Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Hevesi Endre: „Tárlatvezetés” egy leendőmúzeumban

A Budapesti Történeti Múzeum romterületi kiállításának alaprajza: 1. „E" épület alagsori előcsarnok: a Buda vári ásatás. 2., 3., 4. Albrecht-pince: XIII—XIV. századi építészeti részletek a budai palotából. 5., 6. Boltozatos helyiségek: a palota mindennapi életéből. 7. Boltozatos helyiség: katonaélet és börtönök a középkori palotában. 8. Lovagterem pincéje: lapidárium. 9. Lovagterem: a királyi udvar élete. 10. Reneszánsz terem: Mátyás palotájának emlékei. 11. Királypince: Zsigmond és Mátyás palotájának emlékei. 12. Királypince erkély alja: a várőrség. 13. Királypince felső tér: Hagy Lajos király építkezéseinek emlékei. 14. Corvina könyvtár alatti helyiség. 15. Kápolna előtere. 16. Kápolna. 17. Keleti zárt udvar. 18. István-torony. 19. Déli zárt udvar. 20. Nyugati zárt udvar. 21. Újvilág kert. 22. Nagyrondella (Sziklavári Lajosné rajza). A kiállítás tablóiban megcsodálhatjuk a fazekasok, tímárok, cipészek stb. termékeit. A másfél évszázadig tartó török megszállás idején is fejlődött a budai kézműipar; az ebből a korból származó távol-keleti tárgyak — kínai porcelánok, perzsa cserepek — pedig a kiterjedt kereskedelem tanúságai. Buda 1686-os visszafoglalásáról metszetek, az új élet kezdetéről bútordarabok adnak számot. Az újjáépülő Vár elsősorban császári erődítmény lett. A lassan letelepedő iparosok, kereskedők zöme német volt, nem is szólva a tisztviselőkről. Pest előretör A céhek életéről céhkönyvek, különböző szerszámok, céhládák, pecsétek tájékoztatnak, s egy-egy iparág fennmaradt pompás termékei: kelyhek, órák, bútorok. Ebben a korban már megjelennek a művészi termékek: a szobrok, a képek. Buda egyeduralma megszűnik, egyre jelentősebb szerephez jut testvérvárosa: Pest. Országos vásárai idecsődítik az iparosokat, a gazdálkodókat terményeikkel; de még a külföldi kereskedőket is. A XIX. század elejéről már városszociológiai tervek maradtak ránk. A vérbefojtott szabadságvágy emlékei következnek: a Martinovics bűnper jegyzőkönyve, a hétszemélyes tábla ítélete, őz Pál búcsúlevele és a vérmezei kivégzés képe. Ahogy közeledünk a mához ezen a kiállítási sétán, úgy tör előre Pest. Ott működik az egyetem, a könyvnyomdák, ott virágzik ki az irodalmi élet. Színlapok idézik a magyar színjátszás úttörőit, könyvek a korabeli irodalmi életet. Tanúi lehetünk Széchenyi István munkásságának, a Lánchíd születésének, József nádor Pest-Budát szépítő munkásságának, az 1838. évi nagy árvíznek, s az azt követő rohamos fejlődésnek. Gyárak alakulnak, gőzhajók szelik a Dunát, és kipöfög a pesti indóházból az első vonat. A polgárok jólétére vall az ötvösmunkák gazdag gyűjteménye, a fekete színű bútorok gazdag aranyozása, a drága porcelánok, a tajtékpipák, a díszes cserépkályhák, a mindenféle luxusholmik egész sora. Egy Petőfi nevű fiatal költő Járunk a reformkor történetét őrző tárgyakkal telt vitrinek között. Tanúi vagyunk a Nemzeti Színház megnyitásának. A biedermeier kor bútora, ezüstje, üvegholmija ringat a korba, amelynek módos polgársága alig vett tudomást arról, hogy Pest-Budán új idők szele fújdogál, s hogy egy Petőfi nevű fiatal költővel egy új irodalmi korszak kezdődött, amelynek politikai programja is volt. A korabeli emlékeket szemlélve szinte megelevenednek előttünk a nagy márciusi napok. És amikor a szabadságharc fegyverei, nyomtatványai között járunk, végigéljük Buda ostromát, a győztes csatákat. A politikai elnyomás korszakában is fejlődik, növekszik Budapest. A kiegyezés után megszülető gyáripar központja a főváros lesz, nő a lakosság száma: a századfordulón már milliós