Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Küfer István: Pest-Buda a szlovák népköltészetben

s z E G E D Szeged látképe (MTI Fotó — Járai Rudolf felvétele) Szeged hazánk dél-alföldi részének legnagyobb városa. Ha a Dóm tornyának legmagasabb erkélyeiről, az ún. „kosarakból" végigtekintünk a városon és messzi környékén, az elénk terülő tájban szemlélhetjük a város múltját, jelenét, jövőjét — térben és időben. A régmúltról beszél a város fekvése. Ez a terület — ahol a szőke Tiszába folyik csendesen a Maros vize — a legrégibb időkben is alkalmas volt az emberi letelepülésre. Az Alföld e legmélyebben fekvő részén a nagyobb árvizek idején is szárazon maradó, szinte a vizek felett lebegő szigetszerű részeket kereste meg az ember, állat. Városunk is — a szegedi szólásmondás szerint — a tankákból, csöpörkékből, limányokból kiemelkedő három jelentősebb szárazulatra települt. Élete szorosan kötődik a Tiszához. Ezért is áll a város főterén Pásztor János két szobra: az Áldásthozó és a Romboló Tisza szoboralakzataival. A történelmi idők tanúsága szerint a folyóvíz összeköt, elválaszt, gazdaggá vagy tönkretesz, éltet vagy elpusztít. Már a rómaiak idején a Maroson és a Tiszán hozták e vidékre Dácia aranyát, ezüstjét, s innen vitték tovább a szárazföldön a Dunántúlra, Pannóniába. Az Árpádok korában ez volt az útja az erdélyi ásványkincseknek, a szerémségi boroknak. A XII. századi oklevelek szerint Szeged volt az ország legfontosabb sóelosztó helye. A Tisza— Maros torkolati vidékén érdemes volt letelepedni. A hajósok, halászok mellett mesteremberek, kereskedők építettek itt házakat. A jól termő földeket megművelték, a dús réteken nyájak legelésztek. A gazdag tájat várral kellett védeni a pusztítók elien. A szegedi várat a tatárjárás után IV. Béla erősítette meg. Királyi városi rangjával Szeged egyre több kiváltságot élvezett. Anjou I. Károly, Zsigmond és a Hunyadiak szívesen időztek a város falai között. A királyi kincstárnak sok időn át Szeged fizette a legtöbb adót. A jómódú városban — egy 1522-ben kelt pápai tizedlajstrom szerint — 259 önálló iparos lakott. Ugyanakkor a kereskedő és földműves lakosság is gazdagodott. Szilágyi Mihály palotát építtetett itt. Szeged pénz- és emberereje is benne volt abban a 15 000 főnyi seregben, mellyel Szilágyi Budára vonult, hogy Mátyást királlyá választassa. Nándorfehérvár felszabadításában a szegedi csajkások eredményesen jeleskedtek. Ők szállították a Tiszán és a Dunán Hunyadi János seregének jelentős részét. Igy ütöttek rajta a törökön, arról az oldalról, ahonnan az nem várta. A mohácsi vész után a három részre szakadt ország középső területe a szultánhoz tartozott. Ebben az időben Szeged városa annyiban még mindig „szerencsésnek" volt mondható, hogy a város khász birtok volt; itt kizárólag a szultán szedhetett adót, lakóit a kisebb török urak nem zaklathatták. A 144 éves török uralom után elnéptelenedett városba az osztrák császár rácokat, görögöket, meg sokféle más idegent telepített. Ezek dolgoztak, gyű-A mozgalmas Tisza-part —• háttérben a Móra Ferenc Múzeum Alakul a vadonatúj városkép: modern lakóházak emelkednek, nemcsak a belvárosban, de a Tisza partján is (MTI Fotó — Lajos György felvétele) * ;