Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Baraczka István: Bemutatjuk a Fővárosi Levéltárat

A magyar munkásmozgalom kezde­teinek egyik érdekes dokumentuma Frankel Leó bejelentése a főkapitány­sághoz az 1878 január 20-ára ter­vezett nyilvános munkásgy ülésről, amelynek napirendje: a tudomány szabadsága és annak tanai (Fotó: Bérezi Loránd) A Fővárosi Levéltár anyaga rendkívül sok­oldalú és igen értékes. Ahogyan Budapest a magyar munkásosztály öntudatra ébredésé­nek, szervezkedésének, mozgalmainak a böl­csője, épp úgy tükrözik ezt a főváros városi, rendőrségi, jogszolgáltatási szerveinek levél­tárban őrzött iratai. A népünk felszabadítását követően szervezett Nemzeti Bizottságok, üzemi bizottságok, s a szocialista városépítés dokumentumait e levéltárban őrizzük és gon­dozzuk. Igen jelentősek a hajdani városi magisztrá­tusok ülési jegyzőkönyvei (tanácsülési jegy­zőkönyvek), később a törvényhatósági köz­gyűlések, szakbizottságok jegyzőkönyvei és iratai. A telekkönyvek (1854-ig városi telek­könyvek), a számadáskönyvek, a leltárköny­vek, építési tervek, városi térképek stb. a várostörténet nélkülözhetetlen forrásai. Különösen azok, ha meggondoljuk, hogy a hajdani városi patríciusok családi levél­tárait, iratait nem adták levéltárba, s a le­véltáron kívül nem maradtak fenn, mint ahogy a kapitalista vállalatok iratai is a levél­tárba szolgáltatás kötelezettsége nélkül kal­lódtak, vesztek, sokszor tudatos megsemmisí­tésnek estek áldozatul. Ilyen értelemben a levéltár anyaga szinte kizárólagos forrása a letűnt idők városi múltjának. Ennek tudatában a Fővárosi Levéltár min­den időben alapvető feladatának tekintette a főváros múltjának művelését. Feladatából következően szerkesztette és adta ki a közép­kori oklevéltár első kötetét, a Tanulmányok Budapest Múltjából című sorozat első tíz kö­tetét, amelynek gondozását később — mint­hogy 1950-ben a Fővárosi Levéltárat állami levéltárrá szervezték át — a Budapesti Tör­téneti Múzeum, mint fővárosi intézmény vet­te át. intenzív megalapozá­sa érdekében a Fővá­rosi Levéltár tudományos munkatársai ál­landóan fejlesztik levéltárelméleti ismeretei­ket. A Levéltári Közlemények, a Levéltári Híradó, majd a Levéltári Szemle hasábjain megjelent cikkeiken túlmenőleg e szakfolyó­iratok szerkesztőbizottságaiban is tevékenyen közreműködnek. A Fővárosi Levéltár igaz­gatója tagja a Levéltári Tudományos Ta­nácsnak. A Fővárosi Levéltár tudományos munka­társai szinte kivétel nélkül ismerik a levéltári anyag megmunkálásához szükséges latin és német nyelvet s ismereteiket fejlesztik (kö­zépfelnémet). A levéltárban őrzött iratok ugyanis a Bach-korszak végéig túlnyomó többségükben német, illetőleg latin nyelvűek (Magyarországon csak 1844 óta hivatalos nyelv a magyar és Pest-Budán még később lesz a polgári családokban is áltálánossá). Levéltárunk a felszabadulás óta, de külö­nösen 1950 óta arra törekedett, hogy anyaga kellően értékelt (átselejtezett), rendszerezett, s a használatát elősegítő segédletekkel ellá­tott legyen. Ennek érdekében, valamint az anyagról adandó tájékoztatás elősegítése ér­dekében jelent meg két alapleltár kötetünk, a feudális és kapitalista városigazgatás anya­gáról. Az utóbbi 5—6 évben bocsátottunk ki leltárköteteket a levéltárban őrzött térké­pekről, a fővárosi iskolák működése során ke­letkezett iratokról, az építőbizottságok iratai­ról és terveiről (Baukommission), a jogszol­gáltatási szervek iratairól, s vannak további kötetek készülőben. A felsorolt munkákhoz járulnak tovább­menően az utcanevek történeti változásai­nak cédulái, a telkek topográfiai elhelyezke­désének, osztódásának, meghatározásának cédulái, a névmutatók — (csak az ügyészségen kommunisták ellen folyt perek tízezernél több) cédulái, a különféle tematikai feltárá­sok céduláinak sok-sok ezre. A levéltár az iratoknak nem temetője, hol őrzési egységekben állványra