Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Abody Béla: Zaci

A SZERKESZTŐ POSTAJA Zboray Ferenc. Bp. II. A Babits Mihály sétány megnyitását sürgeti. „Ma — Írja — a sétányt egy fal zárja el, s emiatt évtizedek óta meg vagyunk fosztva a gyönyörű kilátás élvezésétől. Tudom, hogy az eljárt szakasz egy része külföldi tulajdonban van, de vajon a kisajátítási törvény nem adna lehetőséget a terület megszerzésére? Ugyanez vonatkozik a Halászbástyától a volt Külügyminisztériumig elterülő panoráma útra is. Azt hiszem, valamennyi fővárosunkat szerető ember nevében kérdezhetem: mikor valósul meg a volt főhercegi palotától kiinduló és a volt Külügyminisztériumig tartó, öszszefüggő sétány? "— Szilágyi Lajos elvtárs, a Városrendezési és Építészeti osztály vezetője, a levélíró kérdésére válaszolva megjegyzi, hogy a probléma megoldása szerinte is időszerű: „A Babits Mihály bástyasétány körüljárhatóságot biztosító megnyitásának tanulmánytervét a Budapesti Városépítési és Tervező Vállalat az elmúlt évben elkészítette. A rendezés hat magyar állami és egy külföldi tulajdonbanlevő ingatlant érint,és közel 2 millió forint összköltséggel lebonyolítható, olyan igénnyel, hogy a sétányt babakocsival, tehát lépcsők nélkül, belehet majd járni. A másik javaslat, mely a Halászbástyától délre fekvő várfalak felső körüljárására vonatkozik, a történelmileg kialakult beépítés miatt nem valósítható meg, ti. helyenként az épületek a várfalakra épültek. — Terveink szerint a Babits sétány rendezésére már a következő ötéves tervben sor kerül." SZ. S. Bp. XII. - A „Budai Krónika" 1939-es évfolyamából kimásolt cikkeket elolvastuk, de a közléstől természetesen elállunk. Boór Vilmos, Bp . I I . -írja: „Októberi számukban érdeklődéssel olvastam Szalatnai Rezső cikkét Savoyai Jenőről és várbeli szobráról. Magam is csodálkoztam, hogy ezt a szobrot a helyén hagyták annak idején, amikor például olyan szobrok is eltűntek a közterekről, mint az Andrássy Gyuláé (akit a szabadságharcban vitt szerepéért in effigie kivégeztek, s aki legalább annyit tett fővárosunk fejlesztéséért, mint József nádor). Savoyai Jenő szobrának azonban — véleményem szerint — sehol sem lehet helye ebben az országban. A herceg nem érdemel kíméletet. A lova annál inkább. Az valóban szép. Ezért az lenne a javaslatom, hogy Eugéniót egyszerűen le kellene emelni a lóról s helyébe Mátyás királyt megmintázni. Gondolom, a szerszám és a nyereg korhű átalakítása nem jelentene megoldhatatlan problémát egy ügyes szobrásznak. Ez lenne talán a legegyszerűbb és — ami szintén nem utolsó szempont — a legolcsóbb megoldás." — íme, közre adjuk javaslatát, de azzal a megjegyzéssel, hogy mi nem értünk vele egyet. A törpe herceg valóban közhírű magyargyűlölő volt, sokat ártott a magyaroknak, sőt népírtási tervek is foglalkoztatták. Viszont mégiscsak jelentős része volt abban, hogy a —másfél századig hadszíntérnek rezervált —pusztuló ország, félgyarmati sorban ugyan, de talpra állhatott. Ha nem volna szobra, aligha javasolnánk, hogy most emeljünk neki, hiszen az objektív történelmi értékelésen túl az emlékművek létesítéséhez valamiféle szubjektív, érzelmi indíték is kívántatik, tartalmasabb annál, amely a magyarságot Savoya hercegéhez köti. De a meglevő szobrot, amely egyébként művészi rangú alkotás, ne romboljuk szét; költöztessük el inkább a történelmünk legnagyobbjait illető helyről. Véleményünk szerint is olcsó megoldás lenne kicserélni a szoboralakot pl. Mátyás királyra — ám ez nem elsősorban gazdasági szempontból lenne olcsó. — Egyéb javaslataira még visszatérünk. Máthé Márta, egyetemi halig. Szentendre. A szeptemberi számunkban közölt „A magyar Skansen kalandos története" c. cikkhez fűz néhány észrevételt, majd így folytatja: „Nagyon örültem — s azt hiszem, más is — a hátlapon közölt egészen kiváló reprodukcióknak, s igen elszomorított, amikor az egyik szám hátulján a várvavárt szép reprodukció helyett reklámfotót találtam. Kérem, folytassák a reprodukciók közlését, eddigi jó hagyományuk szerint, s az sem lenne rossz, ha a hátsó címet és emblémát is elhagynák. Sok reprodukció-gyűjtő örülne ennek, úgy hiszem."