Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Czagány István:Budavára középkori társadalma

kivégzik, Lajos pap börtönben pusztul el. A kivégzettek máglyája füstjénél tiporják el a politikai és gazdasági önállóságra törekvő budavári polgárságot, amely ezekután már csak bűnbocsánatot kérhet az új királytól. A társadalmi ellentét harmadik oldala tehát ezek szerint politikai jellegű. Jelentősége sokkal nagyobb, mint az előbbi kettőé, mivel általa Budavára polgársága már a városépítés korában (1243—1307) beleszól az ország külpolitikai történetébe. A polgárság gyengesége azonban lehetetlenné tette, hogy ez az ellentét másfajta megoldáshoz jusson akkoriban. * Az emiitett három társadalmi réteghez — vagyis az őslakossághoz — hamarosan, legkésőbb 1249 táján csatlakozik egy negyedik is. Az olasz és francia, belga—flamand telepes családok rétege, amelyet „latinusok" gyűjtőnévvel jelölnek az egész középkor folyamán. Később kialakul a kereskedő-patrícius réteg is németekből és flandriaiakból. A várbeli nép zöme IV. Béla király korában foglalkozására nézve katona. Eleinte nincs a lakosság sorai között sem iparos, sem kereskedő, ezért a polgári rend szerepét lovagok és comesek játsszák. Az öröklött magyar feudális főnemességnek sincs egyetlen képviselője sem közöttük. Éppen ezért kezdetben Budavára főtisztviselője nem arisztokrata, hanem polgári villicus. Ez megfelel a király által kinevezett rectornak, aki később iudex is, azaz mai néven királyi kormánybiztos, várkapitány. IV. Béla király 1264-ben felfüggeszti a város autonómiáját: olyan katonai parancsnokot helyez a város és a vár élére, aki egyben a város közigazgatásának, valamint igazságszolgáltatásának is a feje. Többek közt ez is igazolja déli kúriája felépítésének befejeztét. Ám az uralkodótól kapja — már korábban — az első kiváltságot is a Vár újtelepes lakossága. Ez a budai pénzverőkre vonatkozik, akiket a vám alól mentesít IV. Béla király 1255. július 25-i oklevele. Nem sokkal későbbi időből — 1270 körűiről — ismeretes az első budai céhet megelőző, társadalmi közösségre vonatkozó közvetett adatunk. Ezt a budai mészárosok 1482. évi céhlevele tartalmazza és joggal nevezhetjük a magyarországi céhszervezet kialakulása előtti, legkorábbi írásos emléknek. Eszerint már (nyilván IV.) „Béla király oklevele" rendelkezett a mészárosokkal kapcsolatban az állatbőrök eladásáról — ami azt jelenti, hogy már 1270 előtt közösen árulhattak, tehát bizonyos szövetségben éltek. A mészárosok fejlett középkori, társadalmi szervezettsége mellett tanúskodik a budavári mészáros-confraternitás (testvérület) fennállta is. Ennek ellenére jelentkezik szakmai közösségükön belül az etnikai ellentét. A magyar mészárosok a Mária Magdolna-templom körül laknak, állandó árusító bódéik a Szombat-kapu mellett állnak. A német mészárosok a Nagyboldogasszony-templom mellett helyezkednek el. Ezért indul a „német mészárosok utcája" a mai Szentháromság-térből dél felé, a Nagyboldogasszonytemplom Szent László-kápolnája irányában, még a XV. században is. Helyrajzi szempontból a lakosság elhelyezkedése a templomok köré csoportosul. Húsz esztendő leforgása alatt jelentős — ha talán nem is összefüggő — települési egységek keletkeznek. Ezeknek nagysága — középkori szokás szerint — plébániájuk személyzetének létszámáról olvasható le a legjobban. Ezzel kapcsolatban 1267—1270 közöttről ismerjük Keresztélyt, a Nagyboldogasszony templom lelkészét, míg a Mária Magdolnatemplom plébánosáról csak 1276-ból való az első írott adatunk. Ugyancsak 1276-ból való az a tanúkihallgatási jegyzőkönyv