Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Vámos Ferenc: Széchenyi Budapestért

és 24-i, majd 1846. febr. 20-i és 1847. ápr. 17-i feljegyzéseiben és Károlyi Istvánhoz írt 1846. október 7-i levelében is.) Ugyanekkor kidolgoztatta az Iparműtanoda terveit is. Ezeket — négy db homlokzati tervet és négy db alaprajzot — Széchenyi irodalmi hagyatékában találták meg, a tervező megnevezése nélkül. Naplójegyzetei sem említettek nevet. Ezért tartották Hild József művének, egyedül azon a címen, hogy a Naplóban többször is olvasható Hild neve — ugyanis Széchenyi sokáig érintkezésben volt vele. Ez a feltevés azonban teljesen hibás. Amikor Feszi-monográfiámhoz állítottam össze felépített és tervben maradt műveit, Feszi művészetében rábukkantam az igazságra. A Vigadó építése közben, 1862-ben, egyik nyilatkozatában Feszi maga is említette az Iparmű-Tanoda terveit. Pályája a Vigadó felavatása után hanyatlani kezdett, s ennek okául Széchenyi halálát említette. Bizonyos — számos tény utal erre —, hogy Széchenyi volt az ő nagy pártfogója. Mindezen túl azonban a Tanoda terveinek sajátságos keretezése, az Országos Levéltárban őrzött és ugyanebből az időből származó Országház-tervvel való homlokzati rokonsága cáfolhatatlanul bizonyítja Feszi szerzőségét. Hozzájárul mindehhez a Tanoda homlokzatainak rokonsága az 1846-ban tervezett és meg is épült Oszwald-házzal (V. Nádor u. 22. sz.), továbbá magával a Vigadóval is, amelynek tervezése 1858-ban kezdődött. Feszi terveit Széchenyi 1846 októberében megküldte József nádornak, aki betegsége miatt fiával válaszoltatott, október 30-án; érdemes a levelet, amelynek eredetijét nem ismerjük, Lipthay Sándor 1892-i fordításában közölni: „Kedves Gróf Széchenyi! Tegnap bemutattam Atyámnak mind az alagúti, mind az Iparmű Tanodai terveket és megnyugtatásul mondhatom, hogy kevés észrevétellel mindkettőnél tetszését vettem észre. Ami a műszaki intézetet illeti, úgy Atyámnak annak külseje, a Szervita téri homlokzat, a gránátos kaszárnya felőli (a Városház utcai) virágboltokkal és az újonnan készítendő tér felöli, igen tetszett — különösen kedvezően nyilatkozott az utóbbi felől —, a negyedik homlokzat, az Úri (Petőfi S.) utca felé azonban nem nyerte el annyira tetszését, mert ő a nyílt oszlopos folyosókat a mi éghajlatunk alatt nem tartja megfelelőknek (az I—II. emeleti utcai nyitott árkádokat), s azokat, mellesleg, ízlése szerint sem tartja architektónikusan szépeknek ... Ami magát az épületet illeti, erre nézve csak két aggodalma volt: vajon a világító udvarok elég nagyok-e arra, hogy a tantermeknek és az iskolaszobáknak elegendő világosságot nyújtsanak, és vajon a tervezett helyiségek nemcsak az első szükségletnek, a mostani pillanatnak, hanem a jövőnek, a későbbi évtizedeknek is megfelelnek-e? Ha ez a két aggodalma eloszlattatik, úgy vélem, nem lesz további nehézség a telek szűkítése és az új tér létesítése ellen (vajon fákkal-e, ezt más kérdésnek tartom). Az összes tervek külső kiállítása felől különben atyám igen kedvezően nyilatkozott és örült annak, hogy azok „honiak". (Az utóbbi kitételt tartalmazó levélrészlet az eredeti szövegben: ! Az Iparmű Tanoda homlokzata a Városháza felől (Feszi Frigyes terve) Az Iparmű Tanoda homlokzata, a Szervita téri templommal A Petőfi Sándor utcai homlokzat képe „Über die Ausstattung aller Pläne äusserte sich übrigens mein Vater sehr beifällig und freute sich, dass sie h o n i sind). A tervek (3 db homlokzati akvarell, egyiken két homlokzattal) az alaprajzok nélkül 1944-ig a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi múzeumában voltak; az épületet ért bombatalálat nyomán azonban elpusztultak. Zelovich Kornél munkája — a József Műegyetem történetéről — őrizte meg fényképekben. Az alaprajzok már Divald Kornél leltárából is hiányoztak. Viszont Lipthay Sándor egy tanulmánya, 1892-ből megőrizte az alaprajzokat is. Utóbbiakból, mint tárgyunkat érintő dokumentumot, a földszinti alaprajzot közlöm, a „sétatérről". A homlokzati rajzok közül a Petőfi Sándor utcára néző vitathatatlanul mutatja, hogy az épület ez utóbbi utcának a Szervita (ma Martinelli) térrel való kereszteződéséig vette volna igénybe a telket. Ezért jutott hely rajta a „sétatérre" is. Egyébként Feszi homlokzati tervei egyszersmind fényképszerűén őrizték meg a Belváros utcáinak forgalmi állapotát, az akkori házsorokat és üzletsorokat, a Szervita teret az 1945-ben leomlott Bánffy-palotával, a most már nem látható tér-szöglettel s a „Gránátos-palotával". Vámos Ferenc 37