Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Szász Zoltán: Román diákok Budapesten

fesztumot, abból nekik többnyire semmi bajuk nem származott, de ha nevük után odabiggyesztették, hogy „stud. jur."vagy„stud. med.", akkor már „stud. jur." és „stud. med." minőségükben folytattak politikai tevékenységet, s ilyenkor a rektor elé hivattattak. Maniu Gyulának pl. — aki később Románia miniszterelnöke lett — ezért fél évvel kellett elhalasztania záróvizsgáit. „Bosszúból" „summa cum laude" minősítéssel vizsgázott. Bánffy Dezső — a dobokai basa — miniszterelnöksége idején a Petru Maior egyesület is nehéz napokat élt át. Perczel belügyminiszter még 1895-ben „politizálás miatt" vizsgálatot rendelt el. Gerlóczy Károly helyettes polgármester megbízásából egy tanácsjegyző látogatott az egyesület IV. Zöldfa u. 17. sz. alatti helyiségébe, megvizsgálta a jegyzőkönyveket, majd javasolta, hogy a román király képe mellé Ferencz Józsefét is tegyék fel. Ezzel a vizsgálatot befejezte, s egy, az egylet számára kedvező felterjesztést készített. A minisztérium ennek ellenére elrendelte az egyesület működésének fölfüggesztését, és csak a társaság titkárának 1896 januári kérelme s az alapszabályok módosítása után járult hozzá, hogy újra megnyissa kapuit. 1 1904-ben Tisza István „politizálás miatt" ismét felfüggesztette az egyesület működését; Heinrich Gusztáv rektor azonban elfogadta a fiatalok álláspontját, hogy t. i. „egyes hallgatók egyéni tevékenységét nem lehet a társaságon megtorolni". Az egyesületet Tisza sem záratta be. FOLYÓIRAT NÉLKÜL (hisz az 1894-ben megszűnt kéziratos nem tekinthető annak) egy irodalmi-kulturális egyesület csak félmunkát végezhet. 1896-tól komolyan szorgalmazzák egy „irodalmi-társadalmi jellegű" lap indítását, s 1902-ben Goga Octavian és Aurel Ciura szerkesztésében a fővárosban megjelent a „Luceafárul" (Hajnalcsillag), mely hónapok alatt a korszak legjobb román kulturális folyóirata lett. írói főleg pesti egyetemistákból kerültek ki. A beszélt román nyelvnek megfelelő helyesírással kétségbevonhatadan irodalmi értékű írások jelentek meg benne. A „Luceafárul" a népi realizmus útján az irodalmi egyesülést hirdette. Hasábjain helyt adott a Kárpátokon innen és túl élő neves írók, költők, festők műveinek. Innen indult útjára a költő Goga Octavian (1881 — 1938), aki ifjúkora írásait a román nemzeti felszabadulás és a társadalmi igazság eszméinek szolgálatába állította. 1905-ben és 1907-ben Budapesten adta ki első versesköteteit. Versei középpontjában ekkor még a jövendőt hordozó parasztok állnak: „Kik mindnyájunk harcát harcolják meg hősen, Kik a feledésbe s' ködökbe vesznek, Terhes terhek alatt hullnak, összeesnek, A föld minden búját vállukon hordozzák ... (Kibédi Sándor fordítása) Ugyancsak a Luceafárulban jelent meg az Ember tragédiájának, valamint Petőfi néhány versének első román fordítása Goga tollából. Ezzel a munkásságával a magyar irodalom elismerését is kiváltotta, s volt idő, amikor a nacionalista támadásokkal szemben Ady vette őt védelmébe. De jelentek meg fordítások Gorkij, Csehov stb. műveiből, illusztrációk Munkácsy, Orlay, az antimüitarista Verescsagin nyomán, tanulmányok a kuruc kori közös hagyományokról, Kelet-Európa kulturális egységéről stb. Ez a folyóirat jó indítás volt sok fiatal számára; tükrözte azt a légkört, amelyben egyre nagyobb szerep jutott a szociológiai gondolkodásmódnak, s egyre erősebben érződött a szociáldemokrata munkásmozgalom ideológiájának hatása. AZ EMELKEDÉS ÚTJÁN érkezett az egyesület fennállásának 50. évfordulójához. A „Pester Lloyd" épületében tartott kétnapos ünnepségen minden számottevő hazai román politikus, író, művész és egyetemi hallgató ott volt, összesen több száz ember. Itt határozták el egy új, nagyszabású vállalkozás elindítását. Román egyetemi internátust akartak létesíteni Budapesten. Az ehhez szükséges pénzt mintegy 500 000 koronát — gyűjtés útján próbálták összeszedni. Az emlékünnepségen közel 20 ooo-et sikerült öszszeadni, de ezzel lényegében meg is rekedt a gyűjtés. A román bankok számottevő osztalékaikból egyelőre nem akartak adni. Az önképzőkör első elnöke, Cosma Partén — a legnagyobb erdélyi román bank igazgatója — ezért nem jelent meg az ünnepségen, pedig neki szánták a díszelnökséget. Az állami támogatás megszerzése számításba se jöhetett. Reálisabb kísérlet volt azonban a pesti, ún. „Gozsdu alapítvány" e célra történő felhasználása. Ez az alapítvány 7 millió korona értéket képviselt, melynek jövedelmeiből kb. évi 160000 koronát fordítottak román fiataloknak juttatott ösztöndíjakra. Az első világháború azonban keresztülhúzta a tervezgetéseket. AZ 1918-AS OKTÓBERI FORRADALOM szétszórta azokat a román diákokat is, akik a háború alatt a fővárosban maradtak. November i-én bezárták az egyesület Üllői úti két szobáját, s az utolsó tagok is hazautaztak. A Habsburg Birodalom napok alatt összeomlott, Budapest már nem volt többé egy soknemzetiségű ország fővárosa. A „Petru Maior egyesület" küldetése is véget ért. Útnak indította írók, költők, neves nyelvészek, történészek egész sorát. A pesti egyetem hallgatóiból, az egyesület aktív tagjaiból a két világháború közötti Románia négy miniszterelnöke került ki (Vaida, Maniu, Goga, Cristea). De innen indult a társadalmi és tudományos kérdésekben egyaránt haladó Babes Victor — kezdetben a budapesti egyetem bakteriológia tanára , akit a tudomány „a román Pasteur" néven emleget. ő hirdette, hogy a pellagra ellen a legjobb gyógyszer a parasztok földhöz juttatása. Ebből a környezetből nőtt ki a szocialista Alexics György, a pesti egyetem román tanára, az itteni román munkáskönyvtár megalapítója, aki 1918-ban a baloldali román szociáldemokratákat támogatta. S végül innen indult Groza Péter, a demokratikus Románia első miniszterelnöke, a magyar és a román nép sorsközösségének hirdetője. 32 Király utca 13. A „Gozsdu házak" központi bejárata. A bevételekből számos román fiatal kapott tanulmányi ösztöndijat Pesti egyetemi épületek a múlt században