is, amelyet az Árpád-házi Szent Margit életének megvizsgálására küldött pápai bizottság vett fel. Bár a jegyzőkönyv hiányos és a végén csonka is, a budai lakosság nemzetiségi összetétele szempontjából igen jelentős dokumentum. Kiderül belőle, hogy annak idején 110 tanúvallomás közül 107 magyar nyelven történt. Ennek alapján nagyon valószínű, hogy a Várban is a magyarok és a „latinus"-ok lehettek többségben a németekkel szemben. A német polgárelem azonban hamarosan jelentős túlsúlyra tett szert a város kormányzásában, mert a városi tanácsban csak egyegy magyar esküdt található. A főbíró pedig mindig az uralkodó német rétegből kerül ki. Bár a magyar plébánia jóval tekintélyesebb hivő lélekszámmal rendelkezik a város alapításakor mint a német, a Nagyboldogasszony templom német plébánosa mégis csak 1298-ban ismeri el a magyar plébánia szabad plébánosválasztási jogát. Ugyanezen idő alatt új társadalmi rétegként jelentkezik Budavárában a zsidóság, amely külön negyedben lakik. A városban az 1250. évtől kezdve jelennek meg a zsidók, bár a bécsi zsidó Henel pénzverő-kamaraispán és fiai már 1250 előtt költöznek Budára, ők alapítják a déli zsidónegyedet. Ennek első okleveles említése 1292-ből maradt ránk, de más adatokból kitűnik, hogy már 1279-ben léteznie kellett. Zsinagógájáról először 1307-ben tesz említést a Bécsi Képes Krónika. Mint említettük, a város vezetésében már 1264-ben bizonyos differenciálódás következik be. Később, 1298-ban pedig a rector-iudex mellett találunk már egy állandóan Budán lakó alnádort is Barleus comes személyében, aki a királyi palota őre. Hasonló szerepet tölt be 1265-ben Walter comes kamaraispán is, aki a királyi, déli kúria építésszervezője. FORRÁSMUNKÁK: Schier Xistus: Buda sacra sub priscis regibus. Bécs. 1774. Némethy Lajos: Nagyboldogasszonyról nevezett budapestvári főtemplom történelme. Esztergom. 1876. 21, 22, 29. Salamon Ferenc: Budapest törcénete. Budapest. 1885. II., III. k. Divald Kornél: Budapest művészete a török hódoltság előtt. Budapest. é. n. 64. Divald Kornél: Magyarország művészeti emlékei. Budapest. 1927. 68. Hóman Bálint—Szekfü Gyula: Magyar történet. 1935. Budapest II. k.337. 561. Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza. Tanúim. Bp. Múltjából. IV. k. Budapest. 1936. 69—71. M. Takács Marianna: A budavári Mátyás-templom, a Nagyboldogasszonyról nevezett Koronázó Főtemplom. Bp. 1940. 7. Gárdonyi Albert: A hétszázéves Budapest. Bp. é. n. 15—33. Pataki Vidor: A budai vár középkori helyrajza. Kiadatlan első rész. Budapest. 1944. 3. fej. Tájékozódás a középkori Buda városában templomok, kapuk szerint. £ntz Géza: A Kapisztrán téri Mária Magdolna templom története. Horler — Pogány: Budapest műemlékei I. k. Bp. 1955. Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. Tanúim. Bp. Múltjából. XIV. k. Budapest 1961. 127. Kubinyi András: Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában. Tanúim. Bp. Múltjából. XIV. k. Budapest. 1961. 7, 8. Lederer Emma: Magyarország története a feudalizmus korai szakaszában. Magyarország története. I. A M. T. A. Tört. tud. Int. Budapest. 1961. 130. 156. Kubinyi András: A király és a királyné kúriái a XIII. századi Budán. Arch. Ért. 1962. évi 2 sz. Budapest. 1962. 162. 7olnay László: „Opus castri Budensis." A XIII. századi budai Vár kialakulása. Tanúim. Bp. Múltjából. XV. k. Bp. 1963. 46— 59. Ge'ev/ch László: A budai vár feltárása. Budapest. 1966. Erhard Schön: Buda városának látképe a Mária Magdolna-templommal. I$41 előtti állapot. Steffan Homer 1541-ben Nürnbergben megjelent Hans Sachs budai ostroménekéből. 18