Budapest, 1967. (5. évfolyam)
2. szám február - Szabolcsi Gábor: Emberek, nem gépek III.
A déli városrész, háttérben a Dunával Nagy Zoltán felvétele A Maulbertsch-freskó részlete gatjaa látogatót: nézze meg a Fehérektemploma remekbe faragott rokokó asztalosmunkáit, a székesegyház Maulbertsch-freskóját — mely arról vall, hogy az osztrák mester idős korában is érzékenyen reagált a korstílus Vácott születtem, bár ez, a mindkét fél beleegyezése nélkül történt esemény sovány magyarázata lenne, miért szeretem eztavárost? Inkább gyanakodhatnék ifjú koromra, amikor a hazai és a külföldi utazások nyomán az ódon és akkor bizony csendes kis város sok, addig meg nem látott szépségét fedeztem fel; méginkább az elmúlt évtizedre, amikor munkám során legjobb barátaimmal, munkatársaimmal tudományos kutatással tártuk fel és elemeztük Vác történeti, művészeti, városképi értékeit. Kevés, amit a török kiűzése előtti időkből a városban láthatunk. A Ferences-templom dombja talán magában rejti a várszékesegyház, még inkább Báthori Miklós palotájának romjait. Báthori építkezéseinek néhány reneszánsz töredéke (a székesegyház szentélykorlátja, a püspök címerei) arról tanúskodik, hogy Mátyás budai műhelyéből, tehát a legfrissebb forrásból vette át az új művészeti ízlést. A középkori várból és városfalból csak az elrontott ,,Hegyes" torony és a nemrég feltárt, az új gimnázium udvarán bemutatott kaputorony falmaradványa látható. Mint a legtöbb, egyházi földesúr alá tartozó városunkban, így Vácott is a barokk volt a nagy építkezések korszaka. E stílusnak is kései klasszicizáló formája, mely Vácra alig pár évesévtizedes késéssel, Canevale francia építész révén közvetlenül Párizsból származott át. A székesegyház homlokzata és a ,,Kőkapu"-nak nevezett diadalív a reformkori klasszicizmus legfontosabb előfutárai a magyar építészetben. E stílus visszfénye tükröződik a Március 15. tér és Kisvác egyes házain is. Itt van az ország talán legszebb barokk hídja, a Gombás-patakon, melyet Damjanich vörössipkásainak diadalmas rohama írt be szabadságharcunk történetébe. A város, alacsony házaiból kinyúló templomtornyaival, még többet is mond. Aligha van még egy településünk, mely ilyen önfeledten tárulkozna ki, fordulna a Duna felé és használná ki azt a városképi előnyt, amit a hatalmas folyam partja nyújt. Minden szépségét megmutatja a Pokolcsárda teraszáról, hívogatja mindazokat, akik Pestről csak egy jó ebéd, vagy vacsora kedvéért rándultak ki ide, esetleg hajón érkeztek Esztergom felől. Hívo-A Diadalív Részlet a Tanácsház homlokzatából A Gombás-patak hídja