Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Gyermekek az utcán (MTI fotó - Patkó Klári felvétele) A hátsó borítón: Bene Géza festménye (részlet) (Kónya Kálmán felvétele

világháború után pedig a Budapest környéki települések viszonylagos növekedése jellemzi. Ez a növekedés a népességszaporulatban, az ipari munkahelyek számának emelkedésében és a beépített területek növekedésében egyaránt megnyilvánul. A növekedést nem követi kellő mértékben sem a lakásépítés, sem a szolgáltatások fejlődése. II. A Budapest környéki települések a főváros felé vezető sugárirányú közlekedési rendszer fő vonalai mentén helyezkednek el, ilymódon egymástól többé-kevésbé független csoportokat alkotnak. A nagyvárost teljesen körülvevő, lakosságát a természeti környezetétől elvágó „szuburbia-gyűrű" még nem alakult ki, és ha a fejlődést a regionális és a városrendezési tepvekkel megfelelően irányítani tudjuk, nem is fog kialakulni. Az egyes településcsoportok jellegükben' fejlődési tendenciájukban különböznek egymástól. Vannak köztük elsősorban üdülési, ipari és mezőgazdasági jellegűek, és olyanok, amelyeknek lakossága olyan mértékben jár budapesti munkahelyekre, hogy csupán a fővárosi dolgozók „alvóvárosrészeinek" tekinthetők. Valamennyiükre (néhány Buda-hegyvidéki, a fővárossal rossz közlekedési kapcsolatban álló község kivételével) a rendkívül gyors lakosságszámnövekedés jellemző. Ez különösen akkor szembetűnő, hogyha a környéken kívül fekvő községekkel hasonlítjuk őket össze; ez utóbbiak lakosságszáma alig növekszik, inkább stagnál, némelyiké csökken. A Duna mentén, északi irányban, két messze elnyúló település-sáv van kialakulóban. Az egyik a Duna-jobbparti, amely Budakalászon, Szentendrén, Leányfalun át Tahiig ér, s a főváros lakosságának legkedveltebb üdülőterülete. Lakossága 1949 - 65 között ádagosan 38 százalékkal emelkedett, ma öszszesen harmincötezer fő. Az üdülőjelleget mutatja, hogy a nyári lakosságszám az állandó lakosszámnak csaknem kétszerese. A településcsoport lakói részben a szentendrei üzemekben találnak foglalkozást; mezőgazdaságukra a bogyós gyümölcsök termesztése a jellemző. Viszonylag kevesen járnak be — kb. a keresők 25 százaléka budapesti munkahelyre. Épületeik és ellátottságuk színvonala különösen a Duna közelében fekvő területeken általában magasabb a környék átlagos településeinél, bár az üdülőterülettől megkívánható szintet Leányfalu kivételével nem érik el. A továbbiakban fő szerepkörüknek megfelelően az üdülőjellegű fejlesztésre kell törekedni, és lehetőleg el kell kerülni az olyan „lakótelep"szerű építkezéseket és az üdülőjelleggel ellentétes ipari telepítési törekvéseket, amelyek főként Szentendrén — az utóbbi időben megnyüvánulnak. A balparti, a Dunakeszi Alsógöd Felsőgöd — Sződliget településsáv, bizonyos üdülési szerepkör mellett, inkább ipari és alvóváros jellegű. Ezt gyors növekedésük is mutatja; 1949 és 1965 között lakosságszámuk több mint másfélszeresére növekedett, ma már meghaladja a 33 ooo-et. A kereső lakosság 45 — 50 százaléka jár budapesti munkahelyre, amellett, hogy Dunakeszi ipari jelentősége is erősen növekszik. Ha Budapesten a negyedik ötéves tervben előirányzott nagyarányú észak-pesti káposztásmegyeri és rákospalotai lakástelepítés megvalósul, ez kedvezőbbé teszi az ipari telepítést is az új lakónegyedek közelében, és előreláthatólag ennek a település-sávnak további jelentős fejlődését vonhatja maga után. A fejlesztés alapkövetelménye itt a lakóterületek konzekvens elválasztása az ipari területektől, a telepítés színvonalának biztosítása, a „külvárosias" jellegű rendezetlen letelepülés megakadályozása. A fővárostól keletre és délkeletre fekvő településcsoportok szinte teljes mértékben Budapest alvótelepüléseinek tekinthetők. Keresőik 60—65 százalékban Budapesten dolgoznak, a ferencvárosi és a kőbányai üzemek dolgozóinak nagyrésze ezekből a községekből kerül ki. A gödöllői HÉV vonal, a hatvani, a ceglédi és a lajosmizsei vasútvonal mentén fekvő községek közül Gyál mutatja a leggyorsabb 1949 65 között 136 százalékos — lakosságszám fejlődést, dolgozóinak 65 százaléka budapesti munkahelyekre jár. Mindezeknek a településeknek épületállománya, ellátottsági színvonala, lakásviszonyai sok kívánnivalót hagynak hátra; az elavult műhelyek felújításával, növelésével keletkezett kisebb üzemeik legtöbbjének elhelyezése nem megfelelő. Ezek a települések fogják fel az Alföld felől Budapestre törekvők nagy részét. Az Alföld irányában Budapest munkaerővonzása messze a környéken túl fekvő településekre is erősen kihat: pl. Tápiószecsőről és Ceglédbercelről a keresőknek több mint 50 százaléka jár Budapestre. A megoldás a környék határán kívül önálló ipari üzemekkel rendelkező városias települések fejlesztése lehetne, hasonlóan Váchoz vagy Gödöllőhöz, Tipikus Pest környéki település Csömörön (Szelényi Károly felvétele) Szentendre madártávlatból íMTI fotó — Papp Jenő felvétele)