rakva lepi azo­kat a terméketlen feledés évszázadainak pora, hanem sokoldalú felhasználásuk előkészíté­sének nyüzsgő műhelye. A levéltár annyit ér, amennyit használják. S e használatnak tág tere van, mert az anyag változatos és sokol­dalú. A levéltár munkája éppen arra irányul, hogy a történettudománytól a népgazdasá­gig, a városigazgatástól a népművelésig, a jogszolgáltatástól a munkásember inasévei­nek igazolásáig ki-ki megtalálja benne köny­nyűszerrel azt, amit a múló idő írásban meg­örökített történései számára a levéltár irat­csomóiban és köteteiben elraktároztak. II levéltár iránti érdeklődés lemérhetően és örvendete­sen növekszik, az ügyfelek száma, a tudomá­nyos kutatók száma, egyetemi szakdolgozatok­ban a várostörténeti témák száma egyre nö­vekszik. Külföldiek, elsősorban a szomszé­dos népi demokráciák kutatói gyakran és ered­ménnyel keresik fel levéltárunkat. A modern levéltári munka figyelme meg­oszlik a múlt iratanyagának gondozása, s a most keletkező iratok sorsának biztosítása között. Az a téves, s a levéltáros munkájának alakulására döntő hatással levő káros szem­lélet, hogy az iratokkal kapcsolatos levéltári teendők a levéltár kapujában kezdődnek: ré­gen a múlté. A levéltáros annál több időt for­díthat magas szintű szakfeladataira, anyag­feltáró kutatásaira, minél szakszerűbben és minél rendezettebben kapja azokat meg a működő szervek irattáraitól, iratkezelőitől. Ezért szervezett a Fővárosi Levéltár a gyűj­tőkörében működő szervek iratkezelői és irattárosai részére számos szaktanfolyamot. A levéltárba kerülő iratanyag igazolta a fára­dozások eredményességét. Ugyanakkor az irattárak rendszeres látogatása alkalmával szakmai segítséget nyújtunk az iratok kezelői­nek azok értékeléséhez (selejtezéséhez) és rendszerezéséhez. a Fővárosi Levél­tár három osztály­ra tagozódik: az első osztály a feudális szer­vek iratanyagát öleli fel a legrégibb időktől a városegyesítésig, azaz 1873-ig. Ehhez járul a jogszolgáltatási szervek (bíróságok, ügyészsé­gek, közjegyzők) legrégibb és legújabb irat­anyaga. A második osztály a városigazgatási szervek, a népi demokratikus helyi szervek, is­kolák, intézmények stb. iratait gondozza, me­lyek 1873 óta keletkeztek. Ennek az osztály­nak a keretében látjuk el az anyakönyvi má­sodpéldányokkal kapcsolatos teendőket is. Végül a harmadik osztály a gazdasági szervek osztálya, tekintet nélkül irataik keletkezé­sének idejére. A levéltár egyes speciális, de az intézet egészét érintő feladatait (kutatótermi felügye­let, a mintegy 8000 kötetes szakkönyvtár ke­zelése, iratkölcsönzések lebonyolítása, gaz­dasági hivatali teendők ellátása stb.) a meg­bízott munkatársak az igazgató közvetlen irányításával intézik. Külön terv- és térképtár, valamint a fővá­ros legjelentősebb iratait különleges kezelés­ben őrző páncélszoba egészítik ki a levéltár képét. rosszul fogná fel és látná el legdöntőbb feladatait (a vá­rostörténet művelése, népművelés stb.) a Fővárosi Levéltár, úgyis mint a főváros má­sik két tudományos intézetét korban meg­előző ősi intézménye, ha nem kereste volna és nem tartana fenn szoros kap­csolatot, s építene ki szoros együttműködést a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral, köze­lebbről annak Budapest Gyűjteményével és a Budapesti Történeti Múzeummal. Mind­három fővárosi intézmény speciális feladatai mellett közös problémák megoldásán fára­dozik (a főváros kultúrkincseinek felkutatá­sa, gondozása, a várostörténet aktív műve­lése, művelésének megszervezése, népműve­lési feladatok közös gondja, kiállítások szer­vezése stb.) Az említett intézmények vezetői máris megállapodtak tudományos terveik össze­hangolásában, a közösen előnyösebben meg­oldható feladatok megszervezésében a fő­város kulturális színvonalának emelése és a várostörténet összefogott művelése érdeké­ben. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom