Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Szabolcsi Gábor: Vidéki fiatalok Pesten

is tudna ennyit keresni a téeszben, még örülnének is magának. — A téeszbe nem megyek. A beszélgetéshez még hozzátartozik anynyi, hogy a KISZ külön gondjaiba vette Margitot. Látták: egyedül nem tud megállni a lábán, mert az egyik fiú ugyan „elmúlt", de jött a másik, a harmadik — hát meghívták, hogy járjon a szavalókörbe. Jó társaság, vidámak, kirándulni is járnak együtt. Ott jól fogja érezni magát. Megígérte, hogy elmegy, hetenként megígéri. Csak éppen soha nem megy el. — „Jaj, most várnak a portán, csak leszaladok, szólok, aztán jövök vissza." S már ott sincs. A technikum is abbamaradt. Egy teljesen rendhagyó eset — Nem ez a legnagyobb baj, amit ez a Margit csinál. Az igaz, hogy állhatatlan, mindenbe belekap — könnyen, munka nélkül akar érvényesülni. Lehet, hogy erre egyszer nagyon ráfizet. De nézze meg ezt a három levelet. A gyár személyzeti osztályának a vezetője leveleket tesz elém. Az egyik levél a kerületi rendőrkapitányságnak szól. „L. E. dolgozónk, aki -n született, anyja neve..., gyárunkban 1966. november 24 óta dolgozik. (1949 I. 11-én született). Azóta is elég sok probléma van vele. Mellékeljük a Budapest Főváros Tanácsa Kijózanító Állomása vezetőjének hozzánk intézett levelének másolatát, mint ahogy abból kitűnik, nevezett leány két ízben volt a Kijózanító Állomáson. Rövid ittléte alatt két napot hiányzott igazolatlanul, sajnos, ma sem jelent meg a munkahelyén. Lakóhelyére kiküldöttünk és háziasszonya azt mondta, hogy tegnap óta nem is látta." A levél a továbbiakban a szülőkről ír, akik téeszben dolgozó, becsületes emberek s akiknek sejtelmük sincs, hogy lányuk mit csinál Pesten. Kérik a rendőrséget, hogy a lányt küldje haza a falujába. A Kijózanító Állomás levele 1966. december 16-án kelt s közli a Szakszervezeti Bizottsággal „... nevezett állomásunkon másodszor került kijózanító kezelés alá. A beszállító rendőrök elmondása, a nálunk részeges állapotban tanúsított magatartása, valamint a józanodás utáni meghallgatása azt a meggyőződést ébresztette bennem, hogy nevezett leány a teljes züllés útjára tért. Ezért szükségesnek tartom nevezettre felhívni a T. Bizottság figyelmét, arra nézve, szíveskedjenek L. E.-vel behatóan foglalkozni és oda hatni, hogy magatartásán változtatva korának megfelelően éljen. Véleményem szerint még megmenthető önmaga és a társadalom számára, ha kellő időben és türelemmel erkölcsi támogatásban részesítik őt." A levél érkeztekor a kislány nem jött be dolgozni. Amikor előkerült, behívták a személyzeti osztályra. Magas, erős, amolyan tenyeres-talpas típus. Egy atlétatréner keze alatt egy-két év alatt híresség lehetne belőle. Most is álmos. Haja lomha, zsíros kígyókban mozdul, ha megrázza fejét. Ruhája, cipője, keze gondozatlan, piszkos. Az ifjúságvédelmi felelős beszélget vele. — Miért nem jöttél be tegnap? — Elaludtam. — S tegnapelőtt? — Akkor is. — Miért? Nem tudsz fölébredni? Vegyél egy vekkert. — Tegnapelőtt este úgy volt, hogy mentem egy rokonunkhoz Lágymányosra s az utcán egy idős férfi megtámadott, nem mertem hazamenni. Egész éjjel az utcán kódorogtam. — A rokonodéknál sem voltál ? — Nem. — S haza sem mentél ? — Nem mertem. — Ha még elhinném is, amit mondasz, érthetetlen. Akit az utcán megtámadnak és megússza a támadást, az minél hamarabb födél alá igyekszik. Te meg reggelig kódorogtál ? Újra megtámadhattak volna! Vállrándítás után egykedvűen fogalmazódik a másik magyarázat, amiben éppúgy benne van az ijedt tétovaság, mint a lázadó méltatlankodás : mi közötök hozzá, hogy mit