Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Puruczki Béla: Kiránduló kalauz

sonló elvek alapján épült az új főváros, Brasilia — Rio de Janeiro helyett.) A régi város felett terpeszkedő hatalmas Citadella tanúskodik a múltról. A Citadellán belül a többévszázados házakban nagyjából úgy élnek még az emberek, mint a múltban. A Citadella körüli földszintes, sűrűn egymás mellé épült házak, szűk kis utcák igen bizarr ellentétét képezik az új városrészek széles útjainak, modern, több emeletes házainak, villanegyedeinek. Ankara 800—1000 méter magas fennsíkon fekszik; ez határozza meg éghajlatát. A tél hideg, a nyár száraz és meleg. Ennek ellenére a fővárost hatalmas parkokkal díszítették, szép virágokkal, fákkal, tavakkal. Mindezt akkor tudjuk igazán értékelni, ha a repülőgépről — Ankara felé közeledve — látjuk, hogy a környező táj a hosszú száraz és forró évszak következtében milyen kopár! Ankara történelme is igen változatos: a perzsák, Nagy Sándor és a rómaiaik is birtokolták, a középkorban a bizánci birodalomhoz tartozott. Később a szeldzsuk törökök és a keresztes hadak váltakozva foglalták el, majd véglegesen az ozmán törökök birtokába került. 1402-ben Ankara mellett zajlott le a híres csata Bajazid szultán és Timur Lenk között, amely után az utóbbi hatalmas piramist rakott a levágott török fejekből. 1920-ban Ankara volt az új-török mozgalom központja és 1923-ban vált az új török köztársaság fővárosává. A középületek többsége, valamint a város nagy része a két világháború között épült. Ezt már modern várostelepítés, széles utak, jó közlekedés jellemzik. A második világháború után az építés üteme nem lankadt. Sok modern bérház és kertes villa épült, most már főként a domboldalakra felfutóan, szép kilátással a városközpontra. Emellett újabb középületeket is emeltek. A követségek épületei és néhány toronyház, mint pl. a nagy áruház és a hipermodern szálloda, a legkényesebb igényeket is kielégítik. A szálló tetőteraszáról és a vendéglőből gyönyörű kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. A főváros tömegközlekedését elsősorban autóbusszal és trolibusszal oldották meg. Villamost, korszerűtlensége miatt, nem építettek. Sok a magánautó és a taxi. Érdekes közlekedési mód az irány-taxi vagy osztott taxi, törökül „doimus". Az ilyen taxik a város különböző pontjáról indulnak, meghatározott útvonalon és adott végcéllal. Az indulási helyeken lassan haladva veszik fel az utasokat. Egy taxi egyszerre 5 utast szállít. Egy-egy utas a viteldíj 1/5-ét fizeti. Ha valamelyik utas a végcél előtt kiszáll és a sofőr új utast vesz fel a helyére, a többletkereset már az övé, hiszen az első öt utas már megfizette a végcélig járó viteldíjat. Az egyedül utazó utas viszont ugyanolyan hoszszú útra kb. kétszer annyit fizet, mint az 5 utas együttvéve. Persze, az ilyen taxi közvetlenül oda viszi az utast, ahová az kívánja. Ankara, az új Törökország fővárosa egyre jobban fejlődik, egyesítve magában az európai modernséget s a kisázsiai Anatólia ősi hagyományait. A kereskedelem központja viszont továbbra is Istanbul maradt. Sebestyén Tibor A szálloda, amelynek tetőteraszáról gyönyörű kilátás nyílik a városra (A szerző felvétele) Ankara városközpontja (Az MTI Külföldi Képszolgálata fotói) "illllllllllll