végén. Előtérben a tabáni városrész. (A palota tornyában volt az egyetem csillagvizsgálója) szükséges méretekről. Az egyik levelében lehangoltan arról panaszkodik, hogy fáradozásaiért nem kapott jutalmat, sőt, még budai utazásának a költségeit sem akarják megtéríteni, pedig — mint írja — nemcsak a mozgó torony, hanem az egész obszervatórium az ő munkásságának az eredménye. A toronyépület a csillagda elhelyezésére nem volt túl alkalmas, mert a főfalakból alakult négyszög átlói a négy fővilágtáj felé, az ablakok pedig a mellékvilágtájak felé fordultak. Weiss Ferenc az obszervatórium fáradhatatlan csillagásza volt, aki hoszszadalmas mérések és számítások alapján meghatározta a budai csillagvizsgáló földrajzi fekvését, melynek adatai: földrajzi szélesség = 47°42'15" — földrajzi hosszúság Ferrótól keletre = = 36°42'15". Annak ellenére, hogy méréseit és számításait nagy gonddal végezte, a mérőeszközök tökéletlensége miatt pontos eredményt nem kapott. Az egyetemet néhány év múlva átköltöztették Pestre és a csillagda is más épületben nyert elhelyezést. Ám a Weiss által kiszámított és meghatározott budai kezdőmeridián tovább élt, és számos térképünkön ezzel az elnevezéssel szerepel. Ezek közül figyelmet érdemel Lichtenstern 1794-ből származó, Komárom megyét ábrázoló térképe, melynek keretvonalában a ferrói és a budai kezdőmeridiánok adatait tünteti fel, mégpedig a felső keretvonalban: „Distancia Occidentalis a primo Meridiano per Budám transeunte Tempore", az alsó keretvonalban pedig: „Longitudo Geographica Sive Distancia Orientális primo Meridiano per Insulam Ferro Transeunte in partibus Aequatoris". Ha a térkép keretvonalában feltüntetett adatok alapján kiszámítjuk a ferrói és a budai kezdőmeridiánok közti különbséget, akkor az eredmény Weiss Ferenc előbb említett adataival nem egyezik. Arra tudunk következtetni, hogy a térkép szerzője mind a két meridián adatát és azok hosszúságkülönbségét valamelyest ismerte. A pontatlan adatok viszont arra utalnak, hogy a hiba vagy a szerző figyelmetlenségéből ered, vagy pedig nem rendelkezett pontos adatokkal. Egyébként a térkép elég sok rajzi pontatlanságot is tükröz, így feltehetően a földrajzi hosszúsági és szélességi adatokban jelentkező eltérések a szerző hibájából származtak. Ennek ellenére ezt a térképet tekintjük az elsőnek, mely — az immár második — budai kezdőmeridiánt térképi ábrázolásban szemlélteti. A múlt század elejének legnagyobbszabású magyar térképészeti alkotása, a Görög—Kerekes Magyarország megyéinek mintegy 60 térképét tartalmazó atlasza, a földrajzi hosszúsági adatokat minden térképlapján a budai nullmeridiántól kezdve számozza kelet vagy nyugat felé. A fentieken kívül a többi között említést érdemel még az 1822-ből származó Esztergomi egyházmegye térképe is, mely az előbbiekhez hasonlóan a hosszúsági adatokat szintén a budai kezdőmeridiántól kezdve számozza. Dr. Gazdag László 43