Budapest, 1967. (5. évfolyam)
8. szám augusztus - Dr. Seenger Ervin: A Lánchíd alapkőletételének 125. évfordulójára
A SZERKESZTŐ POSTÁJA Hívjuk az I. kerületben élő nyugdíjas társainkat! Tisztelt Szerkesztőség! Az I. kerületben 3800 nyugdíjas él. Problémáik nem kis gondot jelentenek a kerületi Tanácsnak, a Hazafias Népfrontnak, a Szakmaközi Bizottságnak. Szeretnénk az itt lakó nyugdíjasok életét — az adott lehetőségekhez, körülményekhez képest — szebbé tenni. Evégből született meg a Szakmaközi Bizottság és a Népfront között olyan megállapodás, hogy a Népfront egyik klubhelyiségében (I. Bem rakpart 6. sz. I. emelet) alakuljon meg a Nyugdijasok Klubja. A Szakszervezetek Országos Tanácsa is kilátásba helyezte támogatását, és máris működik a Klub 13 tagú vezetősége; mind olyan nyugdíjasok, akik sorstársaik érdekében humánus lelkesedéssel jelentkeztek önkéntes társadalmi munkára. A Klub vezetősége minden csütörtökön délután 2 órától 6 óráig öszszejövetelt tart. Várjuk erre az összejövetelre nyugdíjas társainkat! Kedves képes folyóiratunk, a „Budapest" útján is hívjuk őket: mindazokat, akik nem akarnak elszigetelve, magukba zárkózottan élni, hanem derűsen, békés nyugalomban szórakozni kívánnak alkonyati napjaikban is, és fejleszteni szeretnék saját Klubjukat; egyszóval társadalmi életet óhajtanak élni. Hozhatnak magukkal vendéget is, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül — szeretettel várjuk őket! Varga Géza Ernő a Klub titkára Bodnár Ede. — Márciusi számunkban közölt levelét, melyben beszámolt a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat III/2 üzemében a „Bajcsy-Zsilinszky" brigád által kezdeményezett mozgalomról: „Ismerjük meg közelebbről a várost — szűkebb hazánkat — ahol élünk, ahol dolgozunk" — most néhány fényképpel egészíti ki. íme, így segíti az üzemi dekoráció a brigádok honismereti programját: mátty —, hogy egyensúlyomat vesztve valamiképp sikerült elkapnom az ablaklécet. Egy más alkalommal viszont minden óvatosságom ellenére kibillent alólam a torony, s én végigvágódva a szoba közepén csúnyán összetörtem magam. És még örülnöm kellett, hogy megúsztam kék-zöld foltokkal a zuhanást, mert ha csak egy-két centiméterrel távolabb esek, az üveg és cserépszilánkok meg is vakíthattak volna . . . Egyedül élek, nincs, aki segíthetne megtartani alattam a hokedli-tákolmányt. Viszont négyes társbérletben lakom, minden talpalatnyi helyre szükség van, nem fér el még egy nagy létra is a lakásban. De ablak, függöny, villannyal kapcsolatos teendők ellátása miatt olykor nélkülözhetetlen a létra. És ami az ügy fonákságát, képtelenségét még jobban kihangsúlyozza: magánház-tulajdonosoktól büntetés terhe mellett megkövetelik, hogy használható, megfelelő létrát bocsássanak a lakók rendelkezésére a házhoz ..." A Fővárosi Házkezelési Igazgatóság érdeklődésünkre most értesített, hogy rendezték a kerületekben a létrák használatát: „a házkezelőségek a létrák állapotát műszakilag megvizsgálták, szükség esetén cserét hajtottak végre, és a műszakilag kifogástalan létrákat a házfelügyelőn keresztül a bérlők rendelkezésére bocsátották." — Végül még egy közérdekű probléma: Örömmel olvastam a főváros levegő szennyezettségével foglalkozó újabb cikküket, amely már arról is részletesen beszámol, mi minden történik e súlyos veszély leküzdésére. Viszont: a főváros eddigi legtisztább levegőjű kerületeiben — a