csinálok. — Hát nem azért nem mentem haza, mert megtámadtak, hanem mert megszólított egy lány. — Egy lány? — Igen. — Aztán ? — Elhívott magához, ott is aludtam. A kislány láthatólag élvezi megdöbbenésünket s kajánkodása mellett reménykedik, hogy ennyivel beérjük. — Dehát miért mondtad az előbb, hogy megtámadtak ? — Azt csak úgy kitaláltam. — Csak úgy ? — Csak úgy! — S egy kislánynál aludtál ? — Igen. — Hát akkor keressük meg azt a kislányt. Öltözzél, kimegyünk, én is beszélni akarok vele. Rövidesen kiderül a vigasztalan igazság. A lány egy cementgyűrűben töltötte éjszakáit egy számára ismeretlen férfivel. Nappal kódorogtak, éjszaka mindig visszamentek a cementgyűrűhöz. — Miért nem mégy haza ? — Nem akarok téeszben dolgozni. — Miért ? — Nincs hozzá kedvem. — A testvéred Miskolcon van, miért nem mégy oda? — Mert ott ismernek. A vándorló munkaerő Vannak Budapesten gyárak, amelyek szinte ifjúsági üzemekké váltak. A Pamuttextil Művek Fonógyárában az összlétszám 51 százaléka a munkáslétszám 62 százaléka 26 éven aluli. A fiatalok több mint 90 százaléka vidéki — bejárók, vagy albértletben lakók. Ez az üzem teljes létszámának 48 százaléka: 503 dolgozó. A gyárban most is munkaerőhiány van. Pillanatnyilag 63 a létszámhiány — a gyár tehát „aprót hirdet", keresi a munkaerőket. Nemcsak azt szeretné elérni, hogy teljes létszámmal termeljen — a tervet a 63 főnyi munkaerőhiánnyal is teljesíteni kell —, hanem új törzsgárdát is ki akar alakítani. Ez azonban csak nagyon nehezen megy, s igen hosszú folyamat lesz, hiszen 1966-ban a kilépők száma 325-öt tett ki s ez több mint 30 százalék. Néhány adat a munkaerő változásáról: Kilépett nő: 232 férfi: 93 325 Munkába állt nő: 272 férfi: 75 A belépők száma a létszámszükséglet alatt maradt. Ä gondokat nemcsak a létszámhiány okozza, hanem az is, hogy a bejövök hosszú ideig nem tudják elérni azt a teljesítményt, amit a kilépők már „hoztak". A munkaerők betanítása állandó tehertételt jelent. A tanulóidő alatt, s még utána is sokáig, a termelési eredmények bizonytalanok, változóak. Az egész gyár munkája labilis emiatt. Ha új anyag kerül a gépekre, a betanítást szinte újra kell kezdeni. A műhelyek munkamenete ezért zaklatott. 2— 3 dolgozó betegsége már az egész napi programot felborítja; szedőlányokat kell gépre állítani, hogy a gép mégis menjen. Az előmunkásnőnek ezzel hirtelen megnő a gondja. Idegesebb lesz, ingerlékeny, tehát indulatosabban intézkedik, ezzel a feszültség, a bizonytalanság az egész munkateremre átterjed, az egyéni teljesítmények is visszaesnek. íme, a lánc egy része, amit ez az abnormis munkaerővándorlás okoz. Többségükben a fiatalok vándorolnak, s a vidékiek. Érdekes összehasonlítani két számot. A vidékről bejárók és az albérletben lakó vidékiek a gyári dolgozók 48 százalékát jelentik. A kilépők közül viszont budapesti 118 vidéki 207 325 A 207 vidéki a kilépők 64 százalékát adja. Az eltöltött munkaidő szerinti megoszlás: Kilépett próbaidő alatt 37 egy éven belül 175 egy és három év között 58 három és öt év között 23 öt év felett 32 A kilépések okai: visszamegy a szakmába 12 betegség 20 vidékre költözött 42 családi ok 44 gyermeke lett 16 lakása más munkahelyhez közelebb van 30 másutt magasabb bért kap 5 egyéb 156 A vidékre költözőitek legtöbbször visszamentek szüleikhez; de vidékre mennek a „családi okkal" indokoltak közül is sokan: férjhez mennek a régi, vagy új udvarlóhoz. A lány vagy a legény szüleinek házában lakás van, amiért nem kell fizetni, könnyebb az élelmezés, és közel a rokonság, van kire számítani. Aztán elmúlik egy-két év és kezdik a vonatozást elölről. Folytatjuk KMtM