Budapest, 1967. (5. évfolyam)
10. szám október - Dr. Csorba János, Kécsy Ferenc, dr. Maksay László írásai
Kőbánya a János-hegy oldalában a Tündérszikla fölött (Birgés Árpád felvételei) men hívja fel afigyelmet a fenyegető veszélyekre. .. Azután teltek-múltak az évek, az évtizedek. Ma, felszabadulásunk 23. évében Újlak és Óbuda a főváros belterületének számít. És itt a belterületen a modern technika vívmányainak felhasználásával, fokozott ütemben bányásszák az agyagot, lazítják a hegy lábát. És mivel napjainkban az „esztétikai követelmények", a „városkép korszerű kialakítása" is döntő szempont fővárosunk tovább fejlesztésénél, így többszörös a károkozás, ami végső soron népgazdasági szinten jelentkezik. Ezt semmiképpen nem ellensúlyozza az, hogy a termelt tégla és cserép helyben van; ezáltal megtakarítjuk a szállítási költségeket. Soha nem érvényesült jobban az örökérvényű mondás, mint éppen ennél a helyzetnél: „Amit megnyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon." Még pedig többszörösen. Mert a téglát távolabbi gyárakból is ide lehetett volna szállítani . . . Mindezek után szinte tragikomikus a kialakult helyzet. Államunk fenntart egy főhatósági jellegű intézményt, az Országos Természetvédelmi Hivatalt, amelynek határozatait — ki tudja, milyen okokból?— éppen úgy nem hajtják végre, mint ahogy annak idején fütyültek a Fővárosi Közmunkák Tanácsának ebben az ügyben hozott határozataira. Itt van például a Remete Szurdok esete. Fővárosunk egyik természeti ritkasága, a budai hegyek egyik ékessége. Amikor — vagy öt évvel ezelőtt — híre ment, hogy itt meszet akarnak égetni — sokan hitetlenkedve csóválták fejüket. Megmozdult a természetkedvelők sokszázezres tábora is. Tiltakozó írások jelentek meg a sajtóban, amelynek eredményeképpen hazánk minden természeti ritkaságának védelmezője, gazdája, az O. T. H. meghozta határozatát . . . Azóta a Remete Szurdok egy romhalmaz; bejáratánál mészégető kemencék sora és meddőhányók tömege . .. Sokat hallunk mostanában a hárs-hegyi campingről. Valójában sem a Nagy- sem pedig a Kis-Hárshegyen camping nincs. Ellenben a Budakeszi út mellett, a Dénes útnál a szemben levő domboldalon valóban található egy sátorváros, mely felhúzódik csaknem a dombtetőig. Ezt nevezik hárs-hegyi camping-nek. Az erdő borította domb földrajzi neve Ferenchalom, amely mögött északra egy csodálatosan szép fekvésű, kiszélesült völgy terül el, a Kurucles. Ez után következik csak a Kis-Hárshegy hosszan elnyúlt lábazata. Ha a Ferenchalomra egy északi magaslatról, a Hárs-hegyről, vagy a messzebb levő Látó-hegy felől vetünk pillantást, nem is sejthető a déli lejtőjén elterülőnemzetközisátorváros. Ellenben megdöbbentő kép fogadja a szemlélőt. Az erdő borította gyönyörű domb északi oldalában vakítófehér bevágások, friss robbantások nyomai. Két kőporbánya is nyílt egyszerre a Ferenchalom északi lejtőjén, tönkretéve a gyönyörű táj hangulatát súlyosan veszélyeztetve az ugyanezen dombon levő sátorváros lakóinak nyugalmát és magát a sátorvárost. Senki nem tud választ adni arra, hogy ki adott itt engedélyt bányák nyitására. Ha már így áll a helyzet, valóban égetően sürgősen kellene a legfelsőbb fórum határozata a budai hegykoszorú védetté nyilvánítására. Mindenütt a világon, messze a lakott helyektől is védetté nyilvánítják a különleges természeti szépségekkel rendelkező helyeket. A budai hegyek páratlan értékét az adja meg, hogy egy világváros területén helyezkednek el. A kétmilliós Budapest világhírű fekvését, egyedülállóan szép panorámáját kizárólag ennek a hegykoszorúnak köszönheti. Páratlan lehetőségek kínálkoznak itt idegenforgalmi szempontból megfelelő szálloda-és kilátórendszer létesítésével. A védetté nyilvánítás halogatása már eddig is jóvátehetetlen károkat okozott benne. Kécsi Ferenc * Kécsi Ferenc „Budapest — bányaváros" című írása — néhány szakmai szempontból kifogásolható pontatlansága ellenére — valóban aktuális kérdéssel foglalkozik, amelynek megoldására a főváros több évtized óta különböző erőfeszítéseket tett, sajnos, mind ez ideig elég kevés eredménnyel. Egyébként a tények megvilágítása érdekében — amennyiben ez a téma közérdeklődésre tarthat számot — tájékoztatásul annyit közölhetünk, hogy megállapodásunk van az illetékes szakhatóságokkal arra nézve, hogy úgy az óbudai téglagyárak, mint a mészkőbányák 1970-ig bezárólag budapesti tevékenysfffcdket befejezik és ez után mód lesz a táj- és természetvédelmi helyreállítási munkák megkezdésére. Heincz Mihály, a Fővárosi Tanács V. B. osztályvezetőhelyettese 28 ISZLAIZOLTÁN A KÖVES UTCÁBAN Utcakövek, az utcakövek állomás száraz oldalán. Sziklából hasadt idegszövet, egymásra váró koppanás. Szurokhálóba foglalt tartás. Holtbiztos, nem múló kötés. Sínpár: vékonyodó sikoltás a töltés rugalmas kövén. Hallom a lépést. Este van már. Görnyedt fa körül tört üveg. Giccset böngésző, kelletlen lány: redőnyt zuhint a szürkület. Látom: a csöndes részeg előtt billen a táj s akár egy falon kúszik „föl", mintha konok erőd rajzát rohamozná az uton.