— Kedves levelét, észrevételeit, javaslatát köszönjük. A lehető leggyorsabban megvalósítottuk — mielőtt a levelét megkaptuk volna —, annyira magunk is ugyanígy vélekedtünk. Sebek Ferenc, Bp.XIV. Júliusi számunk második üzenetében megtalálja a választ megjegyzéseire. Legfeljebb annyit fűzhetünk még hozzá: az olvasók érdeklődése vidéken s növekvő érdeklődése külföldön igazolja a szóban levő szerkesztési elvet. Azt tudniillik, hogy Budapest nem csupán egy nagyváros, hanem az ország fővárosa is, a Budapest nem csupán helytörténeti folyóirat, de az urbanisztika általánosabb kérdéseinek is fóruma. Számba véve ezeket a tényezőket, úgy véljük: rosszul tennénk, ha Budakalász —Csömör—Vecsés — Érd — Budakeszi körzetében lezárnánk a folyóirat látóhatárát. Dr. Zsigmond László, Bp. X V 11. „A mai lakástörvények — írja — sok tízezer családnak lehetetlenné teszik, hogy saját tulajdonú családi házában otthont találjon. A sok áldozatot kívánó ház falai, fenntartásának gondja a tulajdonosé, de otthont olyanoknak nyújt, akik majdnem ingyen lakják, és a fenntartás költségeiből sem veszik ki a részüket. . . A jelenleg érvényes törvények azt is lehetővé teszik, hogy ugyanaz a lakó, aki 30—40 forint lakbért fizet, 6 — 700 forintot szedjen be albérlőitől... Javaslom: 1. A kis családi házakat fokozatosan adják át az igényjogosult tulajdonosnak. (Pl. első részletben olyanokkal szemben lehetne alkalmazni, mondjuk, öt év múlva érvényesíthető felmondási jogot, akiknél a családi összkereset lehetővé teszi a saját ház építést.) 2. Meg kell tiltani a főbérleti jog átörökítését. 3. Rendezni a lakbéreket, legalább a fenntartás általános önköltségi szintjén. 4. Az önként kiköltöző lakóknak állapítsanak meg lakbér viszszatérítést, legfeljebb tíz évi lakbér összegig..." — Novemberi számunk egyik üzenete önnek is szól, a levele végén kért állásfoglalásunkat abban megtalálja. Javaslatainak íme megadjuk a kért nyilvánosságot. Egyébként e számunkban Hara Lászlóné dr., XIV. kerületi tanácselnökhelyettes is hasonló álláspontot képvisel cikkében. Frankel Sándor, Bp. IV. — Októberi számunkban megtalálta kérdésére a választ. Az eredményhirdetés megtörtént — a fotópályázat tovább folyik. Sz. Győzőné, Bp. VIII. Az esti iskolák, egyetemek rossz világítása miatt panaszkodik. „Nagy iskolai termekben — írja — két-három körte ég, ráadásul igen magasan. A villanykörtéket fedő bura még ezt a fényt is csökkenti, annyira, hogy a termekben legfeljebb tájékozódni lehet, tanulni aligha. Pedig a gyenge világításban nehéz koncentrálni, hamarább fárad a szemünk (amely a monoton előadások közben egyébként is hajlamos a lehunyódásra .. .> Egy jellemző adat: a jelenlegi harmincas létszámú csoportból az első évben ketten viseltek szemüveget, most, a negyedik évben tizennégyen viselnek. Van olyan, aki csak itt használ szemüveget, mivel nappali fényben remekül lát. Fordultunk már az igazgatóhoz is, hogy engedélyezze a bura leszerelését — idáig eredménytelenül. Tudtommal más esti iskolában is hasonló a helyzet. Az egyik budai gimnáziumban például az esti tanfolyam hallgatói önkiszolgálásra rendezkedtek be: saját pénzükön vásároltak erősebb égőt, tanítás előtt becsavarják, tanítás után haza viszik." — Egyetértünk: legyen világossági Ez úton hívjuk fel a Fővárosi Tanács illetékeseinek a figyelmét panaszára. Révai Dezső, Bp. II Októberi számunkban közölt „Budapest kirándulóhelyei és a mijnkásmozgalom" című cikkünk képanyagával kapcsolatos észrevételeinek készséggel adunk helyet: „.. . öt képet közöltek, közülük hármat, mint az én felvételeimet. A képek a húszas évek végén készültek, s Ladányi Lajos munkásfotográfus felvételei. A félreértés nyilván onnan ered, hogy mintegy száz, abból az időből származó, a munkásmozgalommal kapcsolatos felvétel negatívját — köztük a fentieket és sok sajátomat is — én bocsátottam 1946/47-ben a Munkásmozgalmi Intézet rendelkezésére. A negatívok onnan kerültek a Legújabbkori Történeti Múzeum archívumába. Egyébként Ladányi elvtárs képei az MTE (Munkás Testedző Egyesület) csoportjait mutatják be." Névtelen. „Hibajegyzékét" a 7. számról megkaptuk. 1. Nem látjuk okát, hogy az Auguszta-telepet áthelyezzük, noha a Valéria-telep is az Üllői út mellett volt. 2. Igaza van: a 15. oldalon a térkép szövegében előfordult „lesznek felállítva" kifejezés magyartalan. 3. A „gazdagon illuminált kódexek" kifejezés nem sajtóhiba. (Illuminál: könyvet festéssel, képekkel díszít.) — Kettő: egy — javunkra. Többeknek. Sajnos, e joggal kifogásolt plakát nyomtatott szövegével mi is az utcán találkoztunk először. Mohóság 46