város. Ezt a korszakot több szakaszban ábrázolja a kiállítás. Megismerkedünk a gazdasági élet, a polgári kultúra és a munkásmozgalom eseményeivel, emlékeivel; megelevenedik előttünk a századforduló pompájában élő főváros ; végül pedig Budapestről, mint a modern kultúra, a haladó polgárság és az egyre nagyobb befolyásra szert tevő munkásmozgalom színhelyéről kapunk képet. A közelmúlt, a jelen és a jövő Gondjuk volt arra is a kiállítás rendezőinek, hogy a magyar ipar különlegesen budapesti vonatkozásai is kellő mértékben érvényesüljenek. Mechwart, Bláthy, Zipernovszky találmányai, a korszak jelentős épületei, a polgári otthonok és a munkáslakások berendezési tárgyai szerepelnek a tablókon. A kiállítás befejező része az 1918—1919-es évek forradalmi eseményeitől Nagy-Budapest megszületésén keresztül napjainkig vezeti el a látogatót. Összefoglaló képet kapunk az ellenforradalmi rendszer huszonöt esztendejéről, a második világháborúról, a város felszabadításáról, az újra meginduló életről és a jövő Budapestjének nagyszerű távlatairól. Dokumentációs anyagok, a párt és a szakszervezeti mozgalom zászlói, illegális nyomtatványai, a dolgozók nyomorát ábrázoló makettek és mellettük a művészeti és a tudományos élet tárgyai emlékeztetnek a felszabadulást megelőző évtizedekre. Dokumentumok és tárgyak gazdag gyűjteménye ismerteti az új, a szocialista Budapest fellendülésének hatalmas iramát. A látogató végül egy átvilágított nagy tablón maga előtt látja Budapest új létesítményeit. Gyilokjáró, buzogánytorony, rondella A séta most már a romterületen folytatódik. A királyi vár újonnan feltárt, különböző korokból származó részei helyreállítva és berendezve mutatják be, hogyan folyt az élet a középkori budai várban. A történelmi levegőt árasztó termekben a közvetlen élmény varázsával ismerkedünk meg a királyok és a főurak, a nagyszámú udvari nép hétköznapjaival és ünnepeivel. A zárt, körüljárható romterületen megtekinthetjük az Albrecht-pincét, az Istvántornyot, a gótikus lovagtermet, a reneszánsz termet, a királypincét a várfallal, és Zsigmond kápolnájának maradványait. De ott van a helyreállított gyilokjáró, a buzogánytorony, a négyszögletű torony; megtekinthetjük a rondellát, a belső udvarokat, a királyi konyhát. Közben látjuk a középkor különböző korszakainak kályháit, vüágító eszközeit, ruhadarabjait, pipereeszközeit, még gyermekjátékait is. Véres ostromokra emlékeztetnek a fegyverek, hajdani rabokra a várbörtönök bilincsei, lakatjai. A lovagterem két szintű. Az alsóban régi sírkövek között járunk, a felső szinten a Zsigmond és Mátyás palotájából ránk maradt dísztárgyakban, edényekben, serlegekben, Corvina kötetekben gyönyörködhetünk. A folyosókon a humanizmus emlékei sorakoznak. A reneszánsz teremben a kor építőművészetének tanúi: ajtó- és ablakkeretek, helyreállított kandalló, kiegészített majolikapadló, bábos korlát. A királyi pincébe lépve középkori kőfaragó-műhely fogad, szerszámokkal, emelőgépekkel, félig munkált kövekkel. A Zsigmond-kápolna finom gótikája és a külső erődítmények hadigépei egyaránt rég letűnt századokról regélnek. És amikor sétánkat befejezve kilépünk a mába: a Várpalotából letekinthetünk a városra, amelynek mozgalmas múltját, dicsőségét és megpróbáltatásait, romlását és újjászületését szinte végigéltük. A napfényben csillogó víz felett hidak feszülnek. Mint ékkő a folyó diadémjában, úgy zöldell a sziget a Parlament roppant tömege mellett. Észak felől hegykoszorú vész el a párában. A távolban toronyházak magasodnak az égre, körülöttük a végtelenbe vesző házrengeteg ... A Város! Ahogyan a természet oltalmazó öle adta, és amilyennek a teremtő ember megalkotta. KMtM