zöld-övezetben — gomba mód nőnek ki a földből a társasházak — zömükben széntüzeléssel! — Nem lehetne intézményesen gondoskodni ennek az előretörő formának olaj- vagy egyéb, tisztább fűtésű rendszeréről? . . . — Természetesen az építtetők kívánsága, igénye — pénztárcája — meghatározó tényező. Számításba kell vennünk továbbá azt is, hogy az áttérés a korszerűbb fűtési formákra elsősorban a sűrűn lakott, belső városrészekben köti le a jelenlegi ipari kapacitást. De mindezt számba véve is megfontolandó a javaslat; valóban kívánatos lenne, hogy az új, modern társasház-építkezések ne a századforduló fűtési technikáját konzerválják, sőt: illeszkedjenek bele a városfejlesztés távlataiba. Kiss Sándor, Budapest II. - Három igen érdekes javaslatot tesz, vegyük sorjában: 1. Folyóiratuk első oldalán azt olvashatjuk, hogy: megjelenik minden hónap elején. A valóság az, hogy inkább a közepén! Minden hónapban úgy nyolcadika körül kezdem ostromolni az újságárusokat, sajnos, eredménytelenül. Most is csak május 12-én tudtam a lapot megvenni! . . . Tudom, hogy a nyomdák kapacitása véges, s a hajrában még inkább torlódnak a nyomdai munkák, mert a legtöbb folyóirat elseje körül jelenik meg, s a régebbi orgánumoknak talán előjogaik vannak — de ez a probléma könnyen megoldható, írják azt: megjelenik minden hónap közepe táján . . . Nos, ezt az első javaslatát — bármilyen kézenfekvőnek látszik — nem fogadhatjuk el. Tapasztalatból ismerjük ugyanis azt a rossz fajta nyomdaiszerkesztőségi mechanizmust, amely azonnal működésbe lépne, hogy tovább tologassa az expedíció időpontját a „minden hónap közepe tájáról" egészen a „minden hónap vége feléig". S hovatovább csak múlt havi jelzésű lapot kaphatnának olvasóink a standokon, ami azért — beláthatja — nem kívánatos. Igyekszünk inkább mindenképpen biztosítani, hogy a „Budapest" minden hónap első szombatján — de legkésőbb tizedikéig — utcára kerüljön. 2. Minden budapesti lokálpatrióta (vajon hányan vagyunk) büszkén szemléli, s talán még büszkébben mutogatja bel- és külföldi vendégeinek, ismerőseinek, sőt ismeretleneknek is — önkéntes, alkalmi idegenvezetőként — fővárosunk új és régi ékességeit. De talán nem árt emlékeztetni önmagunkat és vendégeinket arra, hogy milyen volt ez a város 1945-ben, és hogy milyen utat tettünk meg 22 év alatt. Akkor talán még jobban fogjuk szeretni és becsülni, amink most van és ami még ezután lesz! . . .Javaslom, hogy a Fővárosi Tanács készíttessen a város különböző pontjaira olyan ízléses kivitelű, tartós tablókat, amelyeken üveg alatt művészi fotók mutatnák be az adott épület, híd, utca vagy városrész stb. állapotát az elmúlt évtizedekben. A fényképek alatt állnának az évszámok, például: 1938 (vagy: az építés éve), 1945 — és az újjáépítés éve! Helyes lenne továbbá magyarul és idegen nyelveken is közöln' az építmény megnevezését, alkotóinak nevét, stb. Az ilyen tablók felállítása a Várban (Mátyás-templom előtt, a Halászbástyánál, stb.) a hídfőknél, a pesti és budai Duna-partok különböző pontjain, a József Attila telepen és más lakótelepeken stb. stb. — hasznos és dekoratív lenne. Talán nem is kerülne olyan sokba — és megérné! — Igen rokonszenvesnek tartjuk ezt a javaslatát, s melegen ajánljuk az illetékesek figyelmébe. Hozzátéve, hogy ez ügyben nem csupán a Fővárosi Tanácsot tartjuk illetékesnek. El tudjuk képzelni például azt is, hogy ilyen tablókat nemcsak a Fővárosi Tanács állítana fel — mintegy: „hivatalból" —, hanem a szűkebb területen működő tömegszervezetek, kultúrotthonok, iskolák, stb., vállalva a felállítás költségeit és a tabló gondozását, a beázott, napszítta fénykép kicserélését. Talán az Idegenforgalmi Hivatalnak is volna módja hozzájárulni a költségekhez, a Tanács pedig leginkább abban segíthetne, hogy központilag — gyorsan és bürokrácia mentesen — biztosítana egy szaktanácsadót, aki a hely kiválasztásánál, a formatervezésnél, a kivitelezésnél, stb. rendelkezésre állna. Természetesen a tablókon fel kellene tüntetni az állíttató és a gondozó szerv nevét is ... 3. . . .Minden számukat gondosan őrzöm, és elhatároztam, hogy majd beköttetem az évfolyamokat. Valószínű, hogy nagyon sok előfizetőnek és példányonkéntivásárlónak hasonló a szándéka. A könyvköttetés azonban drága mulatság, de főleg: nincs arra biztosíték, hogy egy év múlva a következő évfolyamnak is hasonló köntöst adhatunk. így a szerény házi-könyvtárakban a „Budapest" vaskos kötetei nem azonos színű, anyagú, gerincnyomású formában kerülnének „besorolásra". A bibliofilek és bibliománok számára ez pedig nem elhanyagolható szempont! A t. szerkesztőség ismeri ezeket a különös embereket, akikből hazánkban szerencsére egyre többen vannak és lesznek. Amellett egy bekötött évfolyam elég tekintélyes súlyt is képvisel, és a kötet újbóli kézbevétele és olvasása nem túlságosan kényelmes . . . Javaslom tehát: készíttessenek évfolyamonként tin. bekötési táblákat — így az egységes szín, anyag, kötésforma és gerincnyomás biztosítható. Ez a megoldás olcsóbb lenne a mi számunkra is . . . — Egyetértünk ezzel a javaslatával is, sőt nem csupán egyetértünk, de — saját hatáskörben — máris megvalósítottuk. Tehát: Dr. P. Irén, Budapest V. — Egy időben néhány házkezelőség — funkcióját végképp félreértve — eltiltotta a lakókat a házhoz tartozó létrák használatától, s utasította a házfelügyelőket, hogy a lelakatolt létrákat a házban dolgozó mesterembereknek se adják ki. Ez az intézkedés sok jogos panaszra adott okot, a sajtó, a rádió is több ízben foglalkozott vele. Idézzük annak idején írott leveléből: „. . . Egy alkalommal csak az mentett meg attól, hogy ablaktisztítás közben a IV. emeletről az utcára ne zuhanjak — miközben megbillent alattam az asztal-szék tákol-Kuthy Örs, Budapest XI. Javasolja, hogy a Fischer Rézit az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél állítsák fel olyan helyen, ahol nem zavarja a rálátást a Gellérthegyre. Következő kérdését az illetékesekhez címezzük: Meddig húzódik még el a Petőfi utca—Városház utca közti átjáróház renoválása? Talán egy éve is van már, hogy a napi sajtó megírta: a renoválás már akkor tovább tartott, mint a múlt század elején a ház építése. Ez a frekventált műemlék épület, az Akadémia könyvtárának első otthona, halott kertvendéglőjével most szemétbányához hasonlít. . . Olvasóink figyelmébe! Azoknak az előfizetőknek és példányonkénti vásárlóknak, akik gyűjtik a lapot, keményfedelű, ízléses, mindkét oldalán műanyaggal borított, a „Budapest" emblémával ellátott s a teljes évfolyam befogadására méretezett bekötési táblákat készíttetünk, s kb. 45 forintos önkö ltség i áron bocsátjuk rendelkezésükre. Kérjük, hogy igényüket az 1967-es bekötési táblára október l-ig jelentsék be a Hírlapkiadó Vállalat Terjesztési Osztályán (Bp. VIII. Blaha Lujza tér 3.) 45