Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Szalatnai Rezső: Kempelen Farkas Pest-Budáért

de tanárait és diákjait is a Vág partjáig, onnan dereglyéken és hajókon Komáromig, Komáromból pedig a Dunán a budai tabáni révig. Kempelen Farkasnak köszönhetjük tehát az egyetemet Magyarország fővárosában. János bátyjának, a tábornoknak is ő tanácsolja nyugalomba vonulásakor, vásároljon házat Budán, költözködjék át Pozsonyból a fővárosba, ahol szerepetjátszik majd a társadalmi életben. Mindketten szabadkőművesek voltak, minden jel arra mutat, Kempelen Farkas Martinovicsék barátja és társa volt. Rendkívüli karrierje ugyanakkor ér véget, amikor a magyar jakobinusokat leleplezik és vérpadra hurcolják. A börtönt és a vérpadot a szemfényvesztő fizikus és diplomata ügyesen elkerülte, de hegyomlásszerűen kegyvesztett lett Bécsben. Ferenc császár ugyan nem tudta megszerezni Kempelen kompromirt álására a jakobinus-bizonyítékokat, de gyanúját ez nem oszlatta el. Elvette a Kempelennek adományozott kis földbirtokot, s megvonta a nyugdíjat is tőle. Eltaszítva, szegénységben halt meg. Múltunkat, hagyományainkat tiszteljük meg vele, ha Kempelen Farkas méltatlanul elfeledett nevét pest-budai tevékenysége alapján is felelevenítjük. Ügy véljük, Kempelen Farkas emlékének méltó megörökítésével még adósak vagyunk. A budai palota, mint az egyetem épülete (Pichler — Mausfeld rézmetszete) Az elfelejtett Fischer Rézi A Népligetben, az Építők Sporttelepének bejárata előtt áll egy kútszobor. Talapzata szétesve, a halat tartó nőalak feje hiányzik, feliratot nem találni rajta. Az arra járók aligha gondolják, hogy ez a pusztuló kőtömeg valaha Pest egyik közkedvelt kútszobra volt. A múlt század végéig az érdemes pesti halászcéh tagjai nap mint nap a Hal téren árusították zsákmányukat. Ez a piac ott terült el, ahol ma az Erzsébet-híd pesti feljárója emelkedik. A sok élő halnak rengeteg Duna-vizet kellett felhordani az árusító kádakba, ezért 1847-ben a céh egy kutat állított a térre. Amikor már renoválásra szorult, elhatározták, hogy egy nagyobb és szebb kutat állítanak a helyére, olyat, mely nemcsak friss és jó vizet szolgáltat, de terük díszére is válik. Az építést Gottgeb M. kőfaragó mester végezte, a szobrot Dunaiszky László szobrász alkotta. Vizét föld alatti vezetéken kapta a Dunából, „honnan már destillálva húzatik fel." A sóskúti mészkőből faragott kútszobor halászleányt ábrázol, jobb kezében, ruhája szegélyével az „arany pontyot" tartja, másik kezében pórázra fűzött kisebb halakat és hálót. Talapzatába bevésették: „Állíttatott a pesti polgári halászcéh által MDCCCLXII." Felállítása után többen kifogásolták, hogy „sokkal szebben és természetesebben lehetett volna alkalmazni egy erőteljes férfi alakot, izmos, meztelen karokkal és lábszárakkal..." A Hal tér közönségének azonban tetszett a szobor, s el is nevezték Fischer Rézinek. Ugyanis Teréz napon szentelték fel a kutat, akkorra lett kész; de talán volt ebben célzatosság is. A pesti halászok Mária Teréziától kapták a halpiacot, ezért tisztelték az egykori királynőt. A kút kifolyó csöveit delfinekkel akarták díszíteni, de Gubicz András pesti gépgyáros vasöntödéje nem készítette el időre. A belváros rendezésekor megszüntették a Hal teret; a Halászlány kutat 1899-ben a Népligetben állították fel, ahol az 1930-as években még vizet is szolgáltatott. Érdemes a kút sorsát néhány korabeli ábrázoláson is végigkísérni. A felavatáskor megjelent kőrajzon elöl látjuk a kút kerekét, mely a vizet a kétoldalt levő kifolyócsőhöz felhúzta. Háttérben a „Kávéház a Halászhoz" nevű „halászherberg" állott. Nyilván a kiegyezés után a „Kávéház Petőfihez" nevet vette fel. A múlt század végén, a Népligetbe áthelyezés után készült képen már négy kifolyót találunk, a kerék eltűnt, hisz vizét vezeték szolgáltatta. A talapzaton még kivehető a felirat is. A mai felvételen mindennek nyoma sincs, csak a pusztulás látszik. Szegény, árva Fischer Rézi elfeledve, összetörve áll a Népligetben. dr. Solymos Ede múzeumigazgató. Baja A Hal téri új kút Pesten. (Vasárnapi Üjság, 1862.) Reprodukció: Franciszcy Jázsef 39