Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Dr. Fónyad Ernő: Egyetemi város a Duna partján

TATA Lclárás Tatára (MTI Fotó — Járat Rudolf felvételei Emlékek sokasága tanúsítja, hogy a kő­korszak embere, a római légiók veterán­jai egyaránt szivesen választották lakó­helyül a vizben, erdőben, vadban, hal­ban gazdag vidéket. A honfoglalás óta folyama­tosan lakják a város területét. Zsigmond a tó part­ján fényes várpalotát építtetett magának és 1412-től kezdve, Buda és Visegrád mellett, gyakran Ta­tán keresett pihenést és szórakozást. Mátyás ural­kodása alatt a város tovább gazdagodott. A király nagyszerű mulató-palotává alakította át a hajdani várpalotát és Bonfini, Mátyás történetirója el­ragadtatással ír Tatáról. A török háború idején Tata védői is részesei voltak azoknak a végvári harcoknak, amelyek próbái voltak az igazi haza­szeretetnek. Tata vára a török harcok idején több­ször cserélt gazdát és e harcok közben nemcsak a vár, hanem a város is csaknem teljesen elpusztult. A Rákóczi-szabadságharc idején több alkalommal folyt vér a tatai várért. A város lakói ismét bebi­zonyították bátorságukat, hazaszeretetüket. A város gyors ütemű fejlődése a XVIII. szá­zadban indult meg. Folyói és más adottságai egy­aránt lehetővé tették a malom-, a bőr-, a textil-, a majolikaipar kialakulását, a tatai gölöncsér kul­túra megteremtését. A XIX. században az Eszter­házy-család hitbizománya hatására lelassult a vá­ros fejlődése. 1938-ban Tata és Tóváros községek egyesüléséből nagyközség lett. A felszabadulás hozta meg a város gyors fejlődésének, 1954-ben városi jogállása megszerzésének lehetőségeit. A város lakói részére a környező nehézipari üzemek, a helyben levő textilgyár, cipőgyár, bőr­gyár, faipari vállalat mellett 8 KTSZ biztosít jó foglalkoztatási lehetőségeket. * Tatai városrész a Harang-toronnyal (MTI Fotó — Mező Sándor felvétele) A középkorból kevés építészeti műemlék ma­radt meg. Közülük legjelentősebb a vár; ma az ország egyedüli olyan vízivára, amelynek vízvédő rendszere épségben megmaradt. Jelenleg itt fel­tárási munka folyik, és a tervek szerint a követke­ző években nagyarányú helyreállításra kerül sor. A várban levő Kuny Domokos múzeum a Tatára látogatók kedvelt időtöltési helye. Itt élt és tevékenykedett a XVIII. század nagy barokk építésze, Fellner Jakab. Innen irányította az ország más városaiban folyó építészeti munká­kat is. Főleg ebből a korból több mint 80 műem­lék őrzi a tatai építészek emlékeit, közöttük olyan nagyszerű alkotások, mint a római katolikus temp­lom, az Eszterházy kastély (ma kórház), a vágó­híd, számos malom és más ipari műemlék, vagy lakóépület. A városnak különös arculatot ad a Gerecse, tá­volabbról a Vértes vonulata. A hegyek szépsége visszatükröződik a két régi városrész közé beéke­lődő 400 kh területű tó tükrén. E természeti érté­keket a parkok sokasága teszi színessé. A tatai Néppark (korábban Angolpark) 1783 óta nemze­dékek sokaságát gyönyörködteti. A parkban levő növénykülönlegességek, műemlékek, a műrom, a kerti lak, a romantikus török mecset, a pokolnak nevezett grotta, a park közepén levő Cseke-tó sa­játos együttest alkot. A parkban levő szabadtéri A Fenyves bisztró az Öreg-tó partján a turisták kedvelt pihenője (MTI Fotó — Vajna György) Egy régi vízimalom a város közepén (MTI Fotó — Vadas Ernő felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom