Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Címoldalunkon: Esti fények a Kossuth Lajos utcában (Szelényi Károly felvétele)

tás (H. Barta Lajos darabja), mert a dokumentum-dráma és a színpadi publicisztika eszközeit próbálta összeötvözni egy, a magyar társadalom szempontjából égető kérdés megvilágítására; s a múltra nézve ugyan, de majdnem ilyen jelentőségű Az ördög ügyvédje; ez teszi kiváltképp fontossá a Thália évadját s azon belül is különösen Örkény darabjának bemutatását. De a Thália az epikus színház ürügyén a regényátdoigozásokat favorizálja, s Thurzó darabja is regényből lett; a színpadra születő új magyar művek (melyek valóban színpadra is kerülnek) szinte kivétel nélkül a múlt századi francia vígjáték-technika modern környezetre és tematikára sminkelt változatai. A színházi kultúrának igazán jelentős új korszakai mindenütt és mindig akkor következtek be, amikor írók színházukra, s színházak írójukra találtak; közös célokat együtt teljesítettek be. Ma nálunk a színházművészet jelentősen előrelépett; a magyar dráma viszont ebben a fejlődésben, ha valamilyet, akkor is jelentéktelen szerepet játszott. Ideig-óráig — s ez színházi metronómmal mérve még néhány évadot is jelenthet — ebből nem következik baj: a világirodalom múltja és jelene, s nem utolsó sorban a magyar irodalom múltja is számos olyan művet őriz, melyeket újra elővéve, róluk a port lefújva, bennük új., mai mondanivalót találva izgalmas előadást produkálhatnak — a színliázművészet fejlődését tovább segíthetik, támogathatják. De ez csak pótanyag — mint ahogy az igazi dráma helyett pótanyag a regény-dramatizálás is. Új — s a szó minden értelmében új — magyar drámák gazdag termésére lenne szükségünk, s arra, hogy az írók egy-egy színház stílusához, törekvéséhez kapcsolódjanak, együtt keressék s munkálják a művészet új útjait. Amíg ezt el nem érjük, addig évadról évadra elmondhatjuk majd újra meg újra,így tavasz végén: sok minden elkezdődött, de egyelőre még semmi sincs befejezve. 20000 látogató a bécsi „Budapest" kiállításon Az utóbbi években érezhetően erősödött az európai nagyvárosok közötti érintkezés: polgármesterek és tanácselnökök, a városgazdálkodás legkülönbözőbb területeinek szakemberei keresik fel egymás városait rövidebb-hosszabb időre, megbeszélések, tapasztalatcsere végett. Minden jel arra vall, hogy nem hiába: a „városközi diplomácia" hasznosan egészíti ki az országok közöttit — hiszen a törekvések, problémák különböző társadalmi rendszerek esetén is sokban hasonlók, vagy éppen azonosak — a levegő-pollució elleni küzdelemtől a várostervezésig. Fővárosunk nemzetközi kapcsolatainak legutóbbi eseménye a Bécsben rendezett Budapestkiállítás volt, amely a Rathaus földszinti teremsorában mutatta be városunk életét. Egy esztendővel korábban — mint ismeretes — a budapesti Ernst Múzeumban „Bécs a munka és a művészet városa" címmel mutattak be érdekes dokumentum gyűjteményt; ennek viszonzása volt a bécsi Budapest-kiállítás, mely április i — 16-ig tartotta nyitva kapuit, a bécsi közönség élénk érdeklődése közepette. Tizenhat nap alatt 20 000 néző tekintette meg a kiállítást. „Budapesti séta" — Bécsben A Budapest-kiállítás rendezői tisztában voltak azzal, hogy egy közel kétmilliós világváros élete harmadfélszáz fénykép, továbbá néhány tucat metszet, grafika és tárgyi dokumentum tükrében mindenre kiterjedően aligha érzékelhető. Ezért inkább a város legjellegzetesebb vonásainak megmutatására törekedtek: a kiállítás anyagának elrendezésével olyan hangulatot igyekeztek kelteni, mintha Budapest utcáin, terein sétálna a látogató. A „séta" Budán kezdődött: a dunai panorámával, amely a Gellérthegyről és a Halászbástyáról kitárul, majd Óbuda római maradványai és új lakótelepei között folytatta útját a látogató. Innen a budai Várba, a lágymányosi lakótelepre, a Műszaki Egyetemi városrészbe vezetett útja. (Közben vitrinekben olyan tárgyi emlékeket látott, mint a Dunából kihalászott római sisakot, a Mátyás-kori Vár kályhacsempéit, Semmelweis Ignác gyógyszeres tégelyeit.) A továbbiakban a Duna városát idézte a kiállítás, a Római-parttól a Csepeli kikötőig, közben tárgyi dokumentumokkal, például az Erzsébet-híd makettjával élénkítve a képsort. Pest jellegzetes részein is áthaladtak a „sétálók", a Belvároson, a Nagykörúton, a Népköztársaság útján, az új lakónegyedeken. Külön termek tartalmazták a főváros kulturális, gazdasági életére, közlekedésére, szociális intézményeire vonatkozó anyagot. Egy teremben színes filmeket vetítettek, köztük a ,,Copyright by Budapest" címűt, amely Budapest mindennapi életét mutatja be a turista szemével, másutt diavetítés formájában a budapesti múzeumok műkincseit mutatták be. A budapesti zenei életből is ízelítőt kaptak a látogatók: magnetofonról az Operaház, az Állami Hangversenyzenekar, kamaraegyüttesek muzsikáját közvetítették, s olyan kuriózumokat is, mint az aquincumi római orgona zenéje. A dialógus folytatódik A Budapest-kiállítás alkalmából Bécs polgármesterének meghívására a Fővárosi Tanács küldöttsége utazott az osztrák fővárosba. A hivatalos megnyitást megelőző sajtófogadáson Hantos János elnökhelyettes tájékoztatta a sajtó, a televízió és a rádió képviselőit; a megnyitáson Bruno Marek bécsi polgármester üdvözlő szavai után Sarlós István vb-elnök Budapest szocialista fejlődésének eredményeiről és perspektívájáról beszélt. A budapesti tanácsi delegáció bécsi tartózkodása során tanulmányozta az osztrák főváros intézményeit: ellátogatott néhány új lakónegyedbe, megtekintette Bécs új házgyárát, megszemlélt bölcsődéket és gyermekotthonokat, ellátogatott a Mauer-féle rehabilitációs klinikára, végigjárta a Stadthalle sportesemények és tömegrendezvények célját szolgáló termeit stb. A látogatásokat beható eszmecserék kísérték: kommunális problémákról és megoldási lehetőségeikről beszélgettek a két város vezetői. Eszmecseréik egyik konkrét eredményeképpen azóta bécsi kulturális delegáció látogatott Budapestre, a fővárosi tanács pedig egyik szakemberét a közeljövőben Bécsbe küldi a tanácsi munka gépesítésének tanulmányozása céljából. Halász Zoltán Sarlós István és Bruno Marek a bécsi „Budapest" kiállítás megnyitásán (Fotó: Bäsch, Wien) 4