Budapest, 1967. (5. évfolyam)
11. szám november - A címlapon: Gink Károly felvétele
Udapest V. ÉVFOLYAM 11. SZAM 1967 N OVEMBER Í1 FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest V. József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre .... 60,— Ft egy évre... 120,— Ft 67.2961 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Dr. Gerelyes Ede: Az Iparcsarnok 2 Dr. Sárkány Jenő: A főváros csecsemőhalandóságáról 6 Czagány István: Budavára középkori társadalma II 9 Gondos Ernő: Temetetlen halottaink (tárca) 14 Gink Károly: Budapesti munkások (fotók) 18 Keszthelyi Zoltán: Szerelmem tárgya: Budapest 20 Kunszery Gyula: Ady Endre Budapesten 22 FÓRUM Dr. Palotás Zoltán, Halmos Benedek, dr. Zoltán Zoltán írásai 26 Dr. Pápa Miklós: A Hármaskúttető 32 Radó Dezső: A Fővárosi Kertészet 100 éve 34 Szabolcsi Gábor: A XXII. kerület 37 Dr. Brenner János: A párizsi régió 42 Nádass József tárcája, Szabó Pál emlékezése, Mezei András, Rudnai Gábor versei A címlapon: Gink Károly felvétele A hátsó borítón: Révész Imre: Panem (részlet). Horvai István felvétele Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD,a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, az Építésügyi és Városfejlesztési Min. főosztályvezetője, TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Sarlós István Fél évszázad mérlegén Aszervezetten együtt élő emberek gyakran emelik ünneppé a közösségük történelmében jelentős szerepet játszó események évfordulóját. Az évforduló megünneplése alkalom az adott eseménynek és társadalmi hatásának értékelésére, lehetővé teszi, hogy a régi gondolatok és sikerek jegyében új elhatározások szülessenek, és lehetővé teszi, hogy a hasonló gondolkodásúak, határon innen és túl, egymásra találjanak. Minden népnek vannak nemzeti ünnepei — de kevés olyan nemzeti ünnep van, amelyet hasonló ok és cél miatt azonos módon ünnepelnek meg a különböző népek. Ezek közül kettőt a forradalmi munkásmozgalom adott a világnak. Lassan hét évtizede lesz annak, hogy a munkások a munka ünnepeként emlékeznek meg a világ minden sarkán a szimbolikus jelentőségűvé vált május elsejéről. Több mint egy negyedszázadon keresztül ez volt az egyetlen nemzetközi ünnepe a forradalmi osztálynak és a mozgalomnak. 1917-ben azonban, részben a májusi gondolat jegyében is, a világ egy részén végleges győzelmet aratott a proletárforradalom, s győzelmével a nemzetközi öszszefogás és a forradalmi fellendülés olyan lehetőségét teremtette meg, amely indokolttá tette, hogy november 7-e — a Szovjetunió nemzeti ünnepe — ünnepe legyen mindazoknak, akik maguk is hívei és harcosai a mi eszméinknek. A második világháború után kialakult új helyzetben létrejöttek a népi demokratikus államok, s mivel szabadságuk, önállóságuk és függetlenségük forrásának tekintik az októberi forradalom győzelmét — az évfordulót évről évre a saját nemzeti ünnepükként is megülik. Egyre szélesebb körben tekintik november 7-ét jelentős évfordulónak, s különösen így van ez idén, amikor a szovjet nép sok megpróbáltatás, küzdelem és győzelem után az 50. évfordulót ünnepeli. Nehéz lenne röviden összefoglalni azt, hogy mit jelent a proletárforradalom győzelme a világ számára. Jelenti egy új, valóban forradalmi és népi hatalom létrejöttét. Jelenti egy új és szervezett gazdasági erő kialakulását, amely képes arra, hogy megteremtse a szocialista társadalom minden feltételét. Jelenti olyan kor kialakulását, amelyben a tudás az egyének és a társadalom egésze számára nemcsak hozzáférhető, hanem mindennapos létféltétel is. Jelenti olyan anyagi és erkölcsi erő kialakulását, amely a szocialista célokért küzdők államának megvédésén túl, másoknak is hathatós segítséget tud adni felszabadulásukhoz és önálló állami életük megteremtéséhez. Minden, ami a szabad, boldog és békés éléshez szükséges, benne van az októberi 1