Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: A Margitszigeten. Kántor Géza felvitele (A „Budapest" fotópályázat anyagából)

II FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején V. ÉVFOLYAM 9. SZÁM t 967 S Z E PT E M B E R Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARA1 GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hirlapirodánál (Budapest V. József nádor téri sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre 60,— Ft egy évre... 120,—Ft 67.1849 Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Katona Jenő: Budapest költője: Kosztolányi Dezső 6 Baraczka István: Bemutatjuk a Fővárosi Levéltárat 8 Szabolcsi Gábor: Vidéki fiatalok Pesten V. .. 12 Volly István: Pest-Buda dalai 16 Dr. Nagy István: Centenáris tudósítás a Kőbányai útról 20 FÓRUM Szabó László, dr. Huszár István, Guba Béla írásai Kemény G. Gábor: A csehszlovák—magyar barátság nagykövete 34 Pakots György —Vincze Oszkár: A gázfőzéstől a földgázig 38 Vedres József— Maros László: Az MTK 41 Weöres Sándor, Jánosy István, Lelkes Miklós, Orsovai Emil versei, Kolozsvári Grandpierre Emil, Halász Zoltán tárcája A címlapon: A Margitszigeten. Kántor Géza felvitele (A „Budapest" fotópályázat anyagából) A hátsó borítón: Szőnyi István: Esernyők (olajfestmény, 1939). Sándor Géza felvétele Dr. Berti Béla—Dr. Kőszegi Margit ÓBUDÁBÓL ÚJBUDA Aki Óbudának, ennek a kétezeréves településnek, a későbbi városnak, ma azonban már csak egy város" résznek a legrégibb múltját, történetét meg akarja ismerni, annak nem kell várnia Szinbádra, hogy a „vörös postakocsin" elvigye oda. Gyalog sem kell nekivágnia annak az útnak, amelyen a római légiók katonái i. u. 400 körül elvonultak, feladván a mai Óbuda helyén épült — Pannónia védelmét szolgáló — katonavárost. A Margit-híd budai hídfőjénél felülhet a HÉV-re, vagy a Miklós utcai végállomáson az autóbuszra és átszállás nélkül eljuthat Aquincumig. Az Aquincumi Múzeum falai között megismerheti az itt állomásozott helyőrség katonáinak fegyverzetét, az akkori iparosok termékeit, de képet kaphat az egész birodalom területével kapcsolatot tartó kereskedők és a nehéz munkában görnyedő rabszolgák életéről éppen úgy, mint a gazdag polgárok életformájáról, használati eszközeiről. A múzeum mellett pedig ott találja a katonavárossal összefüggő, attól északra kiépült gazdag polgárváros alapköveit, a római sasok jelvénye alatt meghalt katonák síremlékeit és Aquincum művészetének, gazdasági fejlettségének tanújeleit. De a rómaiak jelenlétéről nemcsak a — több vonatkozásban világhírű — rommező és a múzeumban őrzött emlékek tanúskodnak. Nem messze azoktól a Szentendrei út mentén 1879—8i-ben tárták fel a polgárváros amfiteátrumát. A katonai amfiteátrum romjai jóval délebbre, a Nagyszombat utcában találhatók. A Flórián téren Hadrianus császár fürdőjének maradványait látjuk. A Meggyfa utcában pedig egy római kori villacsoport mozaik padozatai kerültek elő. A Lajos utca 160 sz. alatti telken és környékén feltárt félkör alakú építményben színház- és hangversenyterem maradványait sejtik. A hajógyári szigeten a gyárépítkezés során a helytartói palota alapjaira bukkantak. A terület a római légiók elvonulása után is lakott maradt. A népvándorlás során egymásután szállták meg a hunok, keleti gótok, longobárdok és az avarok. De miután csak rövid ideig tartózkodtak itt, egyik nép sem tudott gyökeret verni és a római korszak virágzó városi életét sem tudták újra feltámasztani és folytatni. A 900 körül érkező honfoglaló magyarok ennek ellenére kiterjedt épületmaradványokat találtak, és az újonnan hódított ország központjában a vezető törzs telepedett le, várként használva az egykori római amfiteátrumot. Bár az ország fővárosa hosszú ideig nem itt volt, a központi fekvés mégis komoly előnyöket biztosított, és megindult a városi fejlődés. Ennek a fellendülésnek a tatárjárás vetett véget. IV. Béla „második honalapító" királyunk az új stratégiának megfelelően elkezdte a budai várnak, mint erős kővárnak az építtetését, és ugyanakkor a vár alatti városnak vásártartási és vámszedési jogot adományozott. Ettől az időtől kezdve nevezték ezt a területet Budának, a tőle északra fekvő régebbi, addig Budának nevezett települést pedig Óbudának. A középkori Óbudát Nagy Lajos király anyja, Erzsébet fejlesztette naggyá. A királynéi vár maradványait a Kálvin közben tárták